179643. lajstromszámú szabadalom • Antidotumként N-(benzolszulfonil)-karbamát-származékokat tartalmazó herbicid készítmények
3 179643 4 rendellenességek vagy törpe növekedés jelentkeznek. A haszonnövénynek ez az abnormális növekedése csökkenti a terméshozamot. Nem véletlen, hogy világszerte széles körű kísérletek folynak gyakorlatilag tökéletesen szelektív herbicid hatóanyagok megtalálására, illetve kidolgozására. A fenti nehézségek kiküszöbölésére korábban is folytak kísérletek. így például ismertették a haszonnövény magvainak vetés előtti kezelését bizonyos, hormonális jellegű antagonista vegyületekkel (lásd például a 3 131 509 és 3 564 768 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat). Ezekkel az ismert antagonista vegyületekkel sikeresen azonban csak egy-egy haszonnövény kezelhető, így a gyakorlatban nem is terjedtek el. Az itt említett szabadalmi leírásokban ismertetett antagonista vegyületek egyébként kémiai jellegükben is eltérnek a jelen találmány értelmében antidótumként alkalmazott vegyületektől. Bár a 3 799 760 és 3 933 894 számú amerikai egyesült államokbeli és a 74 982 számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírásokból, valamint a Berichte, 37, 699 szakirodalmi publikációból ismertté váltak bizonyos N-(benzol-szulfonil)-karbamát-származékok, egyik irodalmi helyen sem említik azt, hogy az (I) általános képletű N-(benzol-szulfonil)-karbamátszármazékok felhasználhatók lennének tiokarbamáttípusú herbicid hatóanyagokhoz, különösen az S-(n-propil)-N,N-di-(n-propil)-tiokarbamáthoz antidótumokként. Sőt, egyik említett irodalmi helyen sem tesznek arról említést, hogy az (I) általános képletű vegyületek egyáltalán felhasználhatók lennének-e antidótumként. Felismertük, hogy az (I) általános képletű vegyületek felhasználásával különböző haszonnövények megvédhetők tiokarbamát-típusú herbicid hatóanyagok által okozott károsodástól, illetve ez a károsodás csökkenthető; ha az említett tiokarbamát-típusú herbicid hatóanyagokat — önmagukban vagy más vegyületekkel kombinálva gyomirtásra használjuk. Felismertük továbbá, hogy a növények tűrőképessége ezekkel a herbicid hatóanyagokkal szemben lényegesen növelhető, ha a talajhoz antidótumként valamely (I) általános képletű vegyületet adunk. A tiokarbamát-típusú herbicidek a (IV) általános képlettel — a képletben: Rj jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú 1—5 szénatomot tartalmazó alkilcsoport vagy két halogénatommal helyettesített 2—5 szénatomot tartalmazó alkcnilcsoport, R2 és Rj egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—6 szénatomot tartalmazó és adott esetben 4—8 szénatomos cikloalkilcsoporttal helyettesített alkilcsoportot jelentenek, vagy együtt 6- vagy 7-tagú, telített és adott esetben két 1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített heterociklusos csoportot alkotnak azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak — jellemezhetők. A lentiek alapján a találmány olyan herbicid készítményekre vonatkozik, amelyek 0,5—50 súly% mennyiségben egy (IV) általános képletű tiokarbamát-típusú herbicid hatóanyagot, 0,01—15 súly% mennyiségben egy (I) általános képletű antidótumot, továbbá a 100%hoz szükséges mennyiségben szokásos szilárd vagy folyékony hordozó anyagokat és adott esetben felületaktív anyagot tartalmaznak. Az (I) általános képletű vegyületek közül újak azok a vegyületek, amelyekben Xjelentése hidrogén-, klór-vagy brómatom vagy metoxi-, metil- vagy trifluor-metilcsoport, n értéke 1, 2 vagy 3, azzal a megkötéssel, hogy ha X brómatomot vagy metoxi- vagy trifluor-metilcsoportot jelent, akkor n értéke 1, és R jelentése 1—6 fluor- vagy klóratomot tartalmazó 2—6 szénatomos halogén-alkil-, 1—4 klóratomot tartalmazó 3—6 szénatomos halogén-alkenil-, az alkilrészekben 1—4 szénatomot tartalmazó dialkil-amino-, az alkilrészekben 1— 4 szénatomot tartalmazó ciano-alkil-tio-alkil-, foszfonometil-, trifluor-acetamido-metil-, 1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil-, 4-klór-fenil-tiometil-, az alkilrészekben 1—3 szénatomot tartalmazó alkoxi-alkil-, az alkilrészben 1—3 szénatomot tartalmazó alkiltio-alki!-, 2—6 szénatomot tartalmazó ciano-alkil-, az alkilrészben 1—3 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-alkil-, 2—6 szénatomot tartalmazó formamido-alkil-, az alkoxirészben 1—3 szénatomot és az alkenilrészben 2—3 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-alkenil-, az alkilrészben 1—3 szénatomot tartalmazó alkil-karbonil-aikil-, (II) képletű 1,3-dioxa-ciklohexán-5,5-metil-metilén-, klór-fenil-, 4-klór-benzil-, 4- -metoxi-benzil-, 3-piridil-metil-, fenoxi-etil-, 3-fenil-propin-2-il-, metiltio-acetimino-, acetonimino-, az alkilrészben 1—4 szénatomot tartalmazó trifluor-karbonil-amino-alkil- vagy (III) képletű bcnzaldimino-csoport, és — ha X trifluor-metil-csoportot jelent és n értéke 1 — R jelentése 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-, 3—6 szénatomot tartalmazó alkenil- vagy 3—6 szénatomot tartalmazó alkinil-csoport. A fenti helyettesítő-jelentések közül R esetén a halogén-alkil-csoport előnyösen 1—6 szénatomot, illetve halogénatomként klór-, bróm- vagy fluoratomot tartalmaz. Az alkilrész lehet egyenes vagy elágazó szénláncú. A halogénatommal való helyettesítés pedig mono-, di-, tri-, tetra- vagy hexa-szubsztitúció lehet. Az alkilrészre példaként megemlíthetjük a metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, szek-butil-, izobutil- és a terc-butilcsoportot. R jelentésén belül az alkinilcsoport előnyösen 3—6 szénatomot, illetve legalább egy hármaskötést tartalmaz, így jelenthet például propargil-, 2-butinil-, 3- -butinil- vagy l,l-dimetil-3-butinil-csoportot. A klór-alkenil-csoportok előnyösen 3—6 szénatomot és legalább egy olefinszerű kettőskötést tartalmaznak. Az (I) általános képletű vegyületek a konkrét esetben használt kiindulási anyagoktól függően különböző ismert módszerekkel állíthatók elő. Az egyik általánosan alkalmazható módszer abbó áll, hogy N-(benzol-szulfonil)-alkinil-karbamátok előállítása céljából egy alkalmas alkinolt benzol-szuifoni - -izocianáttal reagáltatunk. A reagál tatást oldószerben, például benzolban vagy kloroformban katalitikus menynyiségű trietil-amin és dibutil-ón-dilaurát jelenlétében hajtjuk végre. Bizonyos esetekben nincs szükség kata i zátor alkalmazására. Miután a reakció befejeződött, a terméket szűrés vagy az oldószer elpárologtatása útján elkülönítjük. Kívánt esetben a termék egy alkalmas o 0 szerből átkristályosítható. ._ Az N-(benzol-szulfonil)-alkil-karbamátok előállítása ra szolgáló egyik általános módszer abból áll, hogy egy megfelelő benzolszulfon-amidot egy klór-hangyasa -alkii-észterrel reagáltatunk katalizátor, például ka t 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
