179219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új arilamidoimidazolin- származékok előállítására

179219 b/ a IV általános képlettel ábrázolható 2-/Îeni1-amino/~2- -imidazolin-származékokat — ahol E, és Ep jelentése az előbb megadottakkal azonos — egy V általános képletü savszármazékkal — ahol Ej, n és m jelentése az előbb megadottakkal azonos, és X jelentése valamilyen heteroaromás, legalább két nitro­génatomot tartalmazó, öttagú gyűrűből levezethető csoport; ben­zolmaggal kondenzált, legalább két nitrogénatomot tartalmazó öt­tagú heteroaromás gyűrűből levezethető csoportolyan. VI-álta­lános képletü csoport, amelyben E-^ és E^ jelentése az előbb meg­adottakkal azonos ; vagy olyan VII általános képletü savmaradék, amelyben Ej, n és m jelentése az előbb megadottakkal azonos — reagáltatjuk? és a kapott I általános képletü vegyületeket sza­bad bázisokként vagy savaddiciós sókként különitjük el. A II általános képletü anilinszármazékoknak a III általá­nos képletü l-acil-2-imidazolidinonnal történő reagáltatása i­­ners szerves oldószerekben, igy halogénezett szénhidrogénekben, vagy előnyösen magábanfoszforil-trikloridban.végezhető..szobahő­­mérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmér­sékleten. Előnyös az 50 - 80 °G körüli reakcióhőmérséklet. A feleslegben jelenlévő foszforil-triklóridőt a reakció után vákumban eldesztilláljukf és ez további tisztitás nélkül újból felhasználható. A foszforil-triklorid eltávolítása után nyert maradék fosz­­fortartalmu köztitermék, amely enyhe körülmények közt végzett ' hidrolízissel az I általános képletü kivánt termékké hasitható. Ez az enyhe hidrolízis előnyösen úgy végezhető, hogy a bepárlá­­si maradékot valamilyen iners, vízzel nem elegyedő oldószerben, például diklór-metánban, kloroformban, szén-tetra-kloridb.an, a­­romás szénhidrogénekben vagy éterben feloldjuk vagy felszuszpen­­dáljuk, majd jeges viz hozzáadásával bontjuk el a foszfortartal­­mu köztiterméketf és ezután a vizes, savas fázist valamilyen bá­zis, például alkali-karbonát, alkáli-hidrogén-karbonát, nátrium­­-hidroxid, kálium-hidroxid vagy ammónia hozzáadásával semleges sitjük. Ennek során arra kell ügyelni, hogy erősen lúgos közeg ne keletkezzen. A vizes fázis pH-ja előnyösen 7 és 8 között le­gyen. A kivánt I általános képletü végtermék a szerves fázisból bepárlással nyerhető ki. Lehetséges azonban szerves oldószer nél­kül is dolgozni. Ebben az esetben a bepárlási maradékot közvet­lenül jeges vízzel bontjuk el, majd a bázis kinyerése céljából a keletkezett savas oldatot semlegesítjük, illetve egészen gyen­gén meglugositjuk. Ez az eljárásvaltozat mindenekelőtt akkor meg­­felelőj ha az előállítandó I általános képletü vegyület a vizes fázisból kikristályositható anyag. A V. általános képletü kiindulási anyagokat 2-imidazoli­­dinonnak a megfelelő karbonsav-kloriddal történő reagáltatásá­­val állítjuk elő valamilyen poláros oldószerben, például aceto­­nitrilben. Ha az I általános képletü vegyületek előállítása céljából IV általános képletü vegyületekből indulunk ki, úgy az V álta­lános képletü vegyületekkel történ;;, reakciót előnyösen szerves közegben véçezzük, amikor mind poláros mind açolàros oldószerek alkalmazhatok. Ily en oldószerek le;. írnek például aromás szénhid­rogének, igy benzol^ toluol vaj,y xíloi, éterek, igy tetrahidro­­furán, dietil.-éter es dioxán, észterek, igy etil-acetát, halo­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom