179813. lajstromszámú szabadalom • Kobalt-ftalocianint és kvaterner ammóniumvegyületet tartalmazó katalizátor készítmény

5 179813 6 diszperzióba, amelyet a szárító forgó mozgása belenyom a hordozóba. Az átitatott hordozóból az oldat bepáro­­lása a szárító köpenyébe adagolt gőzzel történik. Bár­melyik esetben a keletkező vegyületet a környezet hő­mérsékletén, vagy kemencében, magasabb hőmérsékle­ten, vagy forró gázáramban, vagy bármely más alkalmas módon megszárítják. Más alkalmas módszer az ammonium vegyületek és a ftalocianin komponens felvitelére a szilárd adszorbens hordozóra, ha a hordozót nyugvó katalizátorágyként előre behelyezzük a kezelőzónába, vagy a reaktorba, és az ammónium-vegyület/ftalocianin impregnáló oldatot és/vagy diszperziót a katalizátor-kompozíció helyben történő kialakítása céljából rajta átvezetjük. Ez a mód­szer lehetővé teszi az oldat és/vagy diszperzió egyszeri vagy többszöri recirkuláltatását, hogy az adszorbens hordozón az ammónium-vegyület és a ftalocianin kom­ponens kívánt koncentrációját el lehessen érni. Ismét más módszer szerint az adszorbenst be lehet helyezni előre a kezelő zónába vagy a reaktorba, és a zónát vagy reaktort ezután feltölteni az impregnáló oldattal és/vagy diszperzióval a hordozó meghatározott ideig történő áztatása végett. A savas kőolajpárlatok édesítő eljárásaiban eddig az volt a gyakorlat, hogy a bennük levő tiolokat lúgos rea­gens jelenlétében oxidálták. A hordozós tiol-oxidáló katalizátort általában először telítjük a lúgos reagenssel, majd ezt követően a lúgos reagenst a savas kőolajpárlat­tal keverve, tetszés szerint szakaszosan vagy folyamato­san átvezetjük a katalizátor-ágyon. Bármilyen megfelelő lúgos reagens alkalmazható. Leggyakrabban alkáli­­földfém-hidroxid vizes oldatát, például nátrium-hidroxid vizes oldatát használjuk. Az oldat tartalmazhat még ezen kívül oldódást segítő adalékot a tiolok oldékony­­ságát növelni, így például alkoholt, különösen metanolt, etanolt, n-propanolt vagy izopropanolt, továbbá fenolo­kat és krezolokat is. Különösen előnyös lúgos reagens a vizes nátronlúg oldat 2—30 súly% nátrium-hidroxid tar­talommal. Az oldódást elősegítő szer, ha ilyent alkal­mazunk, előnyösen metanol, amelyből a lúgos oldathoz 2—100 tf./j-ot adagolunk. Az előnyös alkalikus reagen­sek a nátrium-hidroxid és a kálium-hidroxid, ezen kívül alkalmazható még a lítium-hidroxid, rubídium-hídroxid és cézium-hidroxid. Ha a találmányunk szerinti katali­zátor-kompozícióban k va ferner ammónium-hidroxid komponens van, a könnyebben oxidálható tiolokat tar­talmazó párlatok további alkalikus reagens hozzáadása nélkül kezelhetők. A találmány szerinti katalizátorral az eljárás a szak­mai gyakorlatban szokásos módon valósítható meg. Az eljárás lefolytatásában általában megfelelő a környezeti hőmérséklet, de alkalmazható magasabb hőmérséklet is 105 °C-os felső határral. A felső nyomáshatár 69 bar, de légköri vagy közel légköri nyomások is teljesen meg­felelnek. A savas kőolajpárlat tioltartalmának kívánt mérvű csökkenéséhez 0,5—10-es óránkénti folyadék­sebességnek megfelelő kontaktidők szükségesek, a leg­kedvezőbb kontaktidő a kezelőzóna méretétől, a benne levő katalizátormennyiségtől és a kezelendő párlat jel­legétől függ. Mint előzőleg említettük, a savas kőolajpárlatok éde­­sítése úgy történik, hogy tioltartalmukat diszulfidokká oxidálják. Ennek megfelelően az eljárást oxidálószer, előnyösen levegő jelenlétében folytatják le, bár oxigén vagy más oxigén-tartalmú gáz is felhasználható. A savas párlatot a katalizátorágyon felülről lefelé vagy alulról fel'elé is lehet vezetni. A savas kőolajpárlat tartalmazhat elegendő levegőt, de általában kívülről, a kezelési zóna áramlási irányával megegyezően vezetnek be levegőt és ke/erik el a párlattal. Egyes esetekben előnyös lehet a levegőt külön, a szintén külön bevezetett párlattal ellen­áramban adagolni a kezelőzónába. A találmány szerinti katalizátor-kompozíció aktív is és stabilis is; ennek megfelelően a kompozíció nyugvó ágyakban alkalmazható nagy mennyiségű savas kőolaj­párlatok kezelésére, különösen a nehezebben oxidálható tiolokat tartalmazó párlatok vonatkozásában. Mint a fentiekben említettük, a kvaterner ammónium-vegyüle­­tek vagy fém-ftalocianin komponensek, amelyek kilúgo­­zódhatnak a hordozóból és tovább áramolhatnak a rea­gens árammal, könnyen pótolhatók a katalizátor kom­pozícióba olymódon, hogy mindkét komponenst betáp­láljuk az édesítő eljárásba, például a lúgos reagenssel keverten, hogy a kezelőzónában a szilárd adszorbens hordozóra adszorbeálódjanak. Az itt következő példák célja a találmány kedvező megvalósítási módjának szemléltetése, de semmiképp nem tekinthetők az igénypontra korlátozó jellegűnek. 1. példa A találmány szerinti katalizátorkompozíció készíté­séhez impregnáló oldatot és/vagy diszperziót készítet­tünk oly módon, hogy forgó vízgőzös bepárlóba 250 ml ionmentesített vízhez0,75 mól kobalt-ftalocianin-mono­­szulfátot és dimetil-benzil-alkil-ammónium-klorid 50%-os alkoholos oldatából 23,5 mólt adtunk. A benzil­­-dimetil-alkil-ammónium-klorid benzil-dimetil-dodecil­­-ammónium-kloridból (61%), benzil-dimetil-tetradecil­­-ammónium-kloridból (23%), benzil-dimetil-oktadecil­­ammónium-kloridból (11%) állt. 250 ml 1,68 xO,55 mm szemcséjű aktiv szenet merítettünk be az impregnáló oldatba, és a bepárló forgó mozgásának segítségével egy órán át itattuk. Ezt követően vízgőzt vezettünk a bepár­ló köpenyébe, és az impregnáló oldatot szárazra párol­tuk az aktív szén részecskékkel egy óránál hosszabb ideig érintkeztetve. Az így készített katalizátort, amelyet a következőkben A katalizátornak nevezünk, a szabvány katalizátorral összehasonlító vizsgálattal értékeltük. A szabvány kata­lizátort — a következőkben B katalizátor — lényegében a fent leírt módon készítettük, de a benzil-dimetil-alkil­­-ammónium komponens hozzáadása nélkül. Az összehasonlító kiértékelő vizsgálat során a savas petróleum-párlatot a függőleges csőreaktorban nyugvó ágyként elhelyezett 100 ml katalizátoron vezettük keresz­tül. A petróleumot 0,5-es óránkénti folyadéksebességgel, 3,4 bar levegő nyomással tápláltuk be; ez elegendő ah­hoz, hogy a petróleumban levő tiolok oxidálásához szük­séges oxigén másfélszeres mennyisége legyen jelen. Mind­egyik esetben a katalizátorágyat előzőleg 10 ml 8%-os vizes nátrium-hidroxiddal nedvesítettük, majd 10 ml-t a fenti oldatból egymást követően a kezelt petróleum pár­lattal együtt, 12 órás intervallumokban adagoltunk a katalizátorágyra. A kezelt petróleumot, amely kezdet­ben 533 ppm tiol-kenet tartalmazott, időközönként tiol­­-kénre megelemeztük. A kezelt petróleum párlat tiol-kén tartalmát a kezelési idő óráinak függvényében grafiku­san ábrázoltuk és egy görbét kaptunk, amelynek jellem­ző adatai az alábbi táblázatban láthatók: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom