179595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-azaxanton-3-karbonsav-származékok előállítására

5 179$95 6 valens (III) általános képletü vegyületre számítva 1- 10 mól-ekvivalens aktív metilén-vegyületet hasz­nálunk. A fenti reakciót előnyösen bázis jelenlétében hajt juk végre, ahol a bázis például egy szerves amin lehet. A szerves amin közelebbről lehet primer amin, úgy mint n-butilamin, benzilamin, anilin; szekunder amin, úgy mint dietilamin, dipropilamin, dibutilamin, pipe­­ridin, pirrolidin; tercier amin, úgy mint 1,8-diaza-bi­­ciklo(5,4,0)-7-undecén, trietilamin; vagy egy hetero­ciklusos bázis, például imidazol, 2-metil-imidazol, morfolin. A szerves bázis mennyisége általában katali­tikus mennyiség és 2 mól-ekvivalensnyi mennyiség között változhat, ahol az utóbbi határérték a (III) általános képletü vegyület 1 mólnyi mennyiségére számítva érvényes. A reakciót előnyösen szerves oldószerben hajtjuk végre. A szerves oldószerek lehetnek alkoholok, úgy mint etanol, metanol, propanol, butanol; aromás szénhidrogének, úgy mint benzol vagy toluol; vagy dimetilformamid, Bár a reakcióhőmérséklet, idő és az egyéb körülmények lényegében tetszőlegesek, általá­ban kívánatos a reakciót szobahőmérséklet és az alkal­mazott oldószer forráspontját megközelítő hőmér­séklet között, 1-24 óra alatt végrehajtani. A (II) általános képletü vegyük tét úgy is előállít­hatjuk, hogy egy megfelelő (III) általános képletü ve­­gyületet egy acetilén-karbonsav-származékkal reagál­­tatunk. Az acetilén-karbonsav-származék például a következő vegyüktek közül kerülhet ki: acetiléndi­­karbonsav-dimetilészter, acetilén-dikarbonsav-dietil­­észter, propiolsav-metilészter, propiolsav-etilészter. cianoacetilén. Ha a propiolsav valamely észterét hasz­náljuk, az intermedierként kapott aminoakrilsav-szár­­mazékot izolálhatjuk vagy közvetlenül alávethetjük egy ciklizálási reakciónak. Az acetilén-dikarbonsav­­-származékot általában körülbelül 1 — 10 mól-ekviva­lens mennyiségben használhatjuk a (III) általános képletü vegyület 1 móljára számítva. Általában a fenti reakciót bázis jelenlétében hajt­juk végre, ahol a bázis lehet valamely szerves amin. Közelebbről a szerves amin lehet tercier amin, úgy mint trietilamin, tripropilamin, tributilamin; hetero­ciklusos amin, úgy mint piridin, kinolin, imidazol, 2- metil-imidazol, morfolin; és szekunder amin, úgy mint piperidin, pirrolidin, dietilamin, dipropilamin, dibutilamin. A szerves bázist általában széles kon­centrációintervallumban használhatjuk, katalitikus mennyiségtől egészen 10 mól-ekvivalensnyi mennyi­ség a (II) általános képletü vegyület egy móljára számítva. A reakciót általában célszerű valamely szerves ol­dószerben végrehajtani. A szerves oldószer lehet például valamely alkohol, így metanol, etanol, pro­panol, butanol; aromás szénhidrogén, így benzol, to­luol, xilol; dimetilformamid. Bár a reakcióhőmér­séklet és idő nem különösen kritikusak, a reakciót általában szobahőmérsékleten és az alkalmazott oldó­szer forráspontját megközelítő hőmérséklet között, 1—24 óra alatt hajtjuk végre. A (II) általános képletü vegyületeket úgy is elő­állíthatjuk, hogy valamely (III) általános képletü ve­­gyületet egy cianoacetil-halogeniddel reagáltatunk egy helyettesített t'ormamid-származék jelenlétében. A reakcióban cianoacetil-halogenidként például ciano­acetil-kloridot, -bromidot, -jodidot vagy -fluoridot használhatunk. A helyettesített formamid-származék lehet alkil- vagy aril-csoporttal helyettesített form­ánba, úgy mint N,N-dimetil-formamid, N,N-dietil­­-formarrid, N,N-dipropíI-formamid, N-metil-N-etil­­-formarrid, N-metil-N-fenil-formamid, N,N-difenil­­-formarrid. A reakciót végrehajthatjuk kizárólag egy helyettesített formamid jelenlétében, amikor tehát ez a vegyület az oldószer szerepét is betölti, de kívánt esetben a reakció az adott formamíd és egy, a reak­ció szempontjából inert oldószer elegyében is kivi­telezhető. Az inert oldószer előnyösen valamely szo­kásos síerves oldószer, például szénhidrogén, így ben­zol, toluol, xilol, petroléter; éter, így tetrahidrofurán, dioxán, etiléter, etilénglikol-dimetiléter; ha'ogénezett szénhidrogén, így kloroform, diklórmetán, diklóretán, metilac.-tát, butilacetát; acetonitril; dimetilszulfoxid. A (II) általános képletü vegyületek előállítása során használ: cianoacetil-halogenid mennyisége általában 1-10 nól-ekvivalens a (III) általános képletü ki­indulás anyag 1 móljára számítva. Bár a reakció hőmérséklete és az idő, valamint az egyéb reakciókö­rülmények nem különösebben kritikusak, általában 20-120 °C-on, 30 perc — 2 nap alatt hajtjuk végre a reakciót. A helyettesített formamid mennyisége szin­tén ne n kritikus, azonban általában a (III) általános képlett: vegyület 1 móljára számítva 2 vagy több mólekr ivalensnyi mennyiségben kerül felhasználásra. Azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol R'i je entése alkoxicsoport, például úgy állíthatjuk elő, hegy egy olyan (11) általános képletü vegyületet, ahol R’! hidroxilcsoportot jelent, diazometánnal vagy egy aldl-halogeniddel, így metil-jodiddal, etil-jodid­­dal, propil-jodiddal, izopropil-jodiddal, butil-jodiddal, izobut 1-jodiddal reagáltatunk, valamely bázis, például káliurr karbonát jelenlétében. A reakciót előnyösen valamely szerves oldó­szerbei, például kloroformban, diklórmetánban, ace­­tonban vagy metil-etil-ketonban hajtjuk végre. A hőmérséklet előnyösen 0 °C és az alkalmazott oldó­szer forráspontját megközelítő hőmérséklet között van és a reakcióidő néhány perc és néhány óra között mozoghat. Azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol R’i egy monoalkilaminocsoportot jelent, például úgy állíthatjuk elő, hogy egy R*! helyén klóratomot tar­talmazó vegyületet, amelyet egy R’] helyén hidroxil­csoportot tartalmazó vegyület és foszfortriklorid es foszferpentoxid elegyének reagáltatásával 100— -120 °C hőmérsékleten, néhány óra — néhány nap alatt állítunk elő, valamely monoalkilaminnal, így metiliminnal, etilaminnal, propilaminnal reagál­­tatun’c. A reakciót általában inert oldószerben hajtjuk végre. Az R’) helyében klóratomot tartalmazó (II) általáios képletü vegyület feloldására alkalmas oldó­szer például lehet kloroform vagy diklórmetán és a moncalkilamin például metanolban, etanolban, pro­­panolban vagy kloroformban oldható fel. Bér a hőmérséklet, idő és egyéb reakció-para­méterek nem kritikusak, a reagáltatást általában 0 °C és szobahőmérséklet között, néhány perc - 3 óra alatt végezzük. Azoknak a (II) általános képletü vegyületeknek az előál ítása, ahol R’j hidroxilcsoportot jelent, például úgy történhet, hogy egy R\ helyén aminocsoportot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom