178932. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilszármazékok előállítására zeolit katalizátorokon

3 178932 4 Rí és R2 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy adott esetben helyettesített Ct_4 al­­kil-, C3_8 cikloalkil- vagy fenil-(Cj_4) al­­kilcsoportot jelentenek és X halogénatomot vagy acetoxicsoportot (CH3COO-csoportot) jelent -előállítására II általános képletű acetilénszármazékok - ahol Rí és Rj jelentése a fenti - és HX általá­nos képletű vegyületek — ahol X jelentése a fenti — reagáltatása útján, a reaktánsokat 0,1-10 mólarány­ban 100-400 °C-on és 0,5-50 atm nyomáson rea­­gáltatva olyan, 4—13 Â átmérőjű pórusokat tartal­mazó alumíniumszilikát katalizátor jelenlétében, amely adott esetben pórusos mátrixba van foglalva. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a rea­­gáltatást megelőzően az aluminoszilikát katalizátorba cink2+- és/vagy kadmium2+- és|vagy réz2+-ionokat juttatunk, célszerűen ioncsere útján. A HX általános képletű vegyületek lehetnek te­hát alkilhalogenidek, például HC1 vagy HBr, illetve ecetsav. A reaktánsok kiválasztásánál lényeges szempont, hogy a rajtuk levő szubsztituensek ne növeljék a reaktáns, illetve termék kritikus átmérőjét az elemi pórusok átmérőjénél nagyobbra és ne alakuljanak át a katalizátoron, nemkívánatos melléktermékek kép­ződését eredményezve. Vizsgálataink szerint az aluminoszilikát alapú ka­talizátorok közül legelőnyösebbek a kristályos alu­­minoszilikátok, amelyek lehetnek valamely természet­ben előforduló kőzet alkotórészei vagy szintetikus, tiszta állapotban előállított anyagok. Az aluminoszi­likát katalizátor az aktív kationok mellett tartal­mazhat más, a jelen reakcióban inaktív vagy az aktív kationok hatását módosító kationokat is, például alkáli- vagy alkáliföldfém- földfémionokat vagy pro­tonokat. A katalizátorként használt anyagok kata­litikus sajátságaik kialakítása, illetve módosítása céljából szükség szerint különböző kezelésnek vet­hetők alá (pl. savas öblítés vagy hőkezelés gázáram­ban) az aktív kation(ok) bevitele előtt vagy azt követően. Az aktív kation bevitele célszerűen a ha­gyományosan végzett ioncserélő eljárással történik. Célszerűen 0,1 n töménységű ioncserélő oldattal dol­gozunk a polikationok képződésének megakadályozá­sára. Az ioncserét követően az anyagot többször desztillált vízzel mossuk az ioncserélő oldat nyomai­nak eltávolítására. Magát a reakciót előnyösen gázfázisban hajthat­juk végre, de folyadékfázisban is megvalósíthatjuk. A reakció hőmérséklete 100—400 °C, előnyösen 120-300 °C az adott átalakulástól függően. 200 °C feletti hőmérséklet növeli az acetilén karbonizáló­­dásának mértékét. A hőmérséklet növelése általában növeli a reakciósebességet, de a reakció egyensúlyát az adott átalakulásra jellemző mértékben az ellen­kező irányú, eliminációs reakció irányába tolja el. A fentieket, valamint az figyelembe véve, hogy a kata­lizátor aktivitása alacsonyabb hőmérsékleten is kielé­gíts, általában 120—200 °C-on dolgozunk. Az alkalmazott nyomás 0,5-50 atm. A nyomás növelése növeli a reakciósebességet, de a találmány szerinti katalizátorok atmoszférikus nyomás mellett is megfelelően aktívak. A reaktánsokat általában sztöchiometrikus arány­ban reagáltatjuk, de adott esetben a két reaktáns mólaránya 0,1 és 10 között bármilyen érték lehet. Adott esetben a nemkívánatos mellékreakciók vissza­szorítására adalékokat (pl. C02, S02, szénhidrogé­nek) keverhetünk a reaktáns-áramba. A kontakt idő s.g (katalizátor) mól(reaktáns) egységében kifejezve az adott reakciótól és az elérni kívánt konverziótól függően tág határok között változhat, 10-4 és 10* 1 2 * 4 sec között. A reakciót végrehajthatjuk átáramoltatásos vagy visszakeveréses reaktorban, illetve fixágyas vagy flu­idágyas rendszerben. A következőkben találmányunkat néhány példával illusztráljuk. 1. példa Szintetikus kristályos aluminoszilikátot, azaz Lin­de 13X márkanevű molekulaszitát 0,1 n Zn(N03)2 oldattal ioncserélünk. Az ioncserét követően a zeo­­litot desztillált vízzel mossuk a maradék Zn(N03)2- -oldat eltávolítására. Ezt követően az anyagot leve­gőn 50 °C-on 4 órán át szárítjuk. 10 g, a fenti módon ioncserélt zeolitot üvegből készült csőreaktorba töltünk, majd N2-áramban hőkezelünk. Ezt követően a katalizátorágy hőmér­sékletét 150°C-ra állítjuk be, majd 300 ml/perc sebességgel 1 :1 mólarányú acetilén-HCl elegyet áramoltatunk át rajta. A reaktorból kilépő gáz­áram összetételét gázkromatográfiásán követjük nyomon. Az acetilén 80%-a vinil-kloriddá alakul, melléktermék képződését nem észleljük. 2. példa (összehasonlító példa) Szintetikus kristályos aluminoszilikátot, azaz Lin­de 13X márkanevű molekulaszitát 0,1 n Hg(N03)2- -oldattal ioncserélünk. Az ioncserét követően a zeo­litot desztillált vízzel mossuk a maradék Hg(N03)2- -oldat eltávolítására. Ezt követően az anyagot leve­gőn 50 °C-on 4 órán át szárítjuk. 10 g, a fenti módon ioncserélt zeolitot az 1. példa szerinti módon katalizátorként alkalmazunk. A próba eredményét az 1. példa eredményével összevetve - az 1. táblázat mutatja. 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom