179354. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxidok és ezeket tartalmazó édesítőszerek előállítására
15 179354 16 17,5 g (78%) 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)- on-1,1-dioxid-nátriumsót kapunk. Olvadáspontja 325° (bomlik). IR (KBr): 1630 cm'1 (CO). 6.2. 5-Metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l ,1- -dioxid-kalciumsó 0,49 g (12,3 mmól) kalciumot 500 ml metanollal visszaf olya tás közben reagáltatunk. A kapott szuszpenzióhoz 5,0 g (24,6 mmól) 5-metil-tieno[3,2-d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidot adimk. Az oldatot bepároljuk, és a maradékot kevés etanol és éter elegyből átkristályosítjuk. 3,9 g (71%) 5-metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H>on-l ,1-dioxid-kalciumsót kapunk. Olvadáspontja 306—308° (bomlik). 6.3. 5-Metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxid ammóniumsó A cím szerinti vegyületet a 2.1. példával analóg módon 5-metil-tieno[3,2-d] izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidból és ammóniumhidroxid vizes oldatából állítjuk elő. A kitermelés 81%. Olvadáspontja 224° (etanol/éter elegyéből). 6.4. 5-Metil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxid-káliumsó A 2.1. példával analóg módon 5-metil-tieno[3,2- -d]izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidból és káliumhidroxid vizes oldatából állítjuk elő. Kitermelés: 84%. Olvadáspontja 297° (etanol és éter elegyéből). 7. példa 5-Etil -tien o[ 3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1- -dioxid 42,0 g (0,144 mól) 5-etil-2-(N-terc-butil)-szulfamoil-tiofén-3-karbonsavat hozzáadunk 150 ml foszforsavhoz és 20°-ra melegítjük. A reakciókeveréket jégre öntjük, és a kivált nyers terméket leszűrjük, kevés jeges vízzel mossuk, és megszárítjuk. Benzol és etilacetát elegyéből átkristályosítjuk. 15,9 g (51%) 5-etil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 143°. IR (CH2C12): 3350 (NH), 1740 (CO), 1340 és 1150 cm'1 (S02). A kündulási vegyületet az alábbi módon állítjuk elő: Keverés és hűtés közben részletekben 222 g (1,07 mól) foszforpentakloridot adunk 310 g (2,7 mól) klórszulfonsavhoz. A hidrogénklorid fejlődés megszűnése után 20°-on 100 g (0,89 mól) 2-etil-tiofént csepegtetünk keverés közben a reakciókeverékbe. Ezután a reakciókeveréket jégre öntjük, és éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot semlegesre mossuk, szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot tetrahidrofuránnal elegyítjük, és 169 g (2,3 mól) terc-butilamin 200 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához csepegtetjük. A reakciókeveréket 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk, a kivált terc-butilamin-hidrokloridot leszűrjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot éterrel kezeljük, hígított sósavval és vízzel mossuk, megszárítjuk, és bepároljuk. 147 g nyersterméket kapunk, amelyet kovasavgéloszlopon (az oszlopkromatográfiához 4 kg kovasavgél 40, szemcseméret 0,2—0,5 mm, eluálószer: ciklohexán/etilacetát 4:1 arányú elegye) tisztítunk. 117,6 g (53%) 5-etil-N-terc-butil- tiofén-2-szulfanamidot kapunk. Olvadáspontja 38°. 56,8 g (0,23 mól) 5-etilén-N-terc-butil-tiofén-2- -szulfonamidot feloldunk 500 ml vízmentes tetrahidrofuránban, és -20°-ra hütjük. Ezen a hőmérsékleten az oldathoz n-butillítium hexánnal készült, 15%-os oldatából 310 ml-t (0,5 mól) csepegtetünk. Két órán át keverjük a reakciókeveréket, majd szilárd széndioxidra öntjük, bepároljuk, és víz és éter között megosztjuk. A vizes fázist megsavanyítjuk, és éterrel kirázzuk. Az éteres kivonatot bepároljuk, és ciklohexán és petrdéter elegyéből átkristályosítjuk. Kitermelés: 42 g (63%) 5-etil-2-(N-terc-butil)-szulfamoil- tiofén-3-karbonsav. Olvadáspontja 135°. 8. példa 5 -Etil-tieno[ 3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-1,1- -dioxid-nátriumsó 10,5 g (48 mmól) 5-etil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H)-on-l ,1-dioxidot etanolban feloldunk. Az oldatot nátriumhidroxid vizes oldatával 7 pH értékre állítjuk be, és azután vákuumban bepároljuk. Tetrahidrofuránból átkristályosítjuk, 6,6 h (57,5%) 5-etü-tieno[3,2-d] izotiazd-3(2H)-on-l ,1-dioxid-nátriumsót kapunk. Olvadáspontja 273-275° (bomlik). 9. példa 4,5-Dimetil-tieno[3,2-d]izotiazol-3(2H>-on-l,l-dioxid 100 ml foszforsavhoz 20,0 g (68,6 mmól) 2-(N-terc-butil)-szulfamoil-4,5-dimetil- tiofén-3-karbonsavat adunk, és 1 órán át 80°-on melegítjük. Ezután a reakciókeveréket jégre öntjük, és a kristályosán kivált nyers terméket (14 g) leszűrjük, megszárítjuk, és benzolból kétszer átkristályosítjuk. Kitermelés: 12.5 g (84%), 4,5-dimetil-tieno[3,2-dl izotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid. Olvadáspontja 187°. IR (CH2C12): 3350 (NH), 1730/1720 (CO), 1340 és 1175 cm'1 (S02). 1H-NMR (CDC12): 5 = 7,5 (1, NH, helyettesíthető), 2.5 (3, s, 5—CH3), 2,35 (3, s, 4-CH3). A kiindulási vegyületet az alábbi módon állítjuk elő: 22,0 g (0,196 mól) 2,3-dimetil-tiofént a 2- etiltiofén előállításával (lásd a 7. példánál a kiindulási vegyületet) analóg módon, klórszulfonsav és foszforpentaklorid elegyével 4,5-dimetil-tiofén-2-szulfonsavkloriddá alakítjuk át, majd terc-butilarrúnnal 25,0 g N-terc-butil-4,5-dimetil-tiofén-2-szulfonamidot áflítunk elő. Olvadáspontja 102° (petroléterből), a kitermelés 51,5%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
