180019. lajstromszámú szabadalom • Eljárás testben felszívódó kollagén alapú formázott anyag előállítására
7 180019 8 önmagában is előnyös. A kalcium-foszfát jobb beépítése érdekében azonban azt először a kötőanyaggal is összedolgozhatjuk, és a kapott előkeveréket ezután a kollagénnel összesajtoljuk és/vagy -zsugorítjuk. A hatóanyagot tartalmazó találmány szerinti készítmény előállítására számos lehetőség áll rendelkezésre. A komponensek előre elkészített keverékének megmunkálása önmagában előnyös. Ennek az eljárásnak a véghezvitelére pl. a kollagént, a kötőanyagot, a hatóanyagot, valamint adott esetben a kalcium-foszfátot egymással gondosan összekeverjük és homogenizáljuk, és a kapott port nyomás és/vagy hő hatásának kitéve összeolvasztjuk és/vagy zsugorítjuk. Itt a hőmérsékletet — attól függően, hogy a hatóanyag és/vagy a kötőanyag hőstabilitása milyen — széles határok között lehet változtatni, pl. szobahőfok és 200 °C között. Ha pl. a kötőanyag glikolsav- és tejsav-egységekből álló kopolimer, akkor a mintegy 130 °C és 170 °C közötti hőmérséklet előnyös. Ha ellenben kötőanyagként proteint, pl. hidrolizált kollagént alkalmazunk, akkor alacsonyabb hőmérséklet, pl. 40 °C és 90 °C közötti, előnyösen 60 °C és 85 °C közötti hőmérséklet előnyös, de magától értetődően magasabb hőmérsékleten is lehet dolgozni, ha ez technikai szempontból megengedhető. A komponensek összedolgozását úgy is elérhetjük, hogy a hatóanyagot — kalcium-foszfáttal vagy anélkül — először a kötőanyaggal (pl. glikolsav és tejsav-egységekből álló kopolimerrel) összeolvasztjuk, zsugorítjuk vagy összepréseljük, utána a képződött, viszonylag nagy hatóanyag-tartalmú előkeveréket lehűtjük és pl. őrléssel felaprítjuk. Csak ezután következik a kollagén és adott esetben további hatóanyag hozzáadása és a végleges megmunkálás nyomás és/vagy hő hatása közben. Azok a találmány szerinti készítmények, amelyek ezen eljárás szerint készülnek, a hatóanyagot általában jobban és egyenletesebben adják le, és ezért az egyszerű keverési eljárással készülteknél néha előnyösebbek. Az előkeverék elkészítését adott esetben alacsonyabb hőfokon lehet végezni, mint a végleges formázást, amit fentebb megadott körülmények között lehet lefolytatni. Kalcium-foszfát jelenléte esetén azt a hatóanyaggal együtt az előkeverékhez lehet hozzádolgozni, vagy csak a végleges formázáskor hozzákeverni. Az előbbi eljárás előnye, hogy a hatóanyagnak a kalcium-foszfáttal alkotott keveréke különösen bensőséges, amiből pl. csontba való beültetéskor a hatóanyag kedvező késleltetett felszabadulása adódik. A találmány szerinti készítmények végleges formázása a müanyagtechnikában szokásos minden olyan eljárással elvégezhető, ami szilárd formatestek nyomás és/vagy hő hatására történő előállítását lehetővé teszi. Nagyon előnyös pl. a sajtolásos technika, ahol 300—1200, előnyösen mintegy 600—750 bar nyomást alkalmazunk. A találmány szerinti készítményeket ezen eljárás szerint pl. fémből készült negativ formával a kívánt formájúra alakítjuk. A műszakilag igen előnyös fröccsöntő eljárással történő megmunkálás is lehetséges, amivel számos különféle formát lehet kialakítani. Nagyon alkalmas az extrudálási eljárás is, ami az előbb említett eljárásokkal szemben folyamatosan dolgozik. Ezzel a módszerrel pl. vezetékek, szálak, csövek, tömlők és fóliák nyerhetők, amelyek utólag tetszőlegesen darabolhatok, ill. apríthatok. A formázásnak egy további alkalmas módja az ütve zsugorítás, ahol a formázandó anyagot rövid időre felhevítik, és ütésszerű sajtolással összezsugorítják. A zsugorítás sokszor csak a munkadarab felületén következik be. Ez a módszer viszonylag alacsony feldolgozási hőmérsékleten a bedolgozandó hatóanyag további kímélését teszi lehetővé. Más feldolgozási módszerek is alkalmazhatók, pl. a „hidegen zsugorítás” ultrahanggal. A találmány szerinti készítményeket hatóanyag tárolóként vagy sebészeti anyagként lehet használni, pl. csontanyagok behelyezésekor (egyedül vagy szivacsos állománnyal együtt) csonttöréskor vagy -roncsolódáskor. Kalcium-foszfát vagy különösen trikalcium-foszfáttartalom a csontnövekedést fokozza, és ezért célszerű, még ha nem is feltétlenül szükséges. A fertőzések kiküszöbölésére egy bizonyos antibiotikum-tartalom is kedvező, pl. 1—5 súly%. Különböző méretű lapocskák, golyók és granulátumok előnyösek formatestekként. A találmány szerinti hatóanyagot tartalmazó készítmények hatóanyagtárolóként is alkalmazhatók. Ha a hatóanyag antibiotikum, akkor a készítmény alkalmas a fertőzések megelőzésére, pl. lágy részeken előforduló kiterjedtebb szennyezett sebeken vagy nyílt törések roncsolt területen, amilyenek a baleseteknél gyakran előfordulnak. Fertőzött sebnyílásokat ezékkel a szerekkel jól el lehet rekeszteni és kitölteni. így lehetségessé válik hatóanyagokat és különösen antibiotikumokat tárolt formában helyileg, azaz közvetlenül a fertőzött vagy veszélyeztetett helyen alkalmazni. Előnyös módon a találmány szerinti készítmények ilyen kiviteli formáit általában csak egyetlen egyszer kell alkalmazni, mivel idővel teljesen felszívódnak. Ezért nincs szükség a seb gyógyulása után a beültetett anyag eltávolítására. A találmány szerinti antibiotikum tartalmú készítmények egy további alkalmazási területe a csontsebészet, különösen a sérülések utáni oszteomielitisz kezelése. Az új szer nagyon alkalmas — különösen kalcium-foszfát, vagy még inkább trikalcium-foszfát-tartalom esetén oszteomielitiszes lyukak kitöltésére. Az újonnan képződő szövet ezzel egyidőben a találmány szerinti anyag beültetett darabját fokozatosan felszívja és sarjadzáshoz felhasználja, így a gyógyulás aszeptikus körülmények között mehet végbe. Az antibiotikum tartalmú szer saját csontszövetek átültetésénél aszeptikus raktárként is felhasználható. Ehhez pl. a találmány szerinti anyag granulátumát a saját csontszövettel együtt a fertőzött csontnyílásba helyezik. Ennek az eddig alkalmazott eljárásokkal szemben az az előnye, hogy az átültetett szövet az antibiotikum helyi jelenléte miatt kevésbé könnyen, ill. kisebb mértékben fertőződik. A beültetést ezért — ellentétben a régebbi módszerrel — nem kell egyszer vagy többször megismételni. A csak korlátozott mértékben hozzáférhető szövetben beálló veszteség ezáltal csökkenthető. A beültetéskor a csontban vagy szövetben levő sebnyílásokat a találmány szerinti készítménnyel gondosan ki kell tölteni és ilyen módon lezárni. Ehhez a találmány szerinti készítmények vagy egy nagyobb darabját igazítjuk közvetlenül a sebhez, vagy kisebb méretű részecskéket, ill. golyókat töltünk a nyílásba. A darab alkalmas alakításával megfelelő kitöltés érhető el. A találmány szerinti készítmény alkalmazása után a gennykiválasztás az oszteomielitisz kezelésekor aránylag hamar megszűnik. A találmány szerinti szerrel kitöltött sebnyílások egy idő után gyulladásra utaló jelet egyáltalán nem mutatnak. Amennyiben kalcium-foszfát is van jelen, a fel-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
