179420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színarany visszanyerésére villamos vezető érintkező felületét alkotó aranybevonatból
11 P9420 12 majd indítjuk a fűtést és üvegbúrát helyezünk a csésze fölé, mely üvegbúrát célszerűen hűtjük. A szublimációs műveletet célszerűen a jód szublimációs tisztításához használatos ismert készülékben végezzük. Az iszap hőmérsékletét 140 °C-ra emeljük és a szublimáltatást addig folytatjuk, amíg a rendszerben még látható jódgőz. A visszaoldás egyéb körülményeitől függően a szublimáció végén kapott iszap aranytartalma 85—90% között ingadozik. Ez a köztitermék is forgalomképes, a felhasználónál ismert módon tovább tisztítható. 6. példa (az aranyiszap további tisztítása) Az 5. példa szerint kapott köztiterméket 400 ml desztillált vízzel szuszpendáltatjuk, a vizet dekantáljuk, majd az így kapott aranyiszapot a 3. példában leírt módon tovább tisztítjuk, azzal az eltéréssel, hogy nincs szükség a szén-diszulfidos mosásra, mert ez az iszap nem tartalmaz kolloid ként, hiszen nem tioszulfáttal redukáltuk az aranyat. A fenti példákból kitűnik az eljárás azon lényeges sajátossága, mely alkalmassá teszi az ipari szinten történő visszanyerés hiánya folytán évek, sőt évtizedek során felhalmozódott aranytartalmú hulladék gazdaságos hasznosítására. A hulladék heterogénitása folytán ugyan a különböző eljárási lépések nem ismételhetők diszkrét értékre azonosítható egyezéssel, de a folyamatos szemrevételezés lehetősége révén az eltérések olyan szűk szórásmezők közé korlátozhatók, hogy az eljárás teljes menete gyakorlatilag ismételten azonos eredménnyel vezethető le, és a gyakorlat számára kielégítő pontossággal és tisztasággal állíthatjuk elő a mindenkori köztiterméket vagy akár a végterméket — feltűnően kis eszközráfordítással és igen kis időráfordítással. Ha nem alkalmaznánk a különböző lépéseknél az egyező tendencia melletti individuális levezetést, az eredmények már lépésenként is oly nagymértékben szórnának, hogy a teljes műveletsor végén kapott köztitermékek már nem lennének alkalmasak ipari szintű további feldolgozásra, kívánt tisztaságú végterméket pedig az eljárás nem szolgáltatna. Szabadalmi igénypontok: Eljárás rezet, rézötvözetet és/vagy nikkelt tartalmazó, aranybevonatú áramvezetőről az arany leoldására és a kapott oldatból olyan köztitermék előállítására, melyből önmagában ismert módon nyerhető a színarany vissza, mely eljárás során az aranyat alkáli-jodidos vizes oldat alkalmazásával leoldjuk, és az így kapott aranytartalmú oldófürdőből az aranytartalmat további művelet(ek)ben elkülönítjük, azzal jellemezve, hogy az aranyozott áramvezetőt hordozó tárgya(ka)t, pl. hulladékot (továbbiakban: adag) - a kezelés alatt álló adag felületének folyamat közbeni szemrevételezését optimálisan biztosító — áteresztő nyílásokkal kialakított edényben helyezzük el és — tapasztalati alapon választott minimális időtartamra, célszerűen 3—20 másodperc tartamára — bemerítjük az alkáli-jodidot tartalmazó vizes oldatba, majd az adagot kiemelve, azt szemrevételezzük és szükség szerint a bemerítést megismételjük, ha az előző bemerítés után a vezetőn még számottevő — pl. 10 felületszázalékot meghaladó — aranyréteg látható, majd újabb adaggal a folyamatot megismételjük, amíg a fürdőként alkalmazott oldat aranytartalomban dúsítottá, célszerűen telítetté válik, s ezután az oldatban levő aurum-trijodidból az aranyat ugyancsak szemrevételezés közben kiredukáljuk, az ismételt szemrevételezéskor a redukciós állapotváltozást színváltozással jelző reagens — előnyösen nátrium-tioszulfát vagy kálium-danid oldat - alkalmazásával, amíg az oldatban eredetileg látható, a jódra jellemző barna szín (árnyalat) el nem tűnik, majd a redukció termékét reakció-iners szűrővel, célszerűen polietilén szűrővel kiszűrjük és célszerűen tovább tisztítjuk. (Elsőbbsége: 1979. IX. 27.) 2. Eljárás rezet, rézötvözetet és/vagy nikkelt tartalmazó aranybevonatú áramvezetőről az arany leoldására és az oldatból olyan köztitermék előállítására, melyből önmagában ismert módon nyerhető a színarany vissza, mely eljárás során az aranyat alkáli-jodidos vizes oldat alkalmazásával leoldjuk és az így kapott aranytartalmú oldófürdőből az aranytartalmat további művelet(ek)ben elkülönítjük, azzal jellemezve, hogy az aranyozott áramveze* "t hordozó tárgya(ka)t, pl. hulladékot (továbbiakban: adag) - a kezelés alatt álló adag felületének folyamat közbeni szemrevételezését optimálisan biztosító — áteresztő nyílásokkal kialakított edényben helyezzük el és - tapasztalati alapon választott minimális időtartamra, célszerűen 3-20 másodperc tartamára - bemerítjük az alkáli-jodidot tartalmazó vizes oldatba, majd az adagot kiemelve, azt szemrevételezzük és szükség szerint a bemerítést megismételjük, ha az előző bemerítés után a vezetőn még számottevő — pl. 10 felületszázalékot meghaladó - aranyréteg látható, majd újabb adaggal a folyamatot megismételjük, amíg a fürdőként alkalmazott oldat aranytartalomban dúsítottá, célszerűen telítetté nem válik, s ezután az oldatot vízfürdőn szárazra pártájuk, a párlatot porcelánból vagy hőálló üvegből készült tartályba helyezzük, a tartály fölé üvegburát helyezünk és a tartályt a jód szublimációs hőmérséklete feletti célszerűen annál í 0—20 °C-kal magasbb hőmérsékletre hevítjük (a bura tetejét eközben célszerűen hütjük) és a tartályt mindaddig tartjuk az említett hőmérsékleten, amíg már nem észlelhető további jódkiválás a bura falán. (Elsőbbsége: 1979. IX. 27.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy alkáli-jodid tartalmú oldóközegként olyan oldatot alkalmazunk, mely tartalmaz kálium-jodidot, jódot, kálium-jodátot és félfémet így alumíniumot szilíciumot, germániumot illetve bőrt vagy cinket fémalakban, illetve sóalakban a következő - 1 liter vízre számított - összetételben: 300.0- 400,0 g KI (kálium-jodid) 100.0- 300,0 g I2 (jód) 0,40, 6, előnyösen 0,5 g KIO3 (kálium-jodát) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
