179821. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartósan friss állapotban tárolható pehelykenyér előállítására

3 179821 4 ipari termék előállítására vonatkozik, mely jellegében is eltér a hagyományos kenyérféleségektől. Kenyérgabo­nából készült termékek helyettesítésére ez a megoldás nem alkalmas. A 3.756.832 Ijsz USA szabadalmi leírás szerint úgy járnak el kenyér előállításánál, hogy kukoricalisztet, ku­koricadarát vagy kukoricakeményítőt adnak kis száza­lékban szójaliszt mellett az egyéb adalékokkal együtt (pl. vitamin, lizin, protein stb.) a tészták anyagához, így különleges készítményt tudnak előállítani, mely bizo­nyos célokra alkalmas lehet, azonban az adagolt kuko­rica eredeti ízét-jellegét megőrzi, tulajdonságait a kész sütőipari áruba magával viszi, ezért a közízlésnek nem felel meg. A felsorolt megoldások mindegyike megegyezik ab­ban, hogy a kukorica-adalékot a szokásos őrlési tech­nológiával való feldolgozás útján kívánja használni sü­tőipari célokra. Azonban ezeknél a megoldásoknál a kukorica eredeti tulajdonságaival van jelen a készít­ményben, ami élvezeti értékét korlátozza, nem küszöböli ki a kukorica azon tulajdonságát, hogy a feldolgozás során bevitt víztartalmat hamar leadja, így gyorsan fo­gyasztásra alkalmatlanná válnak az ilyen pékáruk. A találmány ezektől a megoldásoktól alapvetően eltér és lényeges eleme, hogy olyan kukoricából indul ki, melyet előzetesen 20 —40 ata nyomáson, telített vízgőz­zel kezelnek, majd hirtelen expandáltatják, és az ily módon megváltozott fizikai és kémiai tulajdonságokkal bíró terméket 100—500 mikron szemcsenagyságúra megőrölve kell adalékként bekeverni a búzalisztbe vagy egyéb gabonaliszthez. Meglepő módon azt tapasztal­tuk, hogy az így készített kukoricapehelyliszt vízfelvevő és vízleadó képessége merőben eltér a hagyományos kukoricaszármazékok tulajdonságaitól és megfelelő technológia mellett való bedolgozással alkalmas lehet a kenyér vízleadásának, így gyors kiszáradásának meg­akadályozására. E megfigyelés alapján a találmány célul tűzte ki, hogy egyrészt tartósan friss állapotú kenyérféleséget hozzon létre, másrészt a kenyér tápértékét a gazdaságosan ter­mesztett gabonaféleséggel nevezetesen kukoricával lehes­sen növelni, annak organoleptikusan kellemetlen, vagy legalábbis szokatlan íz és aromahatásainak kiküszöbö­lésével és feladata a kukoricaszármazék alkalmazásával a kenyér fogyasztásra alkalmasállapotának meghosszab­bítása és egyben a fogyasztó értékes táphoz való jutta­tása. Azt tapasztaltuk, hogy a feltárt keményítőt tartalma­zó kukoricából készült pehelyliszt megfelelő gyártás­­technológia mellett a kitűzött cél megvalósítására és a feladat megoldására alkalmas és éppen a feltárt kemé­nyítőtartalom miatt bizonyos értelemben diabetikus cé­lokat is kielégít többé-kevésbé, ugyanakkor fogyasztá­sával más, táplálkozási értékben magas fehérjékhez jut az ember. A találmány szerint úgy járunk el, hogy 80-as finom­ságú búzaliszthez élesztőt adunk és tiszta víz felhaszná­lásával, valamint kovászmaggal kovászolást végzünk. A kovászt célszerűen 30—32 C3-on 6—8 óra időtarta­mon át érni hagyjuk, majd az érett kovászból 30—34 kg mennyiséget intenzív csészébe mérünk és hozzáadunk 4—4,5 1 vízben eloszlatott 0,4—0,5 kg élesztőt. Ezt kö­vetően kb. 15 liter vízben feloldunk 1,1—1,4 kg kony­hasót és az egészhez hozzáadjuk az előzetesen gondosan homogenizált szitált, mintegy 4—5 kg 80-as