179000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új malonsav-észterek előállítására

3 179000 4 leofil ágensekre érzékeny csoport is van — így tehát a cefem- és penám-származékok esetében sem - mert igen sok mellékreakcióra van lehetőség. Az irodalomból ismert vegyes anhidridekkel történő aci­­lezéskor ugyancsak sok a melléktermék, ezért igen alacsony hőmérséklet alkalmazása szükséges. A tiszta végtermék azonban még ilyen körülmények között is csupán kromatográfiás módszerrel nyerhető ki. A vízelvonószereket alkalmazó eljárások ipari szem­pontból igen nehézkesek, de a kitermelések is csu­pán mintegy 65%-osak. Melléktermékként N-acil­­-karbamidok keletkeznek, melyektől nehéz megsza­badulni. A találmányunk szerinti I általános képletű ve­­gyületeket alkalmazva acilező szerként, a megfelelő félszintetikus antibiotikum 80% feletti kitermeléssel nyerhető, és utólagos tisztítása nem szükséges. A 171 729 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írás ismerteti a malonsav és monoszubsztituált ma­­lonsavak pentahalogénfenil-észtereinek előállítását, de olyan karbonsavak pentahalogén-fenilésztereit, melyek a karboxilcsoport melletti szénatomon cia­­no-csoportot tartalmaznak, még nem állítottak elő. Az I általános képletű vegyületek jól kristá­lyosodnak, és a reakcióelegyből bonyolult eljárások nélkül igen nagy tisztaságban és jó termeléssel kipre­­parálhatók. Előnyük, hogy bomlás nélkül tárolha­tók, és bármikor alkalmasak apoláros, aprotikus közegben tercier bázis jelenlétében enyhe reakció­­körülmények között primer aminok acilezésére. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint a pentahalogénfenol tercier bázissal képezett sóját al­kalmazzuk az észterképzéshez. Találmányunk értelmében eljárhatunk úgy, hogy a pentahalogénfenol tercier bázissal képezett sóját halogénezett oldószer, előnyösen széntetraklorid je­lenlétében reagáltatjuk a III képletű malonsavszár­­mazék halogenidjével, előnyösen kloridjával. A III általános képletű vegyületek savhalogenidje­­inek — vagyis ezen eljárás kiindulási anyagainak desztillál ássál való tisztítása igen veszteséges, mert ezen vegyületek könnyen polimerizálnak. A nyers termék használata az acilezési reakcióban viszont sok nemkívánt mellékterméket eredményezett és a végtermékek tiszta állapotban való előállítása — különösen nukleofíl ágensekre érzékeny mole­kulák esetén — további veszteséget okozott. Találmányunk értelmében a III általános képletű savak halogenidjeit tisztítás nélkül, nyers állapotban vihetjük reakcióba. A kiindulási savhalogenideket képezhetjük tio­­nilkloriddal, Vilsmayer-reagenssel, foszforoxiklorid­­dal, foszforpentabromiddal, vagy foszfortrikloriddal. majd a kapott nyers savhalogenidet az oldószerek lepárlása után reagáltatjuk pentahalogénfenollal, vagy sóival. A savhalogenideket általában alacsony hőmérsékleten, 50 °C alatt készítjük, hogy elkerül­jük a polimerizálódást. Ha a savhalogenid készítéséhez oldószer jelenlé­tében például foszforpentakloridot használtunk, a reakció befejezése után az oldószert lepároljuk, de a keletkezett foszforoxiklorid eltávolítása nem szükséges, mert a következőkben az észterképző fo­lyamatot nem zavarja a visszamaradt foszforoxi­­ldorid. Ez az egész művelet egyszerű megvalósítását segíti elő. Ha tionilkloriddal képeztük a savhalogenidet ol­dószer jelenlétében, vagy oldószer nélkül - a reak­ció végén az oldószerekkel együtt a feleslegben al­kalmazott tionilkloridot is célszerű ledesztillálni, mi­előtt az észterezést megvalósítanánk. A nyers savklo­­rid további tisztítása azonban ekkor sem szükséges. Az észterezési reakciót oldószer jelenlétében, elő­nyösen halogénezett oldószerben valósíthatjuk meg. így alkalmazhatunk diklórmetánt, alkoholmentes kloroformot, széntetrakloridot, triklóretilétert. Al­kalmazhatunk azonban más étereket is pl. dioxánt, di-izopropilétert. Savmegkötőszerként célszerűen valamely gyenge tercier bázist használhatunk, például piridint, dime­­tilanilint, N-metil-morfolint stb. Igen jó kitermeléssel kapjuk a megfelelő pentaha­­logén-fenil-észtereket, ha a reakciót széntetraklorid jelenlétében végezzük el. Ebben az oldószerben a legnagyobb a pentahalogén-fenilészterek stabilitása. Eljárásunkat e változat szerint előnyösen úgy va­lósíthatjuk meg, hogy a pentahalogén-fenolt az alkal­mazott oldószerben a tercier bázissal képezett sója formájában oldjuk 30—35 °C-on. Ezen a hőmérsékle­ten adagoljuk a reakcióelegybe a savhalogenidet. A reakció folyamán keletkező tercier bázis-halo­­genidet ásványi savas vízzel, vagy alkohollal való kezeléssel távolíthatjuk el a végtermékből. A nyers dáneeetsav-pentahalogén-fenilésztert át­­kristályosítással tisztíthatjuk, amennyiben erre szük­ség mutatkozna. Találmányunk másik eljárásváltozata szerint vala­mely II általános képletű vegyületet foszforoxiklo­­riddal és pentahalogén-fenollal ömledékben reagál­­tatunk. Ekkor az elegyet 90—110 °C-ra melegítjük, amíg a reakció folyamán keletkezett sósav fejlődése megszűnik. A reakcióelegyet a következőképpen dol­gozhatjuk fel: A lehűtött ömledékhez oldószert adunk. E célra előnyösen halogénezett oldószert, például diklórme­tánt, széntetrakloridot alkalmazhatunk. Miután a foszforoxikloridot kimostuk, az oldószert lepároljuk és a visszamaradt pentahalogén-fenilésztert éterrel való eldörzsölés útján tisztán kipreparálhatjuk. Találmányunk értelmében, eljárásunk egy to­vábbi foganatosítási módja szerint az I általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a III általános képletű savakból és pentahalogén fenolból úgy, hogy a reagenseket együttesen vízelvonószerrel kezeljük, előnyösen pl. dicildohexil-karbodiimiddel. A reakciót előnyösen széntetrakloridban vagy di­­klórmetánban végezzük, ezekben a keletkezett pen­tahalogén-fenilészterek oldódnak, míg a mellékter­mékként kiváló diciklohexil-karbamid szűréssel eltá­volítható. Az oldószerek lepárlása és izopropiléterrel vagy petroléterrel való kezelés után a tiszta termék meg­kapható. A megfelelő III általános képletű vegyületek az irodalomban ismert eljárások szerint állíthatók elő. Találmányunk további részleteit a példákban is­mertetjük. 5 :o 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom