179619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított takarmánytáp előállítására ipari hulladékanyagból
179619 4 .7 (iv) A kukorica tejsavas erjesztésénél képződő, aminosavakat tartalmazó maradékot vákuumban közel 50% szárazanyagtartalomig besűrítve lekvárszerű termék, az úgynevezett kukoricalekvár képződik. Az említett ipari hulladékanyagok hasznosítására napjainkig is folytak kísérletek, mert a bennük levő értékesíthető tápanyagok nem hasznosulásán túlmenően nem hasznosításuk környezetvédelmi problémát is jelent, hiszen ezek az ipari hulladékanyagok például az élővizekbe jutva környezeti ártalmakat okozhatnak azáltal, hogy táptalajul szolgálnak nemkívánatos folyamatokhoz, például rothadáshoz. Ugyanakkor égetéssel végzett megsemmisítésük is másjellegű környezetszennyezés forrása lehet, az energiaigényen túlmenően. A hasznosítás egyik ismert módja tehát az, hogy puffasztott kukoricát állítanak elő és ezzel az anyaggal például a hidratált nyálkát felitatják. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy az így kapott termék tápokba nem keverhető be egyenletesen. További hátrányként jelentkezik a puffasztott kukorica előállításának költségessége, minthogy gyártásához 3—6 atmoszféra nyomású gőzre van szükség. A hidratált nyálka egy további ismert hasznosítási módja az, hogy először zsírral keverik, majd az így kapott keveréket darált kukoricacsutkával vagy más hasonló mezőgazdasági hulladékanyaggal hozzák össze. Ez a módszer azonban nagyon nehézkes és körülményes, ráadásul nem ad homogén terméket, így takarmánykészítésre való felhasználása korlátozott. A 162 126 és a 170 477 számú magyar szabadalmi leírásokban ismertetett megoldások szerint a hidratált nyálkát először alkotórészeire, azaz glicerinre és zsírsavakra bontják, majd a zsírsavat desztillálják, karbamiddal reagáltatják és porlasztva szárítják. Az így kapott fehérjepótló anyagot azután takarmányadalékként hasznosítják. Ezek a módszerek azonban szintén többlépéses, technológiailag bonyolult módszerek, így gyakorlati elterjedésük nehézkes. Célul tűztük ki tehát olyan egyszerű és iparilag igen könnyen megvalósítható eljárás kidolgozását, amellyel a korábban említett típusú ipari hulladékanyagok takarmánytáppá dolgozhatók fel. Felismertük, hogy ha legalább egy, állati táplálkozásra alkalmas komponenst vagy komponenseket tartalmazó ipari hulladékanyagból a szilárdanyag-tartalmára vonatkoztatva 1 súlyrésznyi mennyiséget a szilárdanyag-tartalmára vonatkoztatva 0,5—5 súlyrész mennyiségben vett, adott esetben elősűrített élesztőtejjel keverünk össze, majd a homogenizált keveréket önmagában ismert módon megszárítjuk, akkor a fenti cél megvalósítható. A találmány szerinti eljárás alapját feltehetően az a jelenség képezi, hogy az élesztőtejben levő elhalt mikroorganizmusok vázanyaga adszorpció útján finoman megköti és homogenizálja az ipari hulladékanyag zsírszerű komponenseit, szárazanyag-tartalomra számítva legfeljebb 1 : 1 súlyarányt meg nem haladó mennyiségig. A találmány szerinti eljárás gyakorlati megvalósítása során az élesztőtej és az ipari hulladékanyag összekeveréséhez bármely, nehezen keverhető anyagok keverésére szokásosan használt keverőberendezést használhatunk. A homogenizált keverék szárításához olyan önmagukban ismert berendezéseket hasznosíthatunk, mint például a gőzfűtésű hengerekből álló szárítóberendezés vagy a porlasztószárító. Az élesztőtej adott esetben végzett besűrítéséhez például szokásos élelmiszeripari szeparátor használható. A találmány szerinti eljárás előnyei a következő pontokba foglalhatók össze: 1. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi eddig nem, vagy csak nehezen hasznosítható ipari hulladékanyagok értékes takarmánytápokká való feldolgozását. 2. A találmány értelmében az önmagában is takarmányozásra felhasznált élesztőtej tápértéke tovább nő az ipari hulladékanyagban levő, állati tápértékét képviselő egy vagy több komponens adagolása következtében. 3. A találmány szerinti eljárásban ipari hulladékanyagként felhasználható az oxitetraciklin vagy a B, 2 vitamin nagyüzemi gyártásánál melléktermékként képződő baktériummicélium, amelynek alkalmazásával különleges, két vagy több aminosav-garnitúrát tartalmazó, például fiatal állatok etetésére alkalmas, úgynevezett indítótáp állítható elő. 4. A találmány szerinti eljárás fő előnye, hogy széles körű bevezetéséhez és alkalmazásához semmiféle új berendezésre nincs szükség, így külön beruházás nélkül gyakorlatba vehető. A találmányt közelebbről a következő referenciapéldával, illetve kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. Referenciapélda Szeparátorral közel 20 súly% szárazanyagtartalomra besűrített, közel 70 °C hőmérsékletű élesztőtejből óránként közel 1000 litert kéthengeres, egyenként 1200 mm átmérőjű és 2800 mm palásthosszú hengerből (a két henger együttes felülete 21,1 m2 és 1 mJ hengerfelületről óránként közel 35 kg víz képes elpárologni) álló szárítóberendezésbe táplálunk és a berendezést óránként 950 kg, 10 at-ról 5 at nyomásúra redukált gőzzel fűtjük. Ilyen körülmények között a hengerek felületének hőmérséklete 130- — 135°C, és az óránként betáplált 1000 liter élesztőtejből mintegy 750 kg víz párolog el, illetve 210-220 kg, 5—10% nedvességtartalmú takarmányélesztő marad vissza. Jellemző adatai az 1. példában találhatók meg. 1. példa 50 súly% élesztőtejet (szárazanyag-tartalma 25 súly%) és 50 súly% kukoricalekvárt (szárazanyag-tartalma 45 súly%) nyitott autoklávban szobahőmérsékleten 1 órán át keverünk, majd az így kapott homogenizátumot a referenciapéldában ismertetett berendezésen az ott ismertetett szárítási paramétereket tartva megszárítjuk. Világos mogyorószínű, kellemetlen szag nélküli, sőt kellemes enyhe tápszerillatú port kapunk a következő jellemző adatokkal: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
