179313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sodrott elemek hajlékony magvezetékre rétegenként történő sodrásaára

3 179313 4 pán a sodratelemeknek az oszcilláló sodrótárcsába való egyértelműen meghatározott bevezetésére szol­gál. Ilyen szerkezeti megoldásokat ismertetnek a 24 11 151 és 24 55 062 sz. NSZK nyilvanosságra­­hozatali iratok. A helytálló és az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsa között elhelyezhető egy csőelem is, amelyre a sodratmenetemelkedéseket felviszik. Az ilyen csőelem tárolókapacitása azonban a súrlódási veszteségek miatt csupán igen csekély. A sodrószerv előtt elhelyezkedő tárolószerkezetek tárolókapacitása és ezzel a sodra than előálló sodiás­­irányfordulási helyek távolsága megnövelhető oly módon, hogy minden egyes sodratelemhez egy vi­szonylag hosszú hajlékony cső alakú vezetéket ren­delünk, amely egyik végén sodrószemel forgatha­­tóan, míg másik végén térben helytállóan van ágyazva. (Ld. a 22 62 705 sz. NSZK nyilvánosságra­­hozatali iratot.) Ilyen jellegű tárclcszerkezet sodrat­­elemeknél való alkalmazása azonban nehézségekhez vezet, minthogy a tengelyirányban helytálló flexi­bilis cső alakú vezeték a tengeiyiranyban menesztett magvezetékre felsodródik, rétegenként történő sod­rásnál. Sodratelemek szokványos SZ-sodrásához, amikor tehát azok sodrása nem rétegenként, hanem közvetlenül egymással (pászmaszerűen) történik, is­meretes olyan szerkezeti megoldás alkalmazása, amely tulajdonképpeni sodrószervként ugyancsak egy oszcilláló mozgást végző scórótárcsát tartalmaz, amelynek elfordulási szöge azáltal jelentős mérték­ben megnövelt, hogy a sodrótárcsától nagyobb távol­ságban egy a sodratelemeket összevezető sodrómatri­ca van elrendelve. A sodrótárcsával hátrafelé kifej­tett sodróhatást így nem akadályozzák meg, hanem tudatosan hozzák létre, és a sodrat hosszabb sza­kaszára osztják el. Ilyen megoldás ismertetése talál­ható a 24 54 777 sz. NSZK közzétételi iratban. A találmány kiindulási alapját sodratelemek, különösen elektromos kábelek sodrateicmeinek haj­lékony magvezetékre rétegenként történő sodrásara alkalmas olyan eljárás képezi, amelynek során térben helytálló elrendezésű tárolócsévékről folyamatosan lehúzott sodratelemeket átmenetileg koncentrikusan egy nyújtott nyomvonalvezetésű magvezetékre tere­lik, ezáltal sodratmenetemelkedéseket tárolnak, majd a sodratelemeket ezt követően meghatározott sza­kaszonként váltakozó sodrásiránnyal a magvezeték illetve a sodrási tengely koré vezetve meghatározott menetemelkedés hosszal és váltakozó sodrásiránnyal a rögzített csavarodással megvezetett magvezetékre sodorják fel. A találmány célját a fenti eljárás továbbfejlesztése képezi, annak irányában, hogy csekély számú és egyszerű lépésben egy-egv menetemelkedési irányban rendre megnövelt számú, tehát több menetemel­kedés hosszat lehessen felsodorni, aminek eredmé­nyeként a sodrott készáruban a menetemelkedés il­letve sodrásirány fordulási helyeinek távolsága leg­alább több menetemelkedés hosszatvi legyen. A kitűzött céh a találmány értelmében olyan továbbfejlesztett eljárással érjük el, amely szerint a sodratelemeket sodratmenetemelkedésck átmeneti tárolása céljából a magvezeték torziós igénybevéte­lével először meghatározott távolságokban szaka­szonként váltakozó sodrásiránnyal a magvezetékre ideiglenesen