179595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-azaxanton-3-karbonsav-származékok előállítására
5 179$95 6 valens (III) általános képletü vegyületre számítva 1- 10 mól-ekvivalens aktív metilén-vegyületet használunk. A fenti reakciót előnyösen bázis jelenlétében hajt juk végre, ahol a bázis például egy szerves amin lehet. A szerves amin közelebbről lehet primer amin, úgy mint n-butilamin, benzilamin, anilin; szekunder amin, úgy mint dietilamin, dipropilamin, dibutilamin, piperidin, pirrolidin; tercier amin, úgy mint 1,8-diaza-biciklo(5,4,0)-7-undecén, trietilamin; vagy egy heterociklusos bázis, például imidazol, 2-metil-imidazol, morfolin. A szerves bázis mennyisége általában katalitikus mennyiség és 2 mól-ekvivalensnyi mennyiség között változhat, ahol az utóbbi határérték a (III) általános képletü vegyület 1 mólnyi mennyiségére számítva érvényes. A reakciót előnyösen szerves oldószerben hajtjuk végre. A szerves oldószerek lehetnek alkoholok, úgy mint etanol, metanol, propanol, butanol; aromás szénhidrogének, úgy mint benzol vagy toluol; vagy dimetilformamid, Bár a reakcióhőmérséklet, idő és az egyéb körülmények lényegében tetszőlegesek, általában kívánatos a reakciót szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontját megközelítő hőmérséklet között, 1-24 óra alatt végrehajtani. A (II) általános képletü vegyük tét úgy is előállíthatjuk, hogy egy megfelelő (III) általános képletü vegyületet egy acetilén-karbonsav-származékkal reagáltatunk. Az acetilén-karbonsav-származék például a következő vegyüktek közül kerülhet ki: acetiléndikarbonsav-dimetilészter, acetilén-dikarbonsav-dietilészter, propiolsav-metilészter, propiolsav-etilészter. cianoacetilén. Ha a propiolsav valamely észterét használjuk, az intermedierként kapott aminoakrilsav-származékot izolálhatjuk vagy közvetlenül alávethetjük egy ciklizálási reakciónak. Az acetilén-dikarbonsav-származékot általában körülbelül 1 — 10 mól-ekvivalens mennyiségben használhatjuk a (III) általános képletü vegyület 1 móljára számítva. Általában a fenti reakciót bázis jelenlétében hajtjuk végre, ahol a bázis lehet valamely szerves amin. Közelebbről a szerves amin lehet tercier amin, úgy mint trietilamin, tripropilamin, tributilamin; heterociklusos amin, úgy mint piridin, kinolin, imidazol, 2- metil-imidazol, morfolin; és szekunder amin, úgy mint piperidin, pirrolidin, dietilamin, dipropilamin, dibutilamin. A szerves bázist általában széles koncentrációintervallumban használhatjuk, katalitikus mennyiségtől egészen 10 mól-ekvivalensnyi mennyiség a (II) általános képletü vegyület egy móljára számítva. A reakciót általában célszerű valamely szerves oldószerben végrehajtani. A szerves oldószer lehet például valamely alkohol, így metanol, etanol, propanol, butanol; aromás szénhidrogén, így benzol, toluol, xilol; dimetilformamid. Bár a reakcióhőmérséklet és idő nem különösen kritikusak, a reakciót általában szobahőmérsékleten és az alkalmazott oldószer forráspontját megközelítő hőmérséklet között, 1—24 óra alatt hajtjuk végre. A (II) általános képletü vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (III) általános képletü vegyületet egy cianoacetil-halogeniddel reagáltatunk egy helyettesített t'ormamid-származék jelenlétében. A reakcióban cianoacetil-halogenidként például cianoacetil-kloridot, -bromidot, -jodidot vagy -fluoridot használhatunk. A helyettesített formamid-származék lehet alkil- vagy aril-csoporttal helyettesített formánba, úgy mint N,N-dimetil-formamid, N,N-dietil-formarrid, N,N-dipropíI-formamid, N-metil-N-etil-formarrid, N-metil-N-fenil-formamid, N,N-difenil-formarrid. A reakciót végrehajthatjuk kizárólag egy helyettesített formamid jelenlétében, amikor tehát ez a vegyület az oldószer szerepét is betölti, de kívánt esetben a reakció az adott formamíd és egy, a reakció szempontjából inert oldószer elegyében is kivitelezhető. Az inert oldószer előnyösen valamely szokásos síerves oldószer, például szénhidrogén, így benzol, toluol, xilol, petroléter; éter, így tetrahidrofurán, dioxán, etiléter, etilénglikol-dimetiléter; ha'ogénezett szénhidrogén, így kloroform, diklórmetán, diklóretán, metilac.-tát, butilacetát; acetonitril; dimetilszulfoxid. A (II) általános képletü vegyületek előállítása során használ: cianoacetil-halogenid mennyisége általában 1-10 nól-ekvivalens a (III) általános képletü kiindulás anyag 1 móljára számítva. Bár a reakció hőmérséklete és az idő, valamint az egyéb reakciókörülmények nem különösebben kritikusak, általában 20-120 °C-on, 30 perc — 2 nap alatt hajtjuk végre a reakciót. A helyettesített formamid mennyisége szintén ne n kritikus, azonban általában a (III) általános képlett: vegyület 1 móljára számítva 2 vagy több mólekr ivalensnyi mennyiségben kerül felhasználásra. Azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol R'i je entése alkoxicsoport, például úgy állíthatjuk elő, hegy egy olyan (11) általános képletü vegyületet, ahol R’! hidroxilcsoportot jelent, diazometánnal vagy egy aldl-halogeniddel, így metil-jodiddal, etil-jodiddal, propil-jodiddal, izopropil-jodiddal, butil-jodiddal, izobut 1-jodiddal reagáltatunk, valamely bázis, például káliurr karbonát jelenlétében. A reakciót előnyösen valamely szerves oldószerbei, például kloroformban, diklórmetánban, acetonban vagy metil-etil-ketonban hajtjuk végre. A hőmérséklet előnyösen 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontját megközelítő hőmérséklet között van és a reakcióidő néhány perc és néhány óra között mozoghat. Azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol R’i egy monoalkilaminocsoportot jelent, például úgy állíthatjuk elő, hogy egy R*! helyén klóratomot tartalmazó vegyületet, amelyet egy R’] helyén hidroxilcsoportot tartalmazó vegyület és foszfortriklorid es foszferpentoxid elegyének reagáltatásával 100— -120 °C hőmérsékleten, néhány óra — néhány nap alatt állítunk elő, valamely monoalkilaminnal, így metiliminnal, etilaminnal, propilaminnal reagáltatun’c. A reakciót általában inert oldószerben hajtjuk végre. Az R’) helyében klóratomot tartalmazó (II) általáios képletü vegyület feloldására alkalmas oldószer például lehet kloroform vagy diklórmetán és a moncalkilamin például metanolban, etanolban, propanolban vagy kloroformban oldható fel. Bér a hőmérséklet, idő és egyéb reakció-paraméterek nem kritikusak, a reagáltatást általában 0 °C és szobahőmérséklet között, néhány perc - 3 óra alatt végezzük. Azoknak a (II) általános képletü vegyületeknek az előál ítása, ahol R’j hidroxilcsoportot jelent, például úgy történhet, hogy egy R\ helyén aminocsoportot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
