179354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxidok és ezeket tartalmazó édesítőszerek előállítására
13 179354 14 dákot éterrel (körülbelül 3 liter) elegyítjük, és vízzel (körülbelül 2,5 liter) mossuk. Az éteres fázis szárítása és bepárlása után kapjuk a nyers terméket, amelyet benzolból átkristályosítunk. 114 g (82%) 5-metil-2-{N-terc-butil)-szulfamoil-tiofén-3-karbonsavat kapunk. Olvadáspontja 178°. IR (CH2Cl2 ): 1730 és 1690 cm'1 (CO), 1335 és 1160 (S02), 'H-NMR (CDCI3 + CD3OD): S = 7,2 (d, 1, J = 0,5 Hz, 3-H), 2,52 (d, 3, J = 0,5, CH3), 1,26 (s, 9, C(CH3)3) és két helyettesíthető proton. 5.2. 5-Metil-2-szulfamoil-tiofén-3-karbonsavból, polifoszforsavval való reagáltatással 0,5 g (2,26 mmól) 5-metil-2-szulfamoil-tiofén-3- -karbonsavat az 5.1. példával analóg módon reagál - tatunk, 0,44 g (96%) 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 231° (metanolból). A kiindulási vegyületet az alábbi módon állítjuk elő: 5,0 g (18 mmól) 2-(N-terc-butil)-szulfamoil-5-metil- tiofén-3-karbonsavat 20 ml o-diklórbenzolban 4 órán át keverés közben 140°-on melegítünk. Lehűlés után a reakciókeveréket éter és egyenértéknyi nátriumhidroxid híg vizes oldata között megosztjuk. Az éteres fázis elválasztása után a vizes fázist sósavval megsavanyítjuk, és a kivált anyagot leszívatjuk, etilacetát és ciklohexán elegyéből átkristályosítjuk, 3,3 g (83%) 5-metil-2-szulfamoil-tiofén-3-karbonsavat kapunk. Olvadáspontja 198°. 5.3. 5-Metil-2-szulfamoil-tiofén-3-karbonsavból, foszforpentakloriddal való reagáltatással 0,5 g (2,26 mmól) 5-metil-2-szulfamoil-tiofén-3- -karbonsavat és 0,5 g (2,2 mmól) foszforpentaklorid 30 ml vízmentes toluollal készült oldatát 9 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az 1. példával analóg módszerrel 0,41 g (89%) 5-metil-tieno[3,2-d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 231° (metanolból). 5.4. 5-Metil-2-szulfamoil-tiofén-3-karbonsavból, katalitikus mennyiségű p-toluolszulfonsav jelenlétében való melegítéssel 0,1 g (0,45 mmól) 5-metil-2-szulfamoil-tiofén-3- -karbonsavat 60 ml vízmentes tduolban, 5 mg p-to- Iuolszulfonsawal 10 órán át vízleválasztó feltét alkalmazásával melegítünk. Ezután a reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, és oszlopkromatográfiás módszerrel elválasztjuk. 0,40 mg (49%) 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 231° (metanolból). 5.5. 2-terc-Butil-5-metil-tieno{3,2-d]izotiazol-2(2H)-on-1,1 -dioxidból 0,2 g (0,77 mmól) N-terc-butil-5-metil-tieno[3,2- -d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot 8 órán át o-diklórbenzolban visszafolyatás közben fonalunk. Lehűlés után a reakciókeveréket nátriumhidrogénkarbonát vizes oldata és éter között megosztjuk. Az elválasztott vizes oldatot megsavanyítjuk, és metilénkloriddal extraháljuk. Bepároljuk, és metanolból átkristályosítjuk, 0,13 g (83%) 5-metil-tieno[3,2-d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 231°. A kiindulási vegyületet az alábbi módon állítjuk elő: 3.0 g (10,8 mmól) 2-(N-terc-butil)-szulfamoil-5- -metil-tiofén-3-karbonsavat 2,25 g (10,8 mmól) foszforpentakloriddal 60 ml tduolban 7 órán át visszafolyatás közben forralunk. A reakciókeveréket forrón leszűrjük, és 300 ml étert adunk hozzá. Nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és vízzel mossuk, szárítjuk, és bepárdjuk. A maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk, 1,5 g (54%) 2-terc-butil-5-metil-tieno[3,2-d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 80—81°. 5.6. 5-Me til-2-szulfamoil-tiofén -3-k arbonsa v-metil észterből 2,4 g (10,2 mmól) 5-metil-2-szulfamoil-tiofén-3- -karbonsavas metilésztert 0,24 g (10,2 mmól) nátrium 50 ml vízmentes metanollal készült oldatához adunk. 4 órán át visszafdyatás közben forraljuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot etanolban teljesen feloldjuk, és leszívatás után a szüredéket éterrel eldörzsöljük. 2,1 g (91%) kristályos 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazoI-3(2H)-on-l ,1-dioxid-nátriumsó válik ki. Olvadáspontja 325° (bomlik). A kristályos 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on- 1,1-dioxid nátriumsóját vízben feloldva és sósavval megsavanyítva 5-metil-tieno[3,2-d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxiddá alakítható át (olvadáspontja 231"). A kiindulási vegyület például az alábbi módon állítható elő: 3.0 g (13 mmól) 5-metil-2-szulfamofl-tiofén-3- -karbonsavat 150 ml metanolos sósavval 2 órán át szobahőmérsékleten keverünk, majd 2 órán át visszafolyatás közben forralunk. A reakciókeveréket bepároljuk, és éterben feloldjuk. Híg ná triumhi drogénkarbonát-oldattal és vízzel mossuk, szárítjuk, vákuumban bepároljuk és metanol és víz elegyéből átkristályosítjuk. 2,9 g (95%) 5-metil-2-szulfamoil-tiofén-3-karbonsav-metilésztert kapunk. Olvadáspontja 137-138°. 6. példa Az 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxid sói 6.1. 5-Metil-tieno[3,2-d}izo«iazol-3(2H)-on-1,1-dioxid-nátriumsó 20,3 g (0,1 mól) 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)- on-l,l-dioxidot 500 ml etanolban feloldunk, és 4,0 g (0,1 mól) nátriumhidroxid 50 ml vízzel készült oldatával reagáltatjuk. A keveréket szárazra pároljuk, etanol és éter elegyéből átkristályosítjuk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