felsodorjuk, majd a végleges sodrással szinkron történő magvezeték körüli tereléssel az utóbbiról lefejtjük, és ezután meghatározott tér­közzel és párhuzamosan a szabadon és elcsavarod­­hatóan megvezetett magvezetéktől illetve a sodrási tengelytől vezetve azokat a végleges sodrási helyre bevezetjük. A találmány szerinti sodrási eljárásnál a sodratele­meknek a magvezetékre történő ideiglenes felsoórá­­sával magát a magvezetéket használjuk fel a sodró­­tárcsával hátrafelé irányban létrehozott sodrási menetemelkedések tárolóeiemeként. Minthogy ezen tárolóelem minden külön intézkedés nthkül szinte tetszőleges hosszúságúra választható, így a végleges sodraiban előálló sodrásirányfordulási helyek egy­mástól mért távolsága is csaknem tetszőlegesre vá­lasztható meg, minthogy ezen utóbbi távolság a tárolóelem kapacitásának függvénye. A magvezeték sodratmenetemelkedések átmeneti tárolásához szük­séges torziós igénybevétele szempontjából lénye­ges, hogy a sodratelemeket a magvezetékről törte'nő lefejtésüket követően párhuzamosan és térközzel ve­zessük a szabadon elcsavarodható magvezetékhez képest annak érdekében, hogy a magvezeték a sod­ratelemek végleges felsodrása során ne forogjon saját tengelye körül szinkron a sodratelemekkel. A magve­zeték ilyen esetleges szinkron forgása ugyanis az: jelentené, hogy a magvezeték a sodratelemek felső-ó­rásának menetemelkedésével azonos vagy közelít'fez azonos menetemelkedésű és menetirányú csavarodást végezne, aminek következtésen a sodratelemek mag­­vezetékhez viszonyított sodratlau állapota állna elő. Az új sodrási eljárás foganatosítására különösen alkalmas olyan berendezés, amely sodratejemcke» készletező, térben helytállóan elrendezett csévetes­­tekből, a sodrott készárut kihúzó- és felcsévéiőegy­­ségből, valamint ezek között elrendezett soc re beren­dezésekből áll, és amely sodróelemek sodrására szol­gáló sodróberendezés lényegében egy oszcilláló moz­gást végző sodrótárcsát és a sodratelemek vezetésére ez utóbbi sodrótárcsa előtt meghatározóit távolság­ban elrendezett további sodrótárcsát tartalmaz. A találmány alapját képező felismerést tovabbvive be­látható, hogy a további sodrótárcsa az oszcilláló mozgást végző sodrótárcsával forgómozgás tekinte­tében mechanikai kényszerkapcsolatban van, és a további sodrótárcsa előtt egy a magvezeléke: es a sodratelemeket egyaránt felvevő sodrómairica van elrendezve, amelynek a további sodrótárcsátói mért távolsága, valamint a további sodrótárcsának az osz­cilláló mozgást végző sodrótárcsától mért tjvoNaga a sodrott készáruban lévő sodrásirányíorduLsi helyek egymástól mért távolságánál nagyobb. A fenti, találmány szerinti berendezés sodrószer­kezete tehát lényegében egy sodrómatricc-ból, egy az utóbbi mögött térközzel elrendezett oszcilláló sodró­­tárcsából, és ezzel mechanikus kénvszerkapcsolatban álló, meghatározott térközzel mögötte elrendezett második oszcilláló sodrótárcsából áll. A sodrómat­rica, amelyhez célszerűen furatos tárcsaként kialakí­tott csavarodásgátló is hozzá van rendelve, ezesetben olyan furatos tárcsával helyettesíthető, amely a sod­ratelemeket külön-külön, egyenként vezeti. Sodrás közben a furatos tárcsa mögött egy természetes sod­rópont képződik. Ajánlatos a furatok osztókörét mi­nél kisebb átmérőjűre választani. 5 J0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom