179657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eszterasztin és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
7 179657 8 Tulajdonságok MD4—Cl Streptomyces lavendulae ISP 5069 Streptomyces avidinii ISP 5526 Szénforrás hasznosítása glükóz + + ■+ L-arabinóz — — — D-xilóz— D-fruktóz — — — szacharóz — — + (3.sz.irodalom +) inozitol —— L-ramnóz — — — raffinóz — — — D-mannitoI — — _ Termelt antibiotikum sztreptotricin sztreptotricin MSD—235 MSD—235 * Az ISP 5. sz. táptalajon nincs spirál képződés ± ” valószínűleg nincs hasznosítás Ahogy a táblázatból kitűnik, az MD4—Cl törzs igen hasonlít a Streptomyces lavendulae ISP 5069 és Streptomyces avidinii ISP 5526 törzshöz. Az MSD— 235 antibiotikumot termelő Streptomyces avidinii és Streptomyces lavendulae között az a különbség, hogy az előbbi szürkés árnyalatú lég-hifákat termel. A fenti összehasonlító eredmények és az 1. sz. és 3. sz. irodalom leírásai szerint a lég-hifák színkülönbsége nem jelentős a Streptomyces avidinii és a Streptomyces lavendulae megkülönböztetésében. A két species közötti fő különbség inkább abban mutatkozik, hogy észlelhető-e melanoid pigment képződés és tej koaguláció. Ez a két species azonban feltehetően szorosan összefügg egymással és a fent említett különbségek nem döntőek a Streptomyces genushoz tartozó speciesek megkülönböztetése szempontjából. . Az MD4—Cl törzs ismert antibiotikumot, sztreptotricint termel és az MD4—Cl törzs csak a melanoid pigment képzésében különbözik a Streptomyces lavendulae törzstől. Másrészt viszont az MD4—Cl minden szempontból megfelel a Streptomyces avidinninek, csak az előbbi nem okoz tej koagulációt. A fentiek figyelembevételével az MD4—Cl törzset a Streptomyces lavendulae csoporthoz soroljuk és az MD4—Cl törzset Streptomyces lavendulae MD4—Cl jelzéssel látjuk el. Mesterséges vagy spontán feltételek mellett gyakran végbemegy az actinomycètes mutációja. A találmány szerint alkalmazott Streptomyces lavendulae MD4—Cl magában foglalja az összes mutánst is. A találmány kiterjed továbbá a Streptomyces genus valamennyi olyan törzsére, amely eszterasztint termel. Az eszterasztint a Streptomyces genus eszterasztin termelő törzse, például Streptomyces MD4—Cl törzse (FERM—P 3723 vagy ATCC 31 336) spóráinak vagy micéliumának aerob tenyésztésével állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás során az eszterasztint termelő törzs spóráinak vagy micéliumainak bizonyos mennyiségét megfelelő, asszimilálható szén- és nitrogénforrást tartalmazó táptalajba oltjuk, aerob körülmények között, előnyösen süllyesztett aerob körülmények között inkubáljuk. Az ily módon kapott eszterasztin a táptalajban felhalmozódik. Általában az actinomycetesek tenyésztésénél szokásos táptalaj komponenseket alkalmazzuk a találmány céljaira. így például a kereskedelmi forgalomban levő glicerin, glükóz, laktóz, szacharóz, keményítő, maltóz, melasz és más szénhidrátok, valamint zsír és olaj hasznosak mint szénforrás. A kereskedelemben forgalomban levő pepton, hús kivonat, 25 gyapotmagliszt (például Pharma-Media), mogyoróliszt, szójabab-liszt, élesztőkivonat, N-Z-amin, (pankreatinnal hidrolizált sok nitrogént tartalmazó kazein) kazein, L-aszparagin, nátrium-nitrát, ammónium-nitrát, ammónium-szulfát stb. lehet alkalmas mint nit- 30 rogénforrás. A táptalajhoz adhatunk még só adalékanyagot, például nátrium-kloridot, foszfátokat, kalciumkarbonátot, magnézium-szulfátot és más szervetlen sókat. Kívánt esetben más fémsókat és különböző nehézfémsókat is adhatunk hozzá nyomnyi 35 mennyiségben, amennyiben az eszterasztin termelő törzs hasznosítja a sókat és nem károsak az eszterasztin termelésére. Szénforrásként különösen a glicerin előnyös, és nitrogénforrásként különösen gyapotmag-lisztet, L- 40 aszparagint használunk. Előnyösen 1,5% glicerint, 1,5% gyapotmag-lisztet, 0,2% L-aszparagint és 0,3% nátrium-kloridot tartalmazó táptalajt alkalmazunk. Eszterasztin nagy mennyiségben történő előállítására előnyösen folyékony állapotban történő tenyésztést 45 alkalmazunk. A tenyésztéshez bármilyen hőmérséklet alkalmas, amely megfelel az eszterasztin termelő törzs tenyésztésére és eszterasztin előállítására, előnyösen 25—35 °C között dolgozunk. A tenyésztést addig végezzük, amíg elegendő mennyiségű eszterasztin fel 50 nem halmozódik a táptalajban vagy fermentlében. így például az eszterasztin felhalmozódása 2—4 nappal az inkubáció vége előtt érte el a maximumot, amikor 1,5% glicerint, 1,5% gyapotmag-lisztet, 0,2% L-aszparagint és 0,3% nátrium-kloridot (pH=7,4) 55 tartalmazó táptalajt készítünk és sterilizáljuk, majd beoltjuk az MD4—Cl törzs ferde tenyészetének spóráival és micéliumaival, majd 27 =C-on' aerob feltételek mellett rázva tenyésztjük. Az eszterasztin elemzését úgy végezzük, hogy az 60 eszterasztin észteráz gátló hatását Yasunori Kobayashi módosított módszere szerint határozzuk meg: Seikagaku 36. kötet, 36. 335. oldal (1964). Kereskedelemben kapható, sertés pankreáz készítményt 0,5 súly%-os koncentrációra oldunk 0,2% „Triton X—100-t tartalmazó 0,05 M foszfátpuffer oldatban (pH=7,0). 4
