179935. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porózus, részben oldhatatlan bevonatú szabályozott, hatású tabletták előállítására

3 179935 4 készítményeknél féligáteresztő diffúzióképes burkolatok­kal a pH-tól független hatóanyag-felszabadulás úgy ér­hető el, hogy formázott magokat, például oldódó tab­lettákat, olyan burkolattal vonunk be, amely 20—90% vízben oldhatatlan filmképző anyagból (például etil­cellulózból) és 10—80% vízoldható, eluálható alkotó­részből, így polivinilalkoholból, metilcellulózból vagy polivinilpirrolidonból, továbbá adott esetben legfeljebb 80 s% savban oldhatatlan polimerből áll, és ennek eta­­nol és metilénklorid elegyével készült oldatát permetez­zük a tablettamagra. Az olyan befolyásoló tényezőkön kívül, mint a formázott magok tágulási és szétesési visel­kedése, a bevonásra használt oldószerelegy összetétele, a diffúzióképes bevonat vastagsága stb. a meghatározott körülmények közé tartozik különösen a nagyon nagy, állandó porlasztósebesség — 100 és 750 ml/perc kö­zött — betartása a tablettamagra való porlasztáskor, valamint az oldószer állandó víztartalmának — 0,1 és 4% közötti — szabályozása és a porlasztó levegő — 20 és 30 °C közötti — melegítése. Ezáltal a hatóanyag felszabadulási sebessége igen csekély szórást mutat. Ha tablettamagokat alkalmazunk, akkor célszerű ezeket úgynevezett oldódó tablettákként, azaz nem szét­eső tablettákként is előállítani. További célszerű, sőt számos — különösen nehezen oldódó bázisos — hatóanyagnál szükséges intézkedés az, hogy a burkolaton belül, azaz a magban savas körül­ményeket biztosítsunk. Különösen célszerű, ha a bur­kolaton belül a pH-t úgy állítjuk be, hogy szabályozott sebességgel oldódó savas anyagokat adunk hozzá, a hatóanyagra vonatkoztatva legfeljebb 3 mólnyi meny­­nyiségben. Ki lehetett mutatni, hogy a savas tabletta segédanya­gok fokozatosra beállított, azaz a mindenkori hatóanyag áthatolóképességéhez és oldhatóságához beállított oldó­dáskésleltetésével a bázisos anyagok bélnedvekben való felszabadulásának lefolyása a pH-tól messzemenően függetlenné tehető a késleltetett hatású készítmény csaknem teljes hatásidőtartama alatt. Savas anyagokként különösen az élvezhető szerves savak, például citromsav, borkősav stb. vehetők figye­lembe. A savadalék oldódás-késleltetését például mikro­­kapszulázással vagy etilcellulóz típusú vagy oldhatatlan Eudragit típusú (akrilát- vagy metakrilátalapú polimer lakkok kereskedelmi neve) oldhatatlan filmképző anya­gokat tartalmazó finomkristályos anyagokkal való többé-kevésbé erőteljes részleges bevonással érhetjük el, de Polyactid (tejsavanhidrid) alkalmazásával vagy vizes közegben nehezen oldódó almasav alkalmazásával szintén elérhető ez a hatás. További lehetőség az, hogy magát a (gyakran csak gyengén bázisos) hatóanyagot erős savval reagáltatva, vizes közegben savas kémhatású sóvá alakítjuk. Némely gyógyszerhez, például a dipiridamol ható­anyaghoz főleg azok a savas kémhatású anyagok alkal­masak, amelyek a dipiridamol hatóanyaggal egészen háromszoros mólnyi mennyiségig vízben nagyon jól oldódó ( > 1 g/ml) tömeget alkotnak; ilyen anyag pél­dául a borkősav vagy a citromsav. Valamivel több víz hozzáadására — például 5 súlyrész hatóanyag/1,5— 6 rész borkősav/2 ml víz esetén — szirupsűrűségű, víz­tiszta, később magától megszilárduló tömeg keletkezik, ami a granulálásnál nehézséget okoz. Ezért az alkalmas savakkal való dipiridamol-granulá­­tum előállításakor különös figyelmet kell a granuláló­folyadék mennyiségére fordítani; azaz semmiképpen nem szabad túl sok vizet hozzáadni, ha a granulálási nehézség nélkül akarjuk végrehajtani. A felszabadulási folyamat messzemenően lineáris le­folyásának elérésére ezenkívül az is fontos, hogy egy meghatározott maximális részecsketérfogatot (VD) ne lépjünk túl. Ez a térfogat a hatóanyag viszonylagos old­hatóságától (Lrel= oldható mennyiség - adag), valamint az adag lineárisan felszabaduló százalékos mennyiségé­től (XL) a következő egyenlet szerint függ: XL=100-(1-Lrel. VD) hogy nulladrendű felszabadulás következik-e be, annak megítélésére a 90%-os, illetve 50%-os hatóanyag-felsza­baduláshoz szükséges idők arányát (tgoyj^-so-/) használ­hatjuk. Nulladrendű reakció esetén ez az érték 1,8; első­rendű reakció esetén 3,3; és másodrendű reakció ese­tén 9,0. A savtartalmú, késleltetett hatású magok felszabadu­lási viszonyainak további javítását úgy érhetjük el, hogy a diffúziós burkolathoz az oldhatatlan alkotórészen és a minden pH-tartományban oldható alkotórészen kívül 80%-ig terjedhető mennyiségben még egy olyan alkotó­részt is adunk hozzá, amely csak 6-nál nagyobb pH-nál oldható. Erre a célra például cellulózacetátftalátot (CAP), hidroxi-propil-metilcellulóz-ftalátot (HPCP), illetve részlegesen észterezett polimetakrilsavakat hasz­nálhatunk, és ezekhez adott esetben lágyítót is hozzá lehet adni. A közölt irányelvek szerint előállított, késleltetett hatású gyógyszerkészítmények a hatóanyag-leadás pH- tól való függetlenségét igen nagy százalékos arányban mutatják. Ezek a készítmények egyenként lehetnek ki­alakítva, vagy nagyobb egységekbe lehetnek összefog­lalva. Ez például úgy érhető el, hogy egy késleltetés nél­küli mag több más, növekvő mértékben áthatolhatatlan, félig áteresztő diffúzióképes burkolattal ellátott maggal együtt egyetlen zselatin kapszulában van bezárva. (A nö­vekvő áthatolhatatlanságot például úgy érjük el, hogy növekvő vastagságú vagy eltérő összetételű burkolatot alkalmazunk.) így például az első mag időben fokozódó felszabadulási sebességét a továbbiaknak időben csök­kenő felszabadulási sebessége kiegyenlíti. Az ilyen késleltetett hatású gyógyszerkészítmény kü­lönösen akkor alkalmas, amikor a nagyon nagy relatív hatóanyag-oldhatóság (Lrel) esetében a magtérfogat (VD) technológiai okokból megfelelően nem kisebbít­hető, vagy amikor a mag savfelszabadulását nem lehet a hatóanyag-felszabadulással pontosan összehangolni. Az ilyen speciális típusú készítmény olyankor is jó ered­ményeket szolgáltat, amikor a gyomor-bélrendszerben a hatóanyagok felszívódása csökken, vagy amikor lassú felszívódás kívánatos. A következő példákban a találmány szerinti késlelte­tett hatású gyógyszerkészítmények előállítását és össze­tételét ismertetjük. 1. példa Etilefrin készítmények A röviden etilefrinnek nevezett l-(3-hidroxi-fenil)-2- -etil-aminoetanol szimpatikomimetikumként használa­tos, és szokásos adagmennyisége 5—100 mg lehet. Ez a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom