179891. lajstromszámú szabadalom • Univerzális ketrecegyüttes
3 179891 4 falak áthelyezhetők, és így mód van a rekeszegységek alapteriiletének változtatására is. A szerkezet módot nyújt a részbeni szétbontásra is, az egyes egységek azonban úgy vannak a tartószerkezethez csatlakoztatva, hogy azokkal együtt kell őket mozgatni. Emiatt a kezelés és a szállítás ezúttal is nehézségekbe ütközik. A fentiekkel ellentétben az 1 301 237 lajstromszámú angol szabadalmi leírás kis állatok tartására szolgáló olyan ketrecet mutat be, amely dróthálóból készült elemekből van összeállítva, és könnyen szétszedhető. A szerkezeti elemek ugyanis könnyen oldható módon — horgok, kapcsok stb. segítségével — csatlakoznak egymáshoz. Az oldal- és fenéklapok egy darabból vannak kiképezve, és bár egymásba illesztéssel egybe lehet őket csomagolni, mégis meglehetősen terjedelmesek, és így kezelésük és szállításuk nehézkes. Hátrány az is, hogy a ketrecegyüttessé való összeépítés csak korlátozott módon hajtható végre, amellett pedig a szerkezeti kialakítás variabilitásra nem nyújt lehetőséget. így pl. ez a ketrecegyüttes prémes állatok vagy tojó állatok tartására nem alkalmas. Ugyancsak sajátságos az a ketrecszerkezet is, amely a 471 532 lajstromszámú svájci szabadalmi leírásból ismerhető meg. Ennél az oldalfalak csuklós összekapcsolásával lehet a helyszínen összeállítható ketrecegyüttest kialakítani. Előnye, hogy elemei könnyen kezelhető egységcsomagokba vannak összerakva. Hátránya viszont, hogy szerkezeti fölépítése folytán csak madarak tartására használható, míg más kis állatok tenyésztésére, illetve tartására alkalmatlan. Az ismert megoldások közül a legfejlettebb az az önhordó kivitelű ketrecegyüttes, amelyet egy magyarországi termelőszövetkezetben fejlesztettek ki. Ennél rácsokból, lapelemekből és kiegészítő tartozékokból (etetővályú, trágyalemez, ellető láda stb.) lehet sok egységből álló ketrecegyüttest összeállítani. Az elemek kapcsolódását — szellemes módon —■ az azokon túlnyúló huzalvégeknek a szomszédos elemekre való ráhajlításával lehet végrehajtani. Az alapegységekből az egész szerkezetet a helyszínen egyszerűen lehet összeállítani és azokat helytálló módon „összedrótozni”. A ketrecegyüttes teherhordó részét az ún. rekeszoszlopok alkotják, amelyek száma tetszőleges, és így a ketrecegyüttes oldalirányban bármilyen nagyságúra fejleszthető. Hátrány azonban hogy magassági értelemben a szintek száma már korlátozott, amellett a ketrec áttelepítése nem vagy csak rendkívül bonyolult módon valósítható meg. Nem előny az sem, hogy a rekeszoszlopoknak saját lábazatukkal való összeerősítéséhez csavarozott kapcsolatra van szükség. Körülményes a takarítás és a fertőtlenítés is, illetve az csak eléggé rossz hatásfokkal végezhető el, mivel az elemek egy kis része (az ajtórácsok, az etetők és az ellető ládák) távolíthatók el. Fogyatékosság továbbá, hogy a leggyorsabban elhasználódó alkatrésznek az ún. taposó rácsnak a kicserélése csak „roncsolással” végezhető el, mert egybe van építve a hátfalat alkotó ráccsal, és így jelentős megbontási munka árán távolítható csak el. Nem előnyös az sem, hogy a szerkezet igen sokféle alkatrészből áll, amelyeknek egy jelentős része csak munkaigényes módszerekkel állítható elő. A találmány célja az eddig ismert ketrecegyüttesek külön-külön meglevő előnyös tulajdonságainak megtartása, egyidejűleg azonban az ismert szerkezetekhez fűződő hátrányok kiküszöbölése. Ezen