179619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított takarmánytáp előállítására ipari hulladékanyagból
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 179619 Bejelentés napja: 1980. VI. 09. Közzététel napja: 1982. II. 27. Megjelent: 1984. VII. 31. (1447/80) Nemzetközi osztLyozís: NSZO3 : A 23 K 1/00 Feltaláló: Szabadalmas: Berkes Sándor vegyészmérnök, Székesfehérvár Péti Nitrogénművek Várpalota Eljárás szárított takarmánytáp előállítására ipari hulladékanyagokból 1 2 A találmány tárgya eljárás állati takarmányozásra alkalmas szárított táp előállítására önmagukban nem, vagy nehezen szárítható ipari hulladékanyagokból. Ismeretes, hogy az alkoholképződéssel járó (úgynevezett szeszes) és alkoholképződéssel nem járó (úgynevezett szesztelen) fermentációknál a képződött élesztősejteket besűrítés után megszárítják, és a szárítást például szántóhengeren gőzzel indirekt módon, vagy porlasztószárítóban füstgázokkal direkt módon végzik (lásd például Dr. Hérics-Tóth—Dr. Osztrovszky „A mezőgazdasági szeszgyártás kézikönyve” című könyvének 40-51. és 203-232. oldalain, a könyv a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete gondozásában 1943-ban jelent meg). Az így megszárított élesztő neve „szárított takarmányé'esztő” és legalább 40% nyersfehérjét tartalmaz. A szárított takarmányélesztőt azután takarmánykeverő üz mek hasznosítják, mintegy 3-5%myi mennyiségben különböző fajtájú és minőségű tápokba bekeverve (Balla-Sípos-Prohászka: „Keveréktakarmányok”, 19-22. oldal, Mezőgazdasági Kiadó, 1967). Különböző iparágakban, de elsősorban a vegyiparban és az élelmiszeriparban számos szakterületen képződnek olyan ipari huliadékanyagok, amelyek önmagukban nem száríthatok és így takarmánytápokba egyenletesen be nem keverhetők, viszont az állati takarmányozás szempontjából értékes tápanyagokat, főképpen zsírokat, zsírsavakat, aminosavakat, vagy baktériummicéliumokat tartalmaznak. A teljességre törekvés igénye nélkül a következőkben néhány ilyen jelegzetes hulladékanyagot felsorolunk. (i) Nyers növényi olajok tárolásakor tartályüledéh.,' 5 úgynevezett „tartályalj” képződik. Napraforgóolaj esetén a tartályalj szárazanyagtartalmának közel 95%-a lipoid, vagyis zsírszerű anyag, ebből az acetonban oldódó frakció 70%, míg az acetonban oldhatatlan frakció 30%. Az acetonban oldódó rész főleg 10 trigliceridekből, míg az acetonban oldhatatlan rész főleg foszfatidokból és viaszokból áll. Szójaolaj esetén az acetonban oldhatatlan frakció nem tartalmaz viaszszerű anyagokat. A sűrű konzisztenciájú tartályalj igen nehezen szivattyúzható, feldolgozása rendkívül 15 nehézkes. (ii) A nyers növényolajok tisztításakor képződik a lecitin-tartalmú hidratált nyálka. A nyers növényolajok tisztítását direktgőzzel, forróvízzel, sósvízzel, vagy kevés foszforsavval végzik. Melléktermékként ilyen-20 kor tejfölre emlékeztető sűrűségű, halványsárga emulzió, a hidratált nyálka képződik. Víztartalma közel 50-60%, szárazanyagtartalmának mintegy 50%-a triglicerid, a maradék pedig foszfatid. Az utóbbiak 2sírszerű anyagok ugyan, fizikai tulajdonságaik azon- 25 ban eltérnek a zsíroktól és olajokétól, mert vízben duzzadnak és stabil emulziót képeznek. (iii) A nyers növényi olajok, elsősorban magasabb szabad zsírsavtartalmú növényi olajok étolajgyártás céljából végzett lúgos kezelésekor képződik az úgyne-30 vezett szappan csapad ék. 179619
