178973. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati eredtű nyersfehérje tulajdonságainak javítására
3 178973 4 Az (I) általános képlet szerinti oldószerként, a metanolt, etanolt, n-propanolt és izo-propanolt, előnyösen a metanolt és etanolt, még előnyösebben a metanolt alkalmazhatjuk. A megnevezett alkoholokon kívül alkalmas még a glikol és az (I) általános képlet szerinti monoétere, nevezetesen a glikol és monometi: glikol. Az ammóniát a korábban megnevezett oldószerelegyhez vagy gázformában (NH3) vagy koncentrált vizes oldatban (NH4OH) formájában adjuk. Aszerint járhatunk el, hogy mennyi a por vagy liszt víztartalma illetve az alkalmazott oldószer víztartalma, Ammónium-hidroxidot alkalmazunk, ha a por nedvességtartalma csekély (0-15%), ezzel szemben előnyös az ammónia (NH3) alkalmazása magasabb víztartalmú alapanyagoknál (10-30%). A lipoidanyagok elkülönítése függ az össz-víztartalomtól, amelyet az alkalmazott oldószer mennyiségére vonatkoztatott súlyszázalékban számolunk és az NH3 -koncentrációtól, amelyet szintén az alkalmazott oldószerre számolt sűlyszázalékra vonatkoztatunk. Különösen jó eredményeket kapunk, ha a por illetve liszt és oldószer súlyarányt a metanol és etanol esetében 1:3 és 1 :10 közötti, a propanolnál, glikolnál és monoglikolétemél 1 :8 és 1 :15 közötti arányra állítjuk be. Az oldószerre számolt ammónia-koncentráció értéke 1—20, előnyösen 5—15, még előnyösebben 7—12 súlyszázalék. Az összes víztartalom, amely a kivonandó anyagból, oldószerből és adott esetben a vizes ammóniából származik, mintegy 0—30, előnyösen 0—20, még előnyösebben 0—10 súlyszázalék, az oldószerre számolva. A szárított nyers termékből a zsír kioldását oly módon végezzük, hogy a port vagy lisztet az oldószerben szuszpendáljuk és ammóniagázt vezetünk hozzá vagy ammóniumhidroxidot adunk hozzá. Célszerű a szuszpenzió keverését keverővei végezni. A művelet elvégzéséhez általában -20 és + 60 °C, előnyösen +5 és + 50 °C, még előnyösebben + 10 és + 30 °C közötti hőmérsékletet választunk. A műveleti idő 5 és 180 perc, előnyösen 35 és 60 perc között van. A műveletet általában normál nyomás alatt végezzük. Az ammóniás-oldószeres kezelés befejezése után a zsírtalanított maradékot ismert módszerekkel — centrifugálással, szűréssel és szedimentációval - az oldószertől elkülönítjük. Erre a célra előnyösen a szűrést alkalmazhatjuk. A keletkező szilárd maradékot a lipidek lehető legteljesebb elválasztása céljából az (1) általános képletű valamely szerves oldószerrel mégegyszer kezeljük. Az oldószer és ammónia eltávolítása céljából a maradékot szárítjuk. A szárítást célszerűen csökkentett nyomáson, előnyösen 80—150 Torr nyomáson és magasabb hőmérsékleten, előnyösen 40 és 50 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az ily módon zsírtalanított és szárított termék majdnem teljesen szagtalan és világosabb színű, mint a kiindulási anyag. A találmány szerinti eljárás alapján a szilárd maradéktól elkülönített folyékony fázis ammóniát és Kpoid vegyületeket tartalmaz. A felhasznált oldószert vákuumdesztillációval a zsíroktól elkülöníthetjük és ismét alkalmazhatjuk. A megmaradó zsírokat ismert zsírrafinálási eljárással dolgozhatjuk fel. Végül a zsírtalanított és adott esetben szárított lisztet vízzel keverjük. A vízmennyiséget előnyösen úgy választjuk meg, hogy annak porra vagy lisztre számolt súlyaránya 1:1 és 1 :30, még előnyösebben 1 : 5 és 1 :15 között legyen. A pH értéke - a vízzel történő kezelés során - 4-9,5, előnyösen 5-9,0 tartományban van, illetve adott esetben ilyen pH-ra állítjuk. Ez különösen akkor szükséges, amikor az első extrakciós lépésből keletkező és meg nem szárított vagy nem teljesen szárított lisztet használunk fel, mivel az kis mennyiségű ammóniát tartalmaz és pH-ja is magasabb. Az extrakció alkalmazásával a cél az, hogy a nem-kívánatos anyagok, így a nukleinsavak, keserű ízű peptidek vagy a szénhidrátok, így például a laktóz szintjét csökkentsük, valamint a proteinek funkcionális tulajdonságait, mint például a habképződést vagy emulgeáló képességet javítsuk. Az extrakciót általában 30 és 95 °C közötti hőmérsékleten és normál nyomáson végezzük. Előnyösen 40 és 70 °C, még előnyösebben 50 és 60 °C közötti hőmérsékletet alkalmazunk. Az extrakció időtartama az extrakció hőmérsékletétől és vízmennyiségétől függően 5—120 perc, jó eredményeket 25-45 perces extrakcióval kapunk. A szilárd és folyékony alkotórészek elválasztása céljából a szuszpenziót, előnyösen 10 és 30 °C közötti hőmérsékleten szűrjük. Más, megfelelő elválasztási eljárás lehet a szedimentáció és centrifugálás. A szilárd fázist ismén eljárásokkal, így liofilezéssel, vákuum, vagy porlasztva szárítással, a még megmaradó folyékony fázistól elkülönítjük. Az ily módon előállított termék íz- és szagjellemzői kedvezőbbek, vízmegkötő képessége jobb és proteintartalma jelentősen magasabb, mint a kiindulási anyagé. A találmány szerint előállított termék lipoidtartalma (0,03-0,8 súlyszázalék) és nukleinsavtartalma (0,0—0,5 súlyszázalék) rendkívül alacsony, ezért takarmány és különösen élelmiszer készítésére kiválóan felhasználható. A találmány szerinti eljárással elkerülhetőek az ismert oldószer-extrakciós módszerek olyan ismert hátrányai, mint a nagy oldószermennyiségek használata, a hosszú kezelési idők vagy az energiaigényes elválasztási műveletek alkalmazása. A találmány szerint alkalmazott ammónia nemcsak az oldószer szerepét tölti be, hanem a nyersfehérje szerkezetét is és ezzel az extrakció hatásfoka javul. Az eljárást az alábbi példák alapján ismertetjük. 1. példa 100 g hallisztet, melynek nedvességtartalma 5%, zsírtartalma 8,4% (savas hidrolízissel), proteintartalma 56% (N x 6,25), nukleinsavtartalma 2,8% és hamutartalma 16,4%, 400 ml metanolban szuszpendáltunk. Keverés mellett a szuszpenzióhoz 15 g ammónia-gázt vezettünk és oldottunk. A metanolból és ammóniából álló elegyet és a lisztet 45 percig 20 °C-on kevertettük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