belül a közelebbi cél olyan ketrecegyüttes kialakítása, amely univerzális abból a szempontból, hogy a szóba jöhető kis állatféleségek mindegyike esetében használható. Univerzális azonban abból a szempontból is, hogy az üzemeltető határozhassa meg, hány darab ketrecegységet kíván öszszeépíteni, milyen szintszámmal és milyen elrendezésben anélkül, hogy a gyártónak kellene a gyártmányválasztékot bővítenie. Feladat az is, hogy az alkotó elemek egyszerűek és könnyen kezelhetők legyenek, szétbontásuk roncsolásmentesen legyen végrehajtható, az összeépített ketrecegyüttes egy oldalról is kiszolgálható legyen, a ketrecegyüttes elemeinek egyesítése pedig gyakorlatilag minden kötőelemtől mentesen legyen végrehajtható. Hozzá tartozik a feladathoz az is, hogy a ketrecegyüttes elemeit könnyen tárolható és szállítható egységcsomagokba lehessen összerakni és a helyszínre szállítani. Állategészségügyi szempontból követelmény, hogy a ketrecegyüttes minden egyes részéhez hozzá lehessen férni mechanikus tisztítóeszközökkel és fertőtlenítő szerekkel egyaránt. A találmányi gondolat azon alapul, hogy a térhatároló és térosztó elemek egymáshoz való csatlakoztatása saját, amúgyis meglevő alkatrészeiknek pl. keretüknek egyszerű túlnyújtásával és egymásba akaszthatásával megvalósítható. A felismeréshez tartozik az is, hogy teherhordó részként elegendő csupán kereszttartókat alkalmazni, amelyek megfelelő illesztő nyílásokkal ellátva alkalmasak a térhatároló és térosztó elemek csatlakoztatására anélkül, hogy ehhez bármiféle kötőelem alkalmazására volna szükség. A találmányi gondolat része továbbá, hogy az elemek szállítására és készletezésére szolgáló egységcsomagokat olyan anyagból és módon lehet előállítani, amely egyben lehetővé teszi, hogy a göngyölegként használt dobozok a végleges szerkezet hasznos elemeivé váljanak. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti univerzális ketrecegyüttes, főleg kis állatok háztáji tartására, —- amely teherhordó részeket, térhatároló- és térosztó elemeket, valamint adott esetben kiegészítő részeket, pl. etető és/vagy itató eszközöket stb. tartalmaz, a térhatároló- és térosztó elemeknek egy része teherhordó szerepet tölt be, a ketrecegyüttes célszerűen valamilyen erre alkalmas építmény padozatára telepített modul méretű rekeszegységekből van a létesítés helyén önhordó szerkezetté összeállítva, minden rekeszegységnek álló helyzetű homlokeleme, hátfala és oldalfalai, továbbá fekvő helyzetű fenéktagja és a fenéktag alatt elhelyezkedő ugyancsak fekvő helyzetű, előnyösen lejtős síkú trágyalemeze van, a homlokelem, a hátfal, az oldalfalak és a fenéktag rácsos, míg a trágyalemez tömör kiképzésű — oly módon van kialakítva, hogy a teherhordó részeket a rekeszegységek mélységi irányában futó, a térhatároló szerepet betöltő homlokelemeket, hátfalakat, oldalfalakat és fenéktagokat kötőelemektől mentesen egyesítő kereszttartók alkotják, melyek a rekeszegységek legfölső sorának fölső síkja mentén ugyancsak kereszttartó jellegű záró idommal vannak előnyösen helyettesítve, míg a rekeszegységek legalsó sora alatt a ketrecegyüttes terheit a padozatra továbbító lábakkal vannak kiegészítve, a rekeszegységek adott esetben belső terüket két részre elkülönítő, térosztó szerepű válaszfallal rendelkeznek, a hátfalat, az oldalfalat, válaszfalat és fenéktagot keretbe beerősített rácsok alkotják, míg a homlok5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
