179902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés beton-alaptest készítésére talajban
5 179902 6 ki. A 7 betonszivattyú 9 nyomócsöve — önmagában ismert módon — a 4 forgatórúd 6 csöcsonkjára csatlakoztatható. Az 1 hidraulikus erőgép segítségével — amint ezt az 1. ábra jól érzékelteti — a 4 forgatórúdra függőleges irányú nyomás is kifejthető, illetve a forgatórúd függőlegesen felfelé emelhető. A 2. és 3. ábrákon a fentiekben ismertetett gépeket és szerkezeteket az 1. ábrán már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A 2. ábra azt a helyzetet szemlélteti, amelyben a 3 forgatókészülék és 4 forgatórúd segítségével forgatott (a talajba mintegy „belecsavart") csavartárcsa a 10 talajban a létesítendő alaptesthez előirányzott 12 teret az ott levő talaj fellazításával az Sj alapozási síkig kialakította. A 12 térben levő lazított talajt 11 hivatkozási számmal jelöltük. Az 5 csavartárcsa a 10 talajt csak fellazítja, nem emeli azonban a felszínre. Miután a talaj fellazítása az 5 csavartárcsával a létesítendő alaptest teljes d szélességében és m magasságában (valójában ennél nagyobb hosszúságban, a t terepszintig) megtörtént, és az 5 csavartárcsa alsó véghelyzetében van (2. ábra), a 3 forgatókészüléket megállítjuk, és a cső alakú 4 forgatórúd 6 csőcsonkjára csatlakoztatjuk a 7 betonszivattyú 9 tömlőjét (nyomócsövét). Ettől kezdve a továbbiakban a 4 forgatórúd betonozócsőként funkcionál. Megindítjuk a 7 betonszivattyút, a 8 mixerek által szállított és a 7 betonszivattyúba táplált 13 nyersbeton (3. ábra) a 9 tömlőn, a 6 csőcsonkon és a 4 forgatórúd által alkotott betonozócsövön áthalad, és az 5 csavartárcsa alján levő kitorkollónyíláson át — amely a 12 tér alján, közvetlenül a fel nem lazított („termett") talaj felett van a hetonbenyomási művelet kezdetekor — az atmoszferikust meghaladó, a mindenkori adottságoknak megfelelő értékű nyomással — kilép, az 5 csavartárcsát függőlegesen felfelé mozgatja, amely a 12 térben levő fellazított II talajt maga előtt felfelé tolja, a 13 beton pedig tökéletesen kitölti a 12 teret, miközben a nyomás hatására tömörödik is. A beton tehát a laza talaj és a termett talaj (talp) határfelületére kerül, és a kétféle talajt a csavartárcsa választja el egymástól. A beton és a fellazított talaj tehát nem keveredik egymással. A betonozás megindulásától kezdve a 4 forgatórúd által alkotott betonozócső — a besajtolt beton mennyiségének megfelelő ütemben — fokozatosan felfelé emelkedik. Ha nagy a d átmérő és/vagy az m magasság, és/vagy ha kedvezőtlenek a talajfizikai jellemzők, a 4 forgatószár felfelé húzásával segítjük elő a fellazított talaj eltávolítását a 12 térből. Amikor elértük az alaptest tervezett felső síkját (a 3. ábrán s2 hivatkozási betűvel jelölve), a 7 betonszivattyút leállítjuk, az alaptest elkészült. Ezt az állapotot szemlélteti a 3. ábra, amelyen jól látható, hogy a 13 nyersbetonnal a 12 térből kiszorított 11 fellazított talajtömeg nagy része már a t terepszinten helyezkedik el. Az elkészült alaptest felett a 12 térben maradt laza talajtömeget akár az 5 csavartárcsa felhúzásával, akár valamely önmagában ismert géppel, például markolóval el lehet távolítani. Az alaptest felső síkjának megtisztítása után kezdetét veheti az alaptestre kerülő felmenő szerkezet megépítése. Megjegyezzük, hogy mind a becsavarási (lazítási), mind a betonozási művelet teljes tartama alatt a 12 tér oldalfalát a fellazított 11 talaj támasztja meg, egyéb biztosításra nincs szükség. A találmány