179420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színarany visszanyerésére villamos vezető érintkező felületét alkotó aranybevonatból
7 179420 8-ciánid csapadékot reakdó-iners szűrővel szűrjük és ismert módon átkristályosítjuk, vagyis a kiszűrt csapadékot pl. 90-100 °C hőmérsékletű desztillált vízben oldjuk, majd papírszűrővel újra szüljük, újra oldjuk és ezt a műveletsort addig ismételjük, amíg önmagában ismert analitikai ellenőrzésünk azt nem mutatja, hogy ALT tisztaságú kálium-arany-dánidot (nyertünk) állítottunk elő. Egy további változatnál ugyancsak elvégezzük a már leírt módon a hulladék adagok bemártását, amíg a fürdő aranyban dúsítottá, illetve telítetté válik, majd az oldatot vízfürdőn szárazra pároljuk, a párlatot porcelán vagy hőálló üvegtartályba helyezzük, a tartály fölé üvegburát helyezünk és a tartályt a jód szublimációs hőmérséklete feletti (pl. annál 10-20 “C-al magasabb) hőmérsékletre hevítjük (a bura tetejét célszerűen eközben hűtjük) és a tartályt mindaddig tartjuk az említett hőmérsékleten, amíg már nem észlelhető további jódkiválás a bura falán. A leírtakból szakember számára nyilvánvaló, hogy ez a változat is igényli a mérgezési lehetőségek kiküszöbölését, az intenzív elszívást stb. Visszatérve most az első változathoz, a további műveletsor kiindulási anyagaként tehát a pl. nátrium-tioszulfáttal végzett redukció útján nyert és már kiszűrt aranyiszapot használjuk. Ezt az aranyiszapot először kénoldó szerves oldószerrel, pl. széndiszulfiddal (CS2) átmossuk, majd az így nyert elegyet reakció-iners szűrővel szűrjük. Ezután átkristályosítást végzünk, melynek példakénti műveletsora: az aranyiszapot ammónium-hidroxid 2-20, előnyösen 10%-os vizes oldatával átmossuk, szűrjük, salétromsav 20—50, előnyösen 25—35%-os vizes oldatával átmossuk, szűrjük, desztillált vízzel mossuk és 100—800, előnyösen 120-250 °C hőmérsékleten, pl. szárító kamrában szárítjuk. A találmány szerinti eljárás igénytelenségét az is jellemzi, hogy a főreakciót alapvetően szobahőmérsékleten lehet végezni. Amikor azonban már több adagot feldolgoztunk, a reakcióidő megnövekszik, és akkor a feltételek javíthatók az ddat szobahőmérséklet fölé való melegítésével, akár egy ízben, akár több ízben, akár folyamatosan, de a hőmérsékletet 50 °C fölé nem növeljük. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a feldolgozandó mennyiség és a helyi körülmények figyelembevételével optimális méretűre és összetételűre választjuk az oldófürdőt úgy, hogy a kezdeti időszakban az adagok szobahőmérsékleten is elég gyorsan oldhatók legyenek és tapasztalás alapján menet közben a hőmérsékletet növeljük hasonló reakcióidő elérése céljából. így az időtényező és volumen tényező optimális kompromisszumát beállítva, miminális beruházási és üzemeltetési költséggel végezhetjük az eljárást. Ugyanez a helyzet az oldat jódtartalma tekintetében. Amikor az adagok egymás utáni feldolgozásával eljutunk addig, hogy az oldási időtartam már túlságosan megnőtt (akár szubjektív érzékelés, akár előre megválasztott határérték túllépése),; további jódadagolással javítjuk az oldat jódtartalmúi. E leírásban a „félfém” fogalmát úgy értjük, ahogyan azt dr. Szabó Zoltán: „A szervetlen kémia alapjai” című jegyzete (Tankönyvkiadó, 1968) a II. 4. §. és a III. 9. §. szövegében értelmezi. Ebbe a fogalomba értendő pl. az alumínium, a szilícium, a germanium és a bór. A kálium-jodát adalék a kezdetben is gyors aranyoldást segíti elő a félfém-jodid (előnyösen alumínium-jodid) adalék és/vagy cinktartalmú adalék és szelektívvé teszi az oldódást: az aranyötvö- 5 zet gyorsan és folyamatosan oldódik, a hordozó fém (réz, nikkel) csak elenyésző mértékben vagy egyáltalán nem oldódik. A félfémet előnyösen jodid alakjában adhatjuk a fürdőbe, de - hasonlóképpen a cinket is — fémes alakban is adagolhatjuk, pl. fémresze- 10 lékként. Ez az adalék gyakorlatilag a hordozó fém oldódásának az inhibitora; a manuális-vizuális eljárással más összetételű alkáli-jodidos fürdőben elérhető javuláshoz képest az ilyen adalékokkal készített fürdőben lényegesen nagyobb javulás érhető el. A 15 kálium-jodidos jódoldat oldóképességét az alábbi táblázat szemlélteti olyan fürdő esetére, mely 300 g/1 kálium-jodidot, 300 g/1 jódot, 0,5 g/1 kálium-jodátot és 0,02 g/1 alumínium-trijodidot tartalmaz: 20_________________________________________ Hőfok °C Telítési AuI3 koncentráció g/1 20 60-75 40 70-90 50 100-120 60 100-125 A visszaoldó képesség (telítési koncentráció) csak tartományban adható meg, mert az adagokat alkotó 30 anyaghalmazban, hulladékban gyakorlatilag nem található két egyenlő állapotú aranyozott vezető, így diszkrét számérték — reprodukálhatóság igényével — nem adható meg, a szórás tartományát azonban a táblázat jól jellemzi. 35 Az eddig általánosságban ismertetett eljárást most példákkal illusztráljuk. 1. példa 40 (arany visszaoldása) A visszaoldó elegy 1 liter vízben tartalmaz 300 g KI, 300 g I2, 0,5 g KI03 és 0,02 g A1I3 adalékot. Ebben a fürdőben 20 °C hőmérsékleten és 1 bar 45 nyomáson az első ciklusban 15 adag aranytartalmú hulladékról végzünk visszaoldást, adagonként az aranyozott felület kb. 200 cm2 -nyi. A vizuális követés mellett az adagonkénti átlagos visszaoldási idő 10—15 másodperc közötti. Ezután feljavítjuk a fürdőt 100 g SO jód hozzáadásával, második ciklusban további 15 adagot dolgozunk fel, újra feljavítjuk a fürdőt 50 g jód hozzáadásával és a harmadik ciklusban is 15 adagot dolgozunk fel. A harmadik ciklusban már van adag, melynek visszaoldási ideje eléri a 30 másodper- 55 cet. Egy teljes folyamatban a három ciklus időtartama sorrendben 200, 350 és 500 másodperc, a teljes visszaoldási idő így 1050 másodperc. Ilyen háromciklusos folyamatok ismétlése során az elért átlagos telítési koncentráció 60—75 g/1, a harmadik ciklusok 60 után ^fürdőkben 60-75 g-nyi aurum-trijodidot találunk. Az eltérések, mint_errJítettük, az adagok heterogén voltából és az ennek függvényében eltérő visszaadási körülményekből adódnak. Az adagonkénti eltérő kiindulási feltételeknek tudható be az is, hogy 65 a kimerült aranyvisszaoldó fürdőben talált rézjodid 4
