179858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készítmény nagyüzemi körülmények között nevelt haszonállatok, különösen szárnyasok húshozamkiesésének kiküszöbölésére ill. húshozamának növelésére és húsminőségének javítására
3 179858 4 Oxford, 1971, 6: 7) a Ciba gyár által készített Mepireserpat-tal, Fritz, J. C. (Poult. Sei. 1959, 38: 1474) reserpinnel ért el jó hatást. Ezek a vizsgálatok azonban teljesen empirikus jellegűek voltak: a humán gyógyászatból ötletszerűen átvett szereknek a baromfira kifejtett hatását nem vizsgálták meg, legkisebb hatékony adagját és a kezelés szükséges időtartamát nem határozták meg, az eredmények értékelése is szubjektív megítélés alapján történt. Érthető, hogy egyre-másra jöttek a beszámolók azokról a nemkívánatos következményekről, amelyek különösen a tartós kezelések hatására mutatkoztak. Potsubay Pipolphen kezelésének hatására 10—12%-kal romlott a takarmányértékesítés. Burger, R. E. (Poult. Sei. 1959, 30: 508) a reserpin káros hatásáról számolt be; a tojástermelés, a takarmány hasznosítás és az immunreaktivitás csökkenésében mutatkozó káros hatásokra vonatkozó megfigyeléseit többen is megerősítették. Kellemetlen —■ a fejlődés visszamaradásában és a hús : csont arány kedvezőtlen alakulásában mutatkozó — hatásról számol be Darwish, A. (Acta Vet. Acad. Sei. Hung. 1967, 17 : 153) diazepam 75 napon át történt adagolása után. Fluanison kezelés hatására a tojástermelés 10%-os visszaesését tapasztalták, és számos kedvezőtlen tapasztalat gyűlt össze a hazai készítésű Trioxazin felhasználása kapcsán; Benactyzin kezelés hatására pedig egyenesen súlycsökkenés bekövetkezéséről számoltak be. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy tartós kezelések során számolni kell azokkal a maradványanyagokkal is, amelyek a fennálló rendelkezések alapján élelmiszerhygiénés szempontból zárják ki az ilyen élelmiszerek forgalombahoza tálát. Sertéseken Novak (Mh. Vet. Med. 1971) és Hennig (Tierärztl. Umsch. 1972) nyugtatás céljából 15—60 mg/die mennyiségben adagolt klórpromazint, de súlygyarapodás nem jelentkezett. Theret (Rec. Méd. Vét. 1975) sertések áttelepítésekor flufenazin-dekanoátot adott jó eredménnyel. Diazepámmal Drumew (Mh. Vet. Med. 1972) és Baleci (Rév. Zootechn. 1973) végzett vizsgálatokat, megállapítva, hogy súlygyarapodás ugyan nem jelentkezik, viszont erős izomrelaxáns hatás észlelhető. Rochette (Pjg. Int. 1970) vizsgálatai óta többen végeznek kezeléseket a butiferonok közé tartozó Stressnil-lel, amely Zájer (Magy. Állatorv. L. 1974) hazai tapasztalatai szerint kisebb műtétek elvégzését is lehetővé teszi jó nyugtató hatása alapján, azonban — különösen fiatal állatokon — kellemetlen mellékhatásai jelentkeznek: vémyomáscsökkenés, a vérképző szervekre kifejtett károsító hatás, a fényérzékenység fokozása, mozgászavarok, rendellenes mozgások stb. Ugyancsak aggályos a maior trankvillánsok közé tartozó StressniI adása vágóállatoknak is. Picket (J. Anim. Sei. 1975) meprobamattal kísérletezett, a várt kedvező hatás azonban elmaradt, viszont a gyomorfekély kezelésében mintegy 70%-os javulást tapasztalt. Mormede és Dantzer (C. R. Sei. Soc. Biol. 1979) tryptophannal végezte vizsgálatait, de változó sikerrel, ezért ezt még ők maguk sem tekintik értékelhetőnek. A találmány értelmében a nagyüzemi körülmények között nevelt, illetve tartott állatok agresszív viselkedésformáit és az ezzel járó káros következményeket (súlyhozam-csökkenés, elhullás stb.) úgy kívánjuk visszaszorítani, hogy egyúttal az ismert kezelési módszerek fent felsorolt hiányosságait is kiküszöböljük. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha nagyüzemi körülmények között nevelt, illetve tartott állatokat előre meghatározott időpontban, rövid ideig kezeljük (I) általános képletű benzodiazepin-származékokkal vagy azok biológiailag alkalmazható savaddíciós sóival — ahol a képletben R1 halogénatomot vagy nitrocsoportot jelent, és e szubsztituens célszerűen a benzodiazepin-váz 7-es helyzetéhez kapcsolódik, R2 hidrogénatomot vagy 1—10 szénatomos alkilcsoportot jelent, R3 hidrogénatomot vagy halogénatomot jelent, és az R3 helyén álló halogénatom célszerűen a fenil-gyűrű 2-es helyzetéhez kapcsolódik, és R4 hidrogénatomot, hidroxilcsoportot, észterezett hidroxilcsoportot (előnyösen alkilkarboniloxi-csoportot), 1—10 szénatomos alkoxiesoportot, 1—10 szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot jelent —, az állatok agresszivitása a minimumra szorítható vissza, és így igen nagy mértékben csökkenthetők az agresszív viselkedésformák káros következményei. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a találmány szerinti kezelés hatására az állatokon semmiféle fejlődési vagy takarmányhasznosítási rendellenesség nem lép fel, és a kezeléshez felhasznált hatóanyag nem halmozódik fel az állatok szervezetében. Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselői azok, amelyekben R1 a 7-es helyzethez kapcsolódó halogénatomot jelent, R2 hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, R3 hidrogénatomot vagy a fenil-gyűrű 2-es helyzetéhez kapcsolódó halogénatomot jelent, és R4 hidroxilcsoportot vagy 1—4 szénatomos alkilkarboniloxi-csoportot jelent. Az utóbbi vegyületcsoport különösen előnyös tagjai azok, amelyekben R1 a 7-es helyzethez kapcsolódó klóratomot jelent, R2 hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent, R3 hidrogénatomot vagy a fenil-gyűrű 2-es helyzetéhez kapcsolódó halogénatomot jelent, és R4 hidroxilcsoportot vagy acetoxicsoportot jelent. Kiemelkedően előnyösnek bizonyult az l-metil-3- -acetoxi-5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on (Temazepam-acetát) és a 3-hidroxi-5-(2'-klór-fenil)-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on (Lorazépam), valamint e vegyületek biológiailag alkalmazható savaddíciós sói. A biológiailag alkalmazható savaddíciós sók” megjelölésen szervetlen vagy szerves savakkal (például sósavval, kénsavval, hidrogénbromiddal, ecetsavval, tejsavval, almasavval, borkősavval stb.) képezett addíciós sókat értünk, amelyek a szervezetben káros hatást nem fejtenek ki. Az (I) általános képletű vegyületek és biológiailag alkalmazható savaddíciós sóik ismert anyagok; előállításukról többek között az alábbi közlemények számolnak be: J. Org. Chem. 11, 457 (1968) és J. Org. Chem. 29, 1621 (1964). Ezeket a vegyületeket humánbiológiai és farma kológiai vizsgálatoknak is alávetették. A vegyületek humánbiológiai és farmakológiai hatásairól részletes áttekintést ad W. Schallek, W. Schlosser és L. O. Randall közleménye (Adv. in Pharmacology and Chemotherapy 10, 119—133 (1972), valamint L. H. Stembach, L. O. Randall, R. Banzinger és H. Lehr „Drugs Affecting the Central Nervous System” c. szak-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
