179168. lajstromszámú szabadalom • Folyamatosan változó dioptriájú szemüveglencse és eljárás a szemüveglencse fénytörő felületének kialakítására
179168 kai való metszésvonalai körök. Ilyen felületeket ismertetnek pl. az 1 095 375 és 1 544 799 lajstromszámu francia szabadalmi leírásban. Mindkét francia szabadalmi leírásban ismertetett fénytörő felületnek előnye, hocy közbenső tartományuk van, melynek középrésze, tehát a főmeridián görbével részlegesen átfedett és ahhoz közeli része gyakorlatilag nem ad asztigmatikus eltérést. Mindenesetre a közbenső tartomány oldal részein növekednek az asztigmatikus eltérések és a ferdeirányu elrajzolások, ahogyan a meridián görbétől eltávolodunk. Ez könnyen bizonyítható, ha a lencsén át rácsszerü tárgyat figyelünk meg. Ekkor a tárgy függőleges és vízszintes vonalai igen erősen torzulnak, ha ezeket a fénytörő lencsefelület közbenső tartományának oldalrészein át nézzük. Ez a zavaró hatás csökkenthető, ha az 1 095 375 lajstromszámú francia szabadalmi leirás 7» és 8. ábráján bemutatott fénytörő felülettel rendelkező szemüveglencsét használjuk. Ennél a lencsénél a folyamatosan változó dioptriáju közbenső tartomány és a közellátást biztositó közel állandó dioptriáju alsó tartomány képezi kizárólag a fénytörő felület középrészét és a távollátást biztositó közel állandó dioptriáju felső tartomány a fénytörő felület középrészének mindkét oldali alsó széléig lefelé terjed. Mivel a felső tartomány és annak oldalsó folytatásai lefelé állandó dioptriájuak, azaz egy gömbfelületen vannak, olyan lencsék állíthatók elő, amelyeknek oldalrészei nem eredményeznek sem asztigmatikus eltérést, sem ferdeirányu elrajzolást. így valamely rácsszerü tárgy függőleges és vízszintes vonalai e lencse oldal részein át szemlélve is változatlanul függőlegesek és vízszintesek maradnak. Az 1 O95 375 laJstroraszámu francia szabadalmi leirás 8. ábrájából azonban egyértelműen látható, hogy egy ilyen lencse fénytörő felületén a folyamatosan változó dioptriáju középrész és a felső tartomány mindkét oldali lefelé folytatásának határán elkerülhetetlen módon a főmeridián çôrbe síkjával párhuzamos olyan lépcső alakú megszakitottság észlelhető, amely egyáltalán nem tetszetős. Ezenkívül valamely rácsszerü tárgynak a lencsén át szemlélt vízszintes vonalai a csiszolt él közelében a függőlegeshez képest eltolódnak, ami a szemüveg viselőjét erőteljesen zavarja, mert a hivatkozott középrészen át történő látás helyett a hivatkozott oldalrészek egyikén át-történő látás, vagy ennek ellenkezője valósul meg. Annak érdekében, hogy valamely folyamatosan változó dioptriáju lencse ferdeirányu elrajzolását gyengítsék, olyan fénytörő felületet célszerű kialakítani, amelynek vízszintes metszetei, tehát a főmeridián görbére merőleges síkokkal való metszeteinek egyike köralaku, mig a többi vízszintes metszet kúpszelet alakú, tehát részben elliptikus, hiperbolikus vagy parabolikus részekből összetett és amelynek görbületi sugara a főmeridián görbéhez viszonyított távolsággal addig nő, amig a kúpszelet alakú rész és a főmeridián görbe metszppontjánál a görbületi sugár kisebb, mint a körsikmetszet görbületi sugara. Ezzel szemben a főmeridián görbétől távolodva csökken a görbületi sugár ? addig amig a kúpszelet alakú rész és a főmeridián görbe metszopontjánál a görbületi sugár nagyobb, mint a körsikmetszet görbületi sugara. A fénytörő felület továbbá az említett felső és alsó részében legalább eçy vízszintes vonalat-,- mely körpontvonal, vagy egy olyan görbét tartalmazhat, amely mentén a prizmahatás füg-2
