178951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szádfal padlók beverésére köves altalajba, valamint eljárás szádfal lehorgonyzás készítésére
3 178951 4 mádnak vannak kitéve, és a meglevő talajszerkezet következtében csak az alsó végük van rögzített helyzetben. Ilyen viszonyok gyakran keletkeznek partok, illetve vízi utak kikötő-berendezéseinek építésekor, amikor a víz és a part érintkezési pontján köves altalaj található. A szádfalnak a part felé forduló oldalán a horgony elhelyezésének eljárása nem verhető köves altalaj esetében abból áll, hogy a víz felőli oldalról a szádfal felső peremétől ferdén lefelé furatokat alakítanak ki, amelyekbe azután egyszerű lapos vagy szögvasból készült horgonyokat helyeznek el lazán. Ezt követően a furatokat a bennük lazán elhelyezett horgonyokkal betonnal töltik ki, ami a megkötés után a tartóerőt elsősorban a furat falazata és önmaga közötti tapadó súrlódás útján hozza létre. A beveréskor meglevő anyagtömörítés hiánya következtében ezek a tartóerők a felületegységre viszonyítva nem különösebben nagyok, és így a beton és a furat falazata közötti súrlódó felületet megfelelően nagyra kell méretezni. Emiatt a horgonyokat gyakran nagyon hosszúra kell kialakítani, ami jelentősen megnöveli a fúrás költségeit. E kihorgonyzási eljárás további hátránya, hogy a tapadó súrlódás rövid idejű megszüntetésekor például ütés, vagy lökés hatására, csak a csúszó súrlódás marad hatásos, ami ismerten alacsonyabb tartóerőket hoz létre, mint a tapadó súrlódás. Ilyen lökéseket okozhat például a szádfalnak nekifekvő hajó elővigyázatlan kikötési manővere, vagy más rázkódások, amelyek például a közelben levő úton keletkeznek. Különösen veszélyesek az olyan rázkódások, amelyek a szádfal közelében végzett robbantások miatt keletkeznek. A robbantásokra mindig akkor van szükség, ha a szádfallal határolt vízi út hasznosítható mélységét meg kell növelni, és a sziklás altalaj miatt a robbantást nem lehet elkerülni. Fennáll ilyenkor annak a veszélye, hogy a szádfal közvetlenül a robbantás után nagy hosszúságban elveszti a kihorgonyzás okozta rögzítését, és a talajnyomás elmozdítja. összefoglalva tehát a nem verhető köves altalajoknál eddig nem volt lehetséges a szádfalak kiépítése az alsó pallóvégek egyszerű beverésével, és a horgonyok egyszerű beverésével az oldalirányú kihorgonyzás. Ezért olyan más megoldásokat kellett alkalmazni, amelyeknél a verési folyamatokat elhagyták, és amelyeknél más hátrányok mellett azt is számításba kellett venni, hogy a beveréskor az altalaj anyagtömörítése miatt létrejövő nagy tartóerők nem érhetők el. A találmány elé célul tűzzük ki olyan eljárás létrehozását, amely lehetővé teszi a szilárd és nem verhető köves altalajoknál stabil szádfalak létrehozását az alsó pallóvégek beverésével, illetve a szádfalak horgonyainak rögzítését beveréssel. A találmány elé tűzött célt a szádfalak létrehozására úgy érjük el, hogy a későbbiekben felépítendő szádfal hosszában előre megadott távolságokban a meglevő fedőrétegen keresztül lyukakat fúrunk a köves altalajba, hogy mindegyik lyukba egy-egy robbanótöltetet tartalmazó, vízálló tartályt helyezünk, és a robbanótöltet térfogata a tartály térfogatához képest csekély, hogy a robbanó tölteteket legalább két szomszédos lyukban egyszerre gyújtjuk, és hogy végül a pallókat a lyukak között a szerkezetében szétroncsolt, külső formájában azonban megközelítően károsodás nélküli köves altalajba beverjük. A találmány elve tehát, hogy az egyes, 1 szádfalhoz tartozó pallók beverését a nem verhető köves altalajba úgy tesszük lehetővé, hogy a köves altalajt robbantás segítségével verhetővé tesszük. Ez a robbantás nem útrobbantás a szokásos értelemben, hanem egyfajta rázkódtató robbantás, amit a találmány szerint előkészített robbanótöltettel végzünk, és ami a köves altalajt bizonyos mértékben fellazítja. Az ily módon előkészített köves altalajba az egyes szádpallókat egymás után különösebb nehézségek nélkül, és különösen az alsó pallóvégek kicsorbulásának és elhajlásának a veszélye nélkül lehet beverni, és a beveréskor a palló által oldalra préselt kőanyag a robbantással „fellazított” köves altalaj tömörítését végzi, és így a szádfal részére az altalajban szilárd és biztos rögzítés keletkezik. A például követ eltávolító robbantásához szokásos töltet elhelyezésével szemben a találmány szerinti robbanótöltet a tartályon belül kialakított expanziós térben van elhelyezve, ami az első tágulási térként szolgál a gyújtás után. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az expanziós tér peremzónájából olyan nyomóhullámok lépnek ki, amelyek képesek a nagyon kemény kövezet szerkezetét is szétroncsolni, azonban nem okoznak említésre érdemes helyzetváltozást, ez a hatás a nyomóhullám-forrás körül körben lép fel, és a kívánt irányban szándékosan úgy lehet felerősíteni, hogy az előre megadott távolságra a második, hasonló nyomóhullám-forrást, vagyis a találmány szerint előkészített robbanótöltetet helyezünk el. A megfelelően kiválasztott távolságnál — így a fúrt lyuk átmérőjének mintegy tízszerese, általában 60-150 cm - a két fúrt lyuk közötti teljes szerkezet legalább a fúrt lyuk háromszoros szélességében olyan mértékben roncsolódik, hogy a szádpalló 10 cm-enként 25—40 ütéssel beverhető. A robbanótöltet tágulási terének létrehozását biztosító tartály előnyösen műanyagból készül, azonban semmiképpen sem fémből. A robbanótöltet robbantása után ugyanis — amennyiben a tartály részei azon a területen maradnak vissza, ahová később a szádpallókat verjük -, a műanyag részek nem akadályozzák a pallók mozgását, míg a fémdarabok jelentős akadályt képezhetnek. A tartályokat legegyszerűbben PVC csövek folyamatos levágásával készíthetjük, és a csővégeket megfelelő fedelekkel zárjuk le. Az ilyen csövek drén-csövekként stb. olcsón kaphatók a kereskedelemben. A robbanótöltetnek a tartályon belüli központos elhelyezése nem igényel különös intézkedéseket, mivel az előexpanzió leírt hatása szempontjából lényegtelen, hogy a legtöbbször zsinór formájában behelyezett robbanótöltet a tartály falára fekszik, vagy annak közepén található. Amennyiben valamilyen okból megkívánt a központi elhelyezés, távolságtartókat lehet felhasználni. A fontos csak az, hogy a tartályon belül kielégítő nagyságú gáztér álljon rendelkezésre, ami expanziós térként szolgál. Mennél kisebb az expanziós tér, a robbanási töltet annál inkább lerobbantó, vagyis a kövezet helyzetváltoztatását okozó tendenciával rendelkezik, és az ex5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