szerinti megoldással elkészíthető alaptest mélységét és átmérőjét a 3 forgatókészülék és a 7 betonszivattyú teljesítménye, valamint a 10 talaj fizikai jellemzői határozzák meg. A 4. ábrán a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példája látható. Ez a megoldás az 1—3. ábrákon látható berendezéstől annyiban tér el, hogy 15 forgatókészüléke nem az 1 lánctalpas kotró, hanem a 7 betonszivattyü hidraulikájához van csatlakoztatva, meghajtása tehát erről történik. A 15 forgatókészülék a 17 felfüggesztőszerkezet segítségével a 7 betonszivattyűnak a 9 nyomócsövet (tömlőt) tartó 16 gémjéhez van csatlakoztatva. A betonozás a 15 forgatókészüléken keresztül történik oly módon, hogy a forgatókészülék fix 14 csőcsonkját a 7 betonszivattyú 9 nyomócsövéhez csatlakoztatjuk, míg a forgatókészülék 15a forgatható csőcsonkját a 4 forgatórúddal kapcsoljuk össze. A 4. ábra szerinti helyzet egyébként a 3. ábra szerintinek felel meg, vagyis a 12 tér már 13 monolitbetonnal van tele. E berendezés előnye, hogy külön hidraulikus erőgépre (pl. 1 lánctalpas kotróra, 1. az 1—3. ábrákat) nincs szükség, a forgatókészülék a 7 betonszivattyú hidraulikájáról működtethető. Természetesen a 15 forgatókészülék az 1—3. ábrák szerinti 1 lánctalpas kotróval is összekapcsolható, és annak hidraulikájáról hajtható meg. Miután az alaptest s2 felső síkját elértük, és az 5 csavartárcsát a 12 térből kiemeltük, a 13 monolitbeton megkötését megelőzően a betonanyagban vasszerelést is elhelyezhetünk. Ennek legcélszerűbb módja, hogy a betonacélokat armatúraként előre összeszereljük, és az armatúrát — a súlyától függően — géppel vagy kézi úton a még friss 13 monolitbetonba nyomjuk. A vasszerelés az alaptest többcélú igénybe vehetőségét teszi lehetővé. A 4 forgatórűdhoz csatlakoztatott 5 csavartárcsa egy előnyös kiviteli példáját részletesebben az 5—7. ábrákon tüntettük fel. Az 5 csavartárcsa két'oekezdésű, tehát 18, 19 csavartárcsa-részekből áll és alul ellentétes irányú 22, 23 vágóélekkel van ellátva. A 22 vágóéi a 18 csavartárcsarészhez, a 23 vágóéi pedig a 19 csavartárcsa-részhez kapcsolódik. A vágóélek fogazottak, a fogakat 24 hivatkozási számokkal jelöltük. A 24 fogak ferdén lefelé irányuló 25 lemezek részeiként vannak kialakítva. Az 5 csavartárcsa célszerűen 3/4—1 menetnyi hosszúságú. A 18, 19 csavartárcsa-részek külső pereméhez abban a tartományban, ahol a vízszintes 23 vágóéi végződik, felfelé nyúló — célszerűen függőleges — 20 vágóélek vannak rögzítve, amelyek h hosszúsága néhány cm-tői a teljes 1 menetemelkedési magasságig terjedhet, attól függően, hogy adott esetben milyenek a talajfizikai jellemzők. Amint az 5—7. ábrákon jól látható, a betonozócsőként is funkcionáló 4 forgatórúd alsó végén lényegében kúp alakú, egymással átellenben elhelyezkedő, a palástfelületből kiálló és lefelé elkeskenyedő 26a bordákkal ellátott 26 elővágó van kiképezve, amelynek csúcsánál 26b körmök vannak. A 26 elővágó D[ legnagyobb átmérője célszerűen mintegy 1—10 cm-rel haladja meg a 4 forgatórúdnak a 26 elővágó feletti 4a szakasza D2 átmérőjét annak érdekében, hogy a beton kilépését biztosítsuk, illetve a kilépés számára minél kedvezőbb lehetőséget teremtsünk. Ebben a 4a szakaszban vannak ugyanis a 30 betonkiömlő nyílások kiképezve, amelyek tehát a 22, 23 vágóélek alatt, és a 26 elővágó felett helyezkednek el. A 30 nyílások ovális alakúak, kialakításuk olyan, hogy a rajtuk kilépő beton áramlási vesztesége a lehető 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