finomságú és 1,5—3 kg kukoricapehelyliszt keverékét, melyhez elő­­mösen 1,5—2,5 g ascorbinsavat is bekeverünk. Az em­lített összetevőkből önmagában ismert módon tésztát készítünk és pihentetés után feladási súlyú darabokra dolgozzuk. Ezt követően mintegy 50—65 perces idő­tartamon át — célszerűen szakajtóban —, a szokott hőmérsékleten kelesztjük. A megkelt kenyértésztát 250—280 CC közötti hőmérsékleten mintegy 35 percen át sütjük. A sült terméket hűlni hagyjuk és a kihűlt ke­nyereket rekeszekbe rakva az elosztóhelyre vâ>^ a fo­gj asztóhoz szállítjuk. \ A továbbiakban a találmány foganatosítási mojMt példaként részletesen ismertetjük, anélkül azonban, hegy a találmányt a példára korlátoznánk. A találmány szerinti eljárás értelmében a pehelykenye­­re: közvetett, kovászos technológiával állítjuk elő és célszerűen úgy járunk el, hogy egyszerre három inten­­zr dagasztáshoz szükséges kovászmennyiséget készí­tünk el. A kovászt BL 80-as lisztből, élesztőből, vízből és kovászmagból készítjük. A kovászolás műveletéhez bemérünk a dagasztócsé­szébe 44—46 kg vizet, melyben kb. 1,2—1,3 kg élesztőt elmorzsolunk és hozzáadunk 63—65 kg búzalisztet, valamint 1,6 kg-nyi kovászmagot. A bemért anyagokat 7--9 perc alatt jól összedolgozzuk, majd a szokásosnál hosszabb ideig, mintegy 6—8 órán keresztül érleljük, mégpedig valamivel magasabb hőfokon, mint az a fe­hérkenyér készítésénél szokásos, célszerűen 30— 32 C°-on, ami technológiai eltérést jelent. Ezt követő művelet a kenyértészta előállítása dagasz­­tással, melyet célszerűen intenzív dagasztógépben ké­szíthetünk el, az alábbiak szerint: az érett kovászból az intenzív csészébe bemérünk kb. 32 kg-nyi mennyiséget, hozzáadunk 4 liternyi vizet, melyben eloszlattunk mint­egy 0,4—0,5 kg élesztőt, majd 15 liternyi vízben oldott 1,2—1,4 konyhasót. Most bemérünk a csészébe 4,5—5,5 kg BL 80-as és 26—27,5 kg BL 55-ös liszttel előzőleg gondosan homo­genizált, jól összedolgozott és szitált, 1,4—1,6 kg-nyi feltárt keményítőtartalmú kukorica pehelylisztet. Cél­szerű bekeverni és eldolgozni 1,6 g-nyi ascorbinsavat is. Az említett homogenizálási műveletben ige r. lényeges intézkedés, hogy a kukorica pehelylisztet és . ' úzalisz­­tet bedolgozás előtt szárazon igen gondosan és t en le­teken összekeverjük. Ez azért fontos, mert míg a i. kenyér vagy a burgonyapehelykenyér készítésénél komponensek a dagasztás során is jól egalizálódnak, a kukoricapehelylisztnek ez a technológia nem felel meg. Ugyanis a kukoricapehelyliszt vízzel érintkezve a pehely­liszt hidrofil tulajdonsága következtében azonnal össze­áll és csomóssá válik. Az ilyen kenyér élvezhetetlen. A homogenizált állapotban ilyen nem fordulhat elő, a kenyér bélzetében egyenletesen elkevert pehelyliszt víz­felvétele is egyenletes lesz. A továbbiakban a bemért anyagokat az intenzív dagasztógéppel mintegy 2—3 perc időtartamon át dagasztjuk. A dagasztáshoz szük­séges víz mennyisége a liszt vízfelvételétől függően vál­tozhat kisebb mértékben, azonban az adagolásnál figyelembe kell venni, hogy a kukoricapehelyliszt leg­alább a saját súlyával azonos vízmennyiség felvételére képes. Erre tekintettel a dagasztáshoz szükséges víz mennyiségét a búzalisztkenyérhez képest növelni kell. A dagasztást pihentetés követi, mely a találmány ér­telmében a fehérkenyértészta pihentetésénél huzamo­sabb időigényű. Ugyanis a tésztában lejátszódó vízki-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom