178951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szádfal padlók beverésére köves altalajba, valamint eljárás szádfal lehorgonyzás készítésére

5 178951 6 panziós tél teljes hiányakor csak az utóbbi hatás lép fel. A szádfal további rögzítésére az oldalirányú ki­­horgonyzással a találmány abból az ismert intézke­désből indul ki, hogy a szádfal felső peremétől fer­dén lefelé a köves altalajba haladó furatot kell elhe­lyezni. A találmány szerinti intézkedés lényege, hogy horgonyként szádpallót használunk, hogy a furat átmérője kisebb mint a palló legnagyobb szélessége, hogy mindegyik furatba a robbanótöltetet tartalma­zó, vízálló tartályt helyezzük, hogy a robbanótöltet térfogat aránya a tartály térfogatához képest úgy van megválasztva, hogy a robbanótöltet meggyújtása után a köves szerkezet mindegyik furat környeze­tében a szétroncsolás következtében a hozzá tartozó palló részére verhetővé, és a furat könnyen lyukká tágíthatóvá válik, és a pallót megközelítően a középtengelyével a furat tengelye mentén verjük. A találmány alapgondolatának következetes kiter­jesztésekor tehát a szádfalak oldalsó horgonyainak a rögzítésénél is alkalmazzuk azt az elvet, hogy az eredetileg nem verhető köves altalajt a rázó robban­tás segítségével fellazítjuk. A robbanótöltetet itt is az expanziós teret alkotó tartályban helyezzük el, amelynek pereméről indulnak ki a nyomóhullámok, amelyek a köves szerkezetet szétroncsolják anélkül, hogy említésre méltó helyzet változást okoznának. Az a kismértékű helyzetváltozás, amely az eredeti furat enyhe felbővítéséhez szükséges a lyuk kialakí­tására, minden további nélkül szabályozható az ex­panziós tér nagyságának megfelelő méretezésével. A robbantást úgy végezzük, hogy fellép a környezeti kövezet szerkezeti rombolása, valamint a robbantás­nak az anyagleválasztó fokozatai is működésbe lépnek, utóbbi azonban csak olyan enyhe formában, hogy csak a furat feltágítása történik meg lyukká, a lyukat alkotó falazat eltávolítása azonban nem. A robbanótöltet és a tartály-térfogat közötti térfogatvi­szony nem adható meg előre, hanem a mindenkori köves altalajhoz igazodik, amelybe a horgonyokat kell elhelyezni. Nyilvánvaló, hogy lazább köves alta­lajnál a robbantás fokozatainak az anyageltávolításra kisebb hatásúaknak kell lenniük, mint különösen kemény köves altalajnál. A robbantással előidézett szerkezeti rombolás és a lazítás alapvetően szükséges, hogy a köves altalajt egyáltalán verhetővé tegyük. A szádfal oldalsó kihor­­gonyzására azonban már nem alkalmazhatunk a fu­ratba igazodó lapos- vagy szögvasat, hanem a szoká­sos szádpallót kell alkalmaznunk, amelyeknek mére­tei nagyobbak a (lyukká felbővített) furat méretei­­nél. A palló ezt követő elhelyezésénél a fúrt lyuk tömörítési térként szolgál a palló által félrenyomott f^yag részére. A furattal létrehozott tömörítési tér t^sebb mint a palló térfogatához szükséges tömő­ig tér, aminek következménye, hogy a palló bevitelével tömörítés történik a környező, a robban­­t®»al fellazított köves altalajban. A bevert horgony- Jj® na8y tartóerők keletkeznek, és így biztosítják a orgony szilárd és biztos befeszítését. A robbantás előtt a furatok kb. 32-65 mm-es tmérővel rendelkeznek. A robbanótöltetek gyújtása Wán amelyek méretezését az előbb említett pró­-robbantások tapasztalatai alapján kell végezni, általában a lyuk tengelye mentén, kb. 500 mm-es átmérőjű területen változik meg a szerkezet a rob­bantás következtében, különösen a szerkezetében roncsolódva. A lyuk külső átmérőjétől a roncsolt terület pereméig „bevert pallónál” csökken a kör-tömörítés. A pallókat úgy kell beverni, hogy azok középső területe megközelítően a lyuk közepé­ben helyezkedjen el, és így mindkét hosszanti olda­luk beverődjék a robbantással fellazított köves alta­lajba. Nagyobb pallóknál vagy megfelelő talajviszo­nyoknál azonos pallóhoz két egymás mellett fekvő lyukat is lehet fúrni, a veréskor a lyukak közepének megközelítően a palló külső területein kell elhelyez­kedniük. A találmány szerinti eljárás alapján készített szádfal kihorgonyzásnál vagy kevesebb horgonyt, vagy rövidebb horgonyokat lehet alkalmazni ugyan­azon szádfal-stabilitás eléréséhez. Ennek megfelelően az előkészítési munkálatok is olcsóbbak, és így a találmány szerinti eljárás nemcsak biztos, hanem az eddigieknél olcsóbb kihorgonyzást is lehetővé tesz. A horgony tartóerejével szembeni rendkívül nagy követelmények esetén különösen kedvezőtlen talaj­­viszonyoknál valamivel hosszabb horgony és na­gyobb furathosszúság szükséges. Ilyenkor egy tartály helyett célszerű lehet többet sorban egymás után elhelyezni, hogy így a furat tengelye mentén minden mélységben megközelítően azonos kőzetváltozás ke­letkezzék. Alkalmazható egyetlen hosszú tartály is, amelyben több, a környezeti viszonyok által meghatározott mennyiségű robbanótöltetet helye­zünk el egymás után. Az elrendezéstől függetlenül minden esetben az egy furatban elhelyezett robba­nótölteteket egyidejűleg gyújtjuk. Függetlenül attól, hogy szádfal építése vagy a szádfal oldalsó horgonyainak rögzítése történik, a találmány szerinti eljárás alkalmazható mind száraz kövezetre, mind pedig víz alatti köves altalajra, ahol esetenként a köves altalaj feletti verhető fedőréteg nem zavar. A tartályok bevitele a furatokba legcél­szerűbben csövek segítségével történik, amelyeket már a furatok készítésekor a fúrószerszám után ve­zetünk, és így megakadályozzuk a friss furat beom­­lását. A tartályok elhelyezése után ezeket a csöveket minden további nélkül ismét eltávolíthatjuk. A furat felesleges beomlása semmiképpen nem káros a rob­bantás hatására. A találmányt a következőkben a rajzokon látható két gyakorlati példája alapján írjuk le, ahol az 1. ábra a szádfal készítéséhez a furatsor vázlatos felülnézetét, a 2. ábra a furatsor vázlatos oldalnézeti metszetét az 1. ábrának megfelelően, a 3. ábra a szádfal vázlatos keresztmetszetét a hozzá tartozó horgonnyal, a 4. a) és 4.b) ábrák a horgony két eltérő kiviteli alakjának vázlatos felülnézetét a verési irányban, ábrázolja. Az 1. és 2. ábrákon vázlatosan van ábrázolva, hogyan kell a szádfal készítésekor eljárni. A szádfal maga nincs ábrázolva, elhelyezkedése az 1. ábrán vo­nalkázással van jelölve. Az 1 vonalkázás hosszában több furat van elhelyezve, a 2. ábrán latható a 2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom