179106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-nitrozo-difenilhidroxilaminok előállítására
179106 vezetése szükséges. Ezt a feladatot szerves olaószer a J.ka.!.~ mazásával oldják meg. Ebben az eljárásban is azonban a kénsavat erős feleslegben, éspedig nitrozobenzolhoz képest lösz eres, előnyösen 2,5 — 6,5 moláris feleslegben alkalmazzák. Az eljárás hátrányai tehát lényegében a Bamberger-féle eljárásban emlitett hátrányokhoz hasonlóak. Ettől eltekintve azonban a reakciótermék minőségileg is gyenge, ugyanis nagyobb mennyiségben magban szulfonált termékeken kivül kátrányos komponensekét is tartalmaz. Ha a kénsavat sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazzák, akkor a p-nitrozo-difenilhidroxilamin szulfát alakban nyúlós sötétszinü, technikai szempontból nehezen kezelhető massza formájában képződik, amely magban szulfonált termékeken kivül nagyobb mennyiségű kátrányt is tartalmaz. Az 1 lU7 237 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban közölt eljárásban a koncentrált kénsav helyett dimerizációs szerként hiárogénfluoridot alkalmaznak. A dimerizáció - 20 és + 50 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben egy inert szerves oldószer jelenlétében töx'ténik (v. ö. Viechert, K. és munkatársai, X. Chem, 15, /1955/ 21.oldal). Ennél az eljárásnál is a dimerizációs szert nagy feleslegben kell alkalmazni, a hidrogénfluorid ebben az esetben nem csupán katalizátorként, hanem egyidejűleg oldószerként is kifejti hatását. Ha a hidrogénfluoridot sztöchiometrikus arányban alkalmazzák, akkor 25 ^-os hozam érhető elf ezenkívül a képződött termék magban fluorozott szármázékokkal szennyezett. A reakció lezajlása után a hidrogénfluoridot vákuumban ledesztillálják és körfolyamatban vezetik. A hidrogénfluorid forráspontja azonban viszonylag alacsony, rendkívül szúrós szagu, gőzei belélegzéskor erősen mérgezők. A hidrogénfluorid hátrányain kivül azonban a lcivánt termék nyúlós massza alakjában képződik, amely még körülbelül 10-20 r% rátapadó hidrogénfluoriddal szennyezett. A termékre rátapadó hidrogénfluorid gyakorlatilag nem regenerálható, mivel a p-nitrozo-difenilhidroxilamin a regeneráláshoz szükséges feltételek mellett barnásfekete masszává bomlik el. A mosóvíz ezáltal hidrogénfluoriddal szennyezetté válik. Az eljárás során korróziós problémák is jelentkeznek. A hidrogénfluoridős eljárás berendezésének létesítési költsége igen nagy, igy ez az eljárás a p-nitrozo-dif enilhidroxilamin ipari méretű előállítására nem vált be. . Boyer, J.H. a J. Org. Chem. folyóiratban [2k, 2038,/1959/) ismerteti p-nitrozo-difenilhidroxilamin előállítását, amely nitrobenzollal együtt képződik, ha nitrozobensolt peroxitrifluorecetsawal reagáltatnak. E reakció során a peroxitrifluorecetsav egyrészt a nitrozobenzolt nitrobenzollá oxidálja, másfelől a nitrozobenzol dimerizációját p—hidroxilaminná katalizálja. Magasabb hőmérséklet a nitrobenzol, alacsonyabb hőmérséklet a p-nitrozo-difenilhidroxilamin képződésének kedvez. A legkedvezőbb esetben 35 fb-os hozammal állítható elő a pnitrozo-difenilhidroxilamin, igy az eljárás a kivánt termék irányában nem szelektív, emiatt alkalmatlan a p-nitrozo-difenilhidroxilamin ipari méretű előállítására. A találmány szerinti eljárás p-nitrozo-difenilhidroxilamin előállítására a benzol-csoportba tartozó egyik nitrozovegyület önmagában vagy valamely más ilyen vegyülettel sav