179099. lajstromszámú szabadalom • Eljárás látható kép nyerésére
179099 p p ezt az arányt nem növeli, az erősítési tényező K£a /a^ • ahol a a növesztett mag nagysága és a^ a mag kiindulási nagysága. Az ilyen nagy erősítés kis megvilágitások éa kis'felfogási hatásfok értékek esetében igen kedvezőnek bizonyul. A találmányt a továbbiakban a látható kép előállítására vonatkozó javasolt eljárás leirása és néhány kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben. A látható kép nyerésére irányuló eljárás a találmány szerint abból áll, hogy a látható képet fényelektromos ellenálláson kapjuk meg, amelyet a képet hordozó sugárzás hatásának teszünk ki és a fényelektromos ellenállás olyan közegben helyezkedik el, amelyben a sugárzás éppúgy, mint a fényelektromos ellenállásban áramot és töltéseket kelt, és ez a köze^ az áram és a töltések hatására a képet létrehozza. Az áram es töltések hatására a kép létrehozására alkalmas közegként elektrolit oldatot, vagy gázositott folyadékot, va^y forrásban lévő folyadékhoz hasonló állapotban lévő folyadékot, vagy végül telitett vagy tultelitett gőzt alkalmazunk, és ez a közeg az áram és töltések jelenlétekor a fényelektromos ellenállás felületén vagy ennek közelében fázisátalakulási magokat hoz létre, mégpedig az elektrolitekben illetve folyadékokban gáz- illetve gőzmagokat, gőz esetében pedig kondenzációs magokat, amelyek a fényelektromos ellenállás erősebben megvilágitott helyein koncentrálódnak és ezáltal a képet visszaadják, A továbbiakban a rövidség kedvéért az áram és töltések hatására a képet létrehozó közeget előhivó közegnek fogjuk nevezni, és használni fogjuk a primer kép és a szekunder kép kifejezéseket is. Primer kéç alatt a sugárzás által továbbitott képet értjük, szekunder kép alatt pedig a fényelektromos ellenállás felületén vagy a*felület közelében a megvilágitás hatására láthatóvá vált képét. A találmány szerinti eljáráshoz elektrolitként szervetlen savak és lúgok 0,1 - 100 suly% koncentrációjú vizes oldatait alkalmazzuk, mint például kénsavat, sósavat, nátriumhidroxidot vagy kálium-hidroxidot. Elektrolitként emellett alkáli fémsók vizes oldatait,valamint szervetlen savak és sók keverékének vizes oldatait is használhatjuk. Az elektrolitét az adott fényelektromos ellenállás tulajdonságaival összhangban választjuk meg, hogy annak elektromos tulajdonságait a vele érintkező elektrolit ne befolyásolja. Fényelektromos ellenállásként fényérzékeny anyagot, például szilíciumot, germániumot, galliumarzenidet, szelént vagy kadmium-szelenidet alkalmazunk. A fényelektromos anyagokat mind tiszta állapotban, mind a■ fényérzékeny felületet befolyásoló kezelés után is alkalmazhatjuk. A javasolt eljáráshoz alkalmazott gázositott folyadék alatt az említett elektrolitek bármelyikét érthetjük, amelyben az elektrolittel szemben közömbösen viselkedő gázt feloldjuk /ilyen például kénsav illetve sósav vizes oldatában oldott széndioxid/, és ezt nyomás alatt gázositjuk. Ezenkivül olyan gázok is használhatók, amelyek oldékonysága kicsi, mint például a nitrogén, az oxigén és a semleges gázok. Gázositandó folyadékként vehetjük az alkoholt, propánt és difluordiklórmetánt is. Mivel különböző folyadékoknak nyomás alatt elvégzett gázosítása a műszaki gyakorlatban már ismert és többszörösen használt megoldást, az eljárás’erre vonatkozó része találmányt nem tartalmaz és a szokásos gázositó eljárásokat ezért nem is Írjuk le. 3
