179420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színarany visszanyerésére villamos vezető érintkező felületét alkotó aranybevonatból
5 179420 6 alkalmazunk és a komponensek arányát is a kívánt folyamat szempontjából optimálisan választjuk meg. A találmány szerint a fürdő 1 liter vízre tartalmaz: 300.0- 400,0 g KI-t (kálium-jodid) 100.0- 300,0 g h (jód) 0,4-0,6, előnyösen 0,5 g KI03-t (kálium-jodát) 0,01-0,05 g félfém(só)-t vagy cink(só)-t. A hulladékot az üzemi viszonyoktól függően választott időtartamra — előnyösen szobahőmérsékleten — bemártjuk ebbe az oldatba. Tapasztalataink szerint az aranyréteg legkésőbb 2-3 perc múlva kielégítő mértékben leoldódik, de vannak üzemi feltételek, melyeknél ennek az időben töredéke is elég lehet. A reakció képlete: 2Au + 312 = 2AuI3 (a kísérő folyamatoktól itt eltekintettünk, az arany átalakulását ez a képlet írja le). Az oldat készítésekor lehűl, ezért ajánlatos a KI-t meleg vízben oldani, majd a KI teljes feloldása után adagolni az apró kristályú jódot. Az oldási idő a jódtartalom csökkenésével nő. Az oldat jódtartalma azonban feljavítható, ezért az egyszer elkészített fürdőhöz meghatározott vagy tapasztalás szerint választott időpontban, mikor már bizonyos mennyiségű hulladékról az aranyat leoldottuk, további jódmennyiséget adagolunk. A maratást a maratási idő megnövekedésétől függően vagy a kristályok megjelenésétől függően abbahagyjuk, amikor is az oldat már annyira dúsult aranytartalomban, hogy most már az aranynak az oldatból való kinyerésével foglalkozhatunk. Erre a célra további lépés, a KCN oldatban végzett cserebomlás ugyan hatékony, de több szempontból hátrányos. A feleslegben maradt jóddal jódcián képződik, mely nagyon illékony és erős méreg, ezért intenzív elszívást kell biztosítani és egyébként is körülményessé teszik a szükséges biztonsági intézkedések az eljárást, a KAu(CN)2 káíium-jodid mentes kikristályosítás amellett hosszadalmas és költséges. Ezért az aranynak az oldatból való kinyerése általában kedvezőbben úgy végezhető, hogy nátrium-tioszulfáttal csapatjuk azt ki optimálisan választott hőmérsékleten az oldatból, majd alapos mosás után az aranyport KCN oldatban feloldjuk. Az ilyen hulladékok feldolgozása nem folyamatos igény, ritkán van arra szükség. (Egy nagyobb nyák-lap gyártó üzem többévi hulladékhalmazát pl. négy nap alatt dolgoztuk fel). Ezért különösen jelentős, hogy az időszakonként szükséges visszaoldási művelet egyszerű eszközökkel kivitelezhető, külön beruházást nem igényel. A visszaoldást jól szellőző helyiségben, minden galvánüzemben fellelhető eszközökkel végezhetjük. A KI3 oldat pl. műanyag hordóban elkészíthető, az aranymaradékot tartalmazó hulladékot perforált műanyag edénybe téve a hordóba márthatjuk. Az eljárás igénytelenségének is köszönhető, hogy pl. egy lOkg-os színarany tétel (96%-os arany por) visszanyerésekor a közvetlen anyagköltség mintegy 7.000 Ft/kg, a közvetlen bérköltség mintegy 3.000 Ft/kg volt. Az eljárás példakénti foganatosítási módjának teljes menetét a következőkben írjuk le. Az aranyozott vezetőt hordozó tárgyakat, pl. a már említett hulladékot alkalmas hordozóba, pl. műanyagból készült, áteresztő-nyílásokkal kialakított tartályba, kosárba helyezzük dy módon, hogy a szomszédos hulladékok között ne legyen olyan felületi fedés, mely az áteresztő nyílásokon át majd bejutó oldatnak az aranyhoz való hozzáférését, a megbízható közlekedést akadályozza. A tartályba egy alkalommal berakott mennyiséget (példánknál az aranybevonatú vezetőket hordozó epoxilapok halmazát) a továbbiakban adagnak nevezzük. Kádban, hordóban, stb. előre elkészítettük a fürdőt, mely akáli-halogénides jódoldatot tartalmaz, előnyösen kálium-trijodidot, 10-80% közötti, előnyösen 25— -40% közötti koncentrációban. Az adagot 3—20 másodperc tartamára bemerítjük a fürdőbe, majd az adagot kiemelve azt szemrevételezzük és szükség szerint a bemártást - egyszer vagy többször - megismételjük, ha az aranybevonat alatti vezetőn (nikkelrétegen) még számottevő - pl. 10 felület-százaléknál nagyobb eredő terjedelmű — aranyréteg látható. Amikor az adagról a leoldás megtörtént, a hordozók hulladéktárba kerülnek és újabb adaggal a folyamatot megismételjük, s az adagváltást mindaddig folytatjuk, amíg az oldat aranytartalomban kellően dúsított, célszerűen, amíg a fürdő aranyban telítetté válik. Ezután az oldatban levő arany-trijodidból az aranyat kiredukáljuk oly módon, hogy az arany redoxpotenciáljánál kisebb redox-potenciálú redukálószert, előnyösen nátrium-tioszulfátot folyamatos keverés közben addig adagolunk a fürdőhöz, amíg az oldatban eredetileg látható, a jódra jellemző barna szín eltűnik, ami a redukció végét egyértelműen jelzi, majd az aranyiszapot reakció-iners szűrővel, pl. polietilénszűrővel kiszűrjük. A kiszűrt aranyiszap további tisztítása már olyan műveletsor, melyet természetesen ezt követően a helyszínen is elvégezhetünk, mely esetben az eljárás a színaranyat eredményezi, de ez a szűrt aranyiszap már olyan köztitermék, mely ebben az alakban is forgalmazható, ugyanis a további feldolgozás már sokkal kedvezőbben végezhető, ha aranykitérmeléssel folyamatosan foglalkozó és ennek megfelelően berendezett telephelyen történik. Pénzverdék pl. az ilyen állapotban kapható köztiterméket előnyösen fel tudják dolgozni és éppen ezért készek is azt átvenni. Mielőtt a további műveletsort leírnánk, ezért további két változatnak azt a részét ismertetjük, mely ugyancsak függetlenül végezhető további feldolgozás kiindulási anyagául szolgáló köztiterméket eredményez. A már említett ciánlúgozás alkalmazása esetén a kezdeti lépések (hulladék fürdetése alkali-halogénidos jódoldatban, amíg a fürdő aranytartalomban kellően dúsított) megegyezőek. Ezután a telített oldathoz keverés és intenzív elszívás közben telített kálium-cianid oldatot adagolunk, amíg az oldatban eredetileg látható, a jódra jellemző barna szín eltűnik, az így előállított arany-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
