179420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színarany visszanyerésére villamos vezető érintkező felületét alkotó aranybevonatból
3 179420 4 get és erre kerül a pl. 1,6—3,2 /u rétegvastagságú aranybevonat. Ez azonban kész állapotában már nem színaranybevonat, mert az érintkezővel szembeni keménységi és kopásállósági követelmények a színarannyal nem érhetők el, a rétegbe adalékot szoktak bevinni, pl. kobaltot, réniumot stb. Az ilyen adalékká kiáakított aranybevonat visszanyerése átáános tapasztáat szerint igen körülményes, ezért a visszanyeréstől részben elálltak, részben pedig újabb adalékokat (szerves anyagokat) kutattak fel, melyek feltehetően kedvezőbb feltételek között-visszanyerést tennének lehetővé. Részben azonban az újabb adáékká kiáakított aranybevonatok visszanyerése sem tekinthető még kielégítően megoldott kérdésnek, részben pedig nem is történt még áltáános átállás az ilyen újabb bevonati típusokra és esetleg nincs is mód arra, hogy minden ákámazási területen azokra áttérjenek. így mind a má napig nagy mennyiségben halmozódik fel a különböző nyáklap-gyártó, illetve felhasználó iparokban az értékes aranymaradékot tartámazó hulladék, melyet egyes országokban — a nemesfém kezelési előírások mellett — meg is kell őrizni, így raktári teret köt le és különleges raktári felügyeletet is igényel. Már említettük, hogy az arany visszanyerése azért olyan körülményes, mert nem színaranyról van sző, hanem adáékká módosított olyan rétegről, melyben az adáékanyag a fémrácson belül jelen van és megváltoztatja az arany magatartását az ismert szétválasztási eljárásoknál egyébként tapasztáhatóhoz képest. Tovább rontja a szétválasztási feltételeket az a körülmény, hogy az említett ákámazási körben olyan maradékokat, hulladékokat kell feldolgozni, melyeknél a bevonat összetétele és a réteg állapota teljesen heterogén. A maradékká, hulladékká vált nyák-lapok áramvezetői új állapotban sem egyezők: eltérő rétegvastagságú, eltérő rétegösszetételű, eltérő adáékká készült áramvezetőket hordozó maradékok kerülhetnek a feldolgozandó készletbe, s az egyes elemek kora, elhasznátsági állapota, a külső környezet azokra gyakorolt eltérő jellegű és mértékű kihatása azzal jár, hogy az egyező módon feldolgozandó kiindulási készlet egyes elemei eltérő kiindulási feltételekkel kerülnek egyazon fürdőbe és eltérően is fognak viselkedni az egységesen ákámazott kezelés hatására. Az egyéb aranybevonatok leválasztási feltételeihez képest különösen kedvezőtlenek az ilyen kiindulási készletek abból eredően, hogy az aranybevonat hordozója réz, rézötvözet, vagy nikkel. Míg pl. a volfrám vagy molibdén áapra felvitt aranybevonat egy ismert, az 1 269 362 számú NSZK közzétételi iratban ismertetett eljárás révén kielégítő eredménnyel leoldható, addig ezen eljárásnak a leírt módon váó ákámazása réz, rézötvözet vagy nikkel áapú aranybevonatok leoldására nem vezetett eredményre. Az idézett közzétételi irat külön kiemeli (3. hasáb 6. sor), hogy a hordozó fém gyakorlatilag nem elegyedik az oldatba, réz alapú aranybevonat leoldása esetén viszont az oldófürdőben jelentős, esetleg túlnyomó mértékben a réz lesz jelen és hasonló a helyzet rézötvözet vagy nikkel áap esetében. A táálmány alapja az a felismerés, hogy az ilyen áapú áramvezetőkről az aranybevonat iparilag alkalmazható módon akkor nyerhető vissza, ha tekintettel vagyunk a kiindulási anyag több vonatkozásban is nagy mértékben heterogén jellegére és minden egyes adagnál individuálisan választjuk meg az egyes műveletek időtartamát oly módon, hogy az arany kitermelés mértéke és a szennyezés mértéke közötti arány optimális legyen. Ezért mind a leoldási folyamatot, mind a már arannyá dúsított oldófürdőből a visszanyerést adagonkénti individuális időzítéssel végezzük. Bekor sem lesz az oldófürdő ideáisan tiszta (réznyomok elkerülhetetlenek), s az abból további műveletekkel előállított, már alapvetően aranytartámú intermedier sem ideáisan tiszta, de az adagonkénti optimáis időzítés olyan kompromisszumot eredményez, mely mellett a szennyező nyomok ipari körülmények között elviselhető mértékre korlátozódnak és a folyamat lépésenként mindig olyankor szakítható meg, amikor a leoldás, elkülönítés stb. már optimális hányadban eredményes és még nem lépett fel az adott lépés hatását minőségileg megváltoztató állapotváltozás. A táámány szerinti eljárásnak ezért áapvető jellemzője, hogy az aranyozott vezetőt hordozó tárgya(ka)t, pl. hulladékot (továbbiakban: adag) olyan edénybe helyezzük, mely a kezelés áatt álló adag felületének folyamat közbeni szemrevételezését optimálisan biztosító áteresztő nyitásokká van kialakítva, az edényt — tapasztáati áapon váasztott minimáis időtartamra, célszerűen 3—20 másodperc tartamára - bementjük ákáli-jodidot tartámazó oldatba, majd az adagot kiemelve, azt szemrevételezzük és szükség szerint a bemerítést megismételjük, ha a megelőző bemerítés után a vezetőn még számottevő — pl. 10 felületszázáékot megháadó mértékű — aranyréteg látható, majd újabb adaggá a folyamatot megismételjük, amíg a fürdőként ákámazott oldat aranytartáomban dúsítottá, célszerűen telítetté nem válik, s ezután az oldatban levő aurum-trijodidból az aranyat redukció, illetve szublimáció ákámazásává ugyancsak szemrevételezés közben különítjük el. Redukció ákámazása esetén olyan redukáló szert alkalmazunk, melynek hatására az elegyben színváltozás észlelhető, mely jelzi a redukció megtörténtét, a környezeti feltételektől függően erre alkámas lehet a nátrium-tioszulfát vagy a káium-cianid. Szublimáció ákámazása esetén az aranytartámú oldatot vízfürdőn szárazra páoljuk, a pálatot tartámazó edény fölé üvegburát helyezünk és mindaddig tartjuk az edényt az arany szublimációs hőmérséklete feletti hőmérsékleten, amíg má nem észlelhető jódkiválás a bura fáán. A táálmány szerinti vizuális figyelés és időzítés már önmagában is javította az oldófürdő hasznos, illetve szennyező tartáma közötti arányt a technika állása szerinti eljárásokhoz képest, de az eredmény még nem volt optimáisnak tekinthető, ezért részletesen elemeztük a különböző lépésekben végbemenő folyamatokat. A fürdő komponensei részarányának szelektív változtatása a réz, illetve az arany visszaoldási sebességére különbözően hat ki, az ismert fürdő összetételének változtatása önmagában is módosíthatja e sebességek egymáshoz képesti arányát. A gyakorlatilag beállítható arányok tartományában azonban mindenképpen túl gyors a réz leoldása az aranyéhoz képest. Találmányunk továbbfejlesztéseként ezért olyan fürdőt kísérleteztünk ki, melyben az ismert komponensek mellett két további adalékot is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
