179543. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fény intenzitásának mérésére

s 179543 6 lennie, hogy az a 15 mintát befogadhassa. A 15 minta csak kis mértékben nyúlhat be a 13 fénygyűjtő térbe. Az 1. ábrán látható kiviteli alak esetében a 10 spekt­rofotométer különösképpen alkalmas a mintán létre­jött fényvisszaverődés mérésére. Az alkalmazott minta „dip-and-read” (mártsd be és olvasd le) típusú abszorbens szalag. Ha a 10 spektrofotométert vala­mely vizsgálandó minta felületéről való színvissza­verés vizsgálatára alkalmazzuk, mint például a vér glukóz tartalmának vizsgálatakor (amelyet például a 3 298 789 számú USA szabadalmi leírás ismertet), ahol a vizsgálat céljára viszonylag keskeny szalagot használnak, a vékony szalagot a 14 nyíláson úgy he­lyezik el, hogy a 15 mintának a vizsgálóanyaggal be­vont felülete felfelé néz, ahogy ezt az 1. ábra mutatja. A 3 298 789 számú USA szabadalmi leírás szerinti vizsgálókészülék például a vérben levő glukóz különböző szintjének megfelelően különböző szín­értékeket szolgáltat, amelyeket a találmány szerinti mérőberendezéssel nagy pontossággal értékelhetünk. A 2 ház és a 28 modul között 17 és 18 csatornák vannak kialakítva, amelyek a 13 fénygyűjtő térből a fényt a 20, vagy 21 fényérzékelő elemekhez vezetik, amelyek a 2 házban a 3 rekeszben vannak elhelyezve, amint ez az 1. ábrán látszik. A fényvezető 17 csatorna célszerűen a 13 fénygyűjtő tér egyik oldalától tan­­genciálisan indul ki és a fényt a 20 fényérzékelő elemre továbbítja. A 18 csatorna a vizsgálandó 15 mintától indul ki és a 13 fénygyűjtő téren átmenőén van kialakítva, ezáltal a 15 mintáról visszavert fényt közvetlenül a 21 fényérzékelő elemhez továbbítja. A 20 és 21 fényérzékelő elemek szilícium foto­diódák (például az E. G. etG., Inc. of Salem, Massa­chusetts, USA-beli cég által gyártott UVIOOB-típusú fotodiódák, vagypedig a Hemamatsu Corporation, Middlesex, New Jersey, USA-beli cég S 876—33 BQ­­-jelű szilikon fotodiódái). A 17 és 18 csatornák mérete és alakja úgy van kialakítva, hogy azok a párhuzamosított fénysugarat a fényérzékelő elemekhez vezetik. A 17 csatornát hen­geres koaxiális 5 és 6 járatok alkotják, amelyek a 2 házban és 28 modulban vannak kialakítva. A 18 csa­tornát egy csonkakúp alakú 7 elem és egy koaxiális hengeres 8 járat alkotja, amely a 28 modulban van kiképezve. A 7 elem a csonkakúp alakú 9 furatban a 8 járattal koaxiálisán helyezkedik el és a 3 rekeszt a 13 fénygyűjtő térrel köti össze. A 7 elem előnyösen úgy van kialakítva, hogy szakaszosan befelé irányított gyűrűs peremekből, vagy 22 és 23 fényterelőkből al­kotott koaxiális gyűrű alakú nyílásokkal rendelkezik, amelyeknek átmérője azonos a 7 elem alacsonyabb végének nyílásával, amely a rajta áthaladó fényt párhuzamosba. Habár az ábrán a 7 elemet csonkakúp alakúan ábrázoltuk, belátható, hogy más alakzatok is alkal­masak. Az 5, 6 és 8 járatok felületei, valamint a 7 elem felülete előnyösen feketére van festve, vagy fe­kete anyaggal van bevonva, hogy lehetőleg a maxi­mális mennyiségű szórt, vagy nem párhuzamos fényt abszorbeálja. A 2 ház, a 28 modul és a 7 elem alkal­mas anyagból, például fémből, vagy műanyagból készíthető. A 7 elem fröccsölt műanyag, vagy fém is lehet, amelynek belső része feketére van festve, vagy fekete műanyaggal van bevonva. Mielőtt a fény a 20 és 21 fényérzékelő elemekre esne, a 17 és 18 csatornákon át az interferenciás 25 szűrőn esik át, amely csak a kívánt fényhullámhosszot engedi át. A bemártás után azonnal leolvasható típusú kémiai reagensek mérése alkalmával az alkalmazott szűrő 300nm-725 nm közötti értékek közötti hul­lámhosszúságú. Abban az esetben, ha fényáteresztő képesség együtthatóját mérjük — amint azt az aláb­biakban látni fogjuk -, akkor 250 nm - 800 nm értékek közötti hullámhosszúságú szűrőt alkal­mazunk. A 25 szűrő például üvegből, műanyagból stb. készíthető. A mindkét fényutat fedő egyetlen szűrő helyett természetesen szükség szerint több egyedi szűrőelemet is alkalmazhatunk. A szűrő olyan betét alakú egység, amely a vizsgá­landó mintától függően cserélhető. Az ábrán nem ábrázolt többrészes kerék alakú szűrő is alkalmaz­ható, amely behelyezhető a készülékbe és ott a 17 és 18 csatornákban a kívánt helyre forgatással állít­ható be. A 20 és 21 fényérzékelő elemek jeleit akár vizuáli­san hasonlítjuk össze, akár szokásos, önmagában is­mert áramkörökkel, például az 1. ábrán ábrázolt áramkörökkel, ezáltal a 15 mintáról visszavert fény­nek a szűrőn átesett fénymennyiségét pontosan hatá­rozhatjuk meg. Az összehasonlítás során egy etalon reflexiójának és a minta által reflektált fénynek a százalékos viszonyszámát határozzuk meg. A, 20 fényérzékelőelemet spektrofotométer útján való fényintenzitás meghatározására alkalmazzuk. Egyes mérések esetében kívánatos, hogy ha a 20 fényérzékelőelemet érő referenciafény nincs előze­tesen szűrve, azaz hogy a 17 csatornában nincs szűrő elhelyezve. Ez lehetővé teszi, hogy a 20 fényérzé­kelőelem a vizsgált mintáról visszaverődő teljes fénymennyiséget mérje. Ha a 18 csatornába megfelelő szűrőt helyezünk, és a mintán áteresztett fény­mennyiséget mérjük, akkor a fotoérzékelők kimenő­jeleinek viszonyai szolgáltatják a kívánt eredményt. A rövid fényimpulzus, amelyet a 12 fényforrás szolgáltat, azt feltételezi, hogy a fény csúcsértékének időtartama elegendően nagy legyen, hogy a szükséges mérést el lehessen végezni. A fényérzékelők jeleinek feldolgozására alkalmas módszer, ha a fényérzékelő jeleit felerősítjük - például a 42 és 43 erősítőkkel -, majd a felerősí­tett jeleket csúcsegyenirányítón át a 44 és 45 tartó­­áramkörökre adjuk. Az ily módón kapott jeleket egy 46 osztóáramkörben jelkombinációvá alakíthat­juk, miáltal arányossági mérés végezhető. Az ered­ményt egy önmagában ismert kiolvasó egységre adjuk. Például ellenállásokból alkotott feszültségosztót alkal­mazhatunk (bináris hálózat), amelyre egy referencia 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom