178911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2',2'2'-trihalogén-etil)- 4- halogén-ciklobután-1- onok előállítására

178911 4 A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amelynek segítségével könnyen hozzáférhető kiin­dulási anyagokból egyszerű eljárással állíthatok elő az I általános képletű 2{2',2’,2’-trihalogén-etil)-4--halogén-ciklobután-l-onok. A találmány célja továbbá, hogy az I általános képletű új 2-(2\2’,2’-trihalogén-etil)- 4-halogén-cik­­lobután-l-onokat, amelyek erős bázisokkal, így al­­kálifémhidroxidokkal vagy alkálifémalkoholátokkal melegítve a gyűrű tagszámának csökkenése és egyide­jűleg 2 mól halogénhidrogénsav lehasadása közben megfelelő 2-(2,,2’-dihalogén-vinil)-ciklopropánkar­­bonsav-származékokká alakulnak, valamint az I általános képletű a-halogén-ciklobutanonok előállí­tására használható, könnyen rendelkezésre álló közbenső termékeket hozzáférhetővé tegye. Azt találtuk, hogy az I általános képletű 2 -( 2 ’, 2’,2 ’-trihalogén-etil)- 4-halogén-ciklobután-l - -onok egyszerű módon előállíthatok úgy, hogy va­lamely II általános képletű 2,4,4,4-tetrahalogén-vaj­­savkloridot - ahol X és Y a fenti jelentésű - szerves bázis jelenlétében valamely III általános képletű oleíinnel - ahol Rí és R2 a fenti jelen­tésű - IV általános képletű 2-(2’,2’,2,-trihaiogén­­-etil)- 2-halogén-ciklobután-l-onná reagáltatunk - ahol Rí, R2, X és Y a fenti jelentésű —, és ezt valamely katalizátor jelenlétében I általános képletű 2-C 2 ’, 2 ’,2’-trihalogén-etil)- 4-halogén-ciklobután-l - -ónná átrendezzük. A II általános képletű 2,4,4,4-tetrahalogén-vajsav­­kloridok újak. Ismert módon állíthatók elő úgy, hogy valamely V általános képletű tetrahalogén­­metánt - ahol X és Y a fenti jelentésű — vala­mely VI általános képletű vegyülettel hozunk reak­cióba - ahol Z klórkarbonil-, karboxil-, 1—4 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoxikar­­bonilcsoportot vagy ciáncsoportot jelent — és a kapott VII általános képletű vegyületet — ahol X és Y a fenti jelentésű és Z karboxil-, alkoxikarbo­­nil- vagy ciáncsoportot jelent - olyan VII általá­nos képletű vegyületté alakítjuk, amelyben Z klórkarbonilcsoportot jelent. A II általa nosképletű 2,4,4,4-tetrahalogén-vajsav­­kloridokat úgy is előállíthatjuk, hogy valamely Via általános képletű vegyületet - ahol Z a VI álta­lános képlet esetére megadott jelentésű — 1,1-di­­klór-etilénnel reagáltatunk, és a kapott Vila álta­lános képletű vegyületet - ahol Z karboxil-, alk­­oxikarbonil- vagy ciáncsoportot jelent - olyan Vila általános képletű vegyületté alakítjuk, amely­ben Z klórkarbonilcsoportot jelent. Az V általános képletű tetrahalogénmetán és a VI általános képletű akrilsav-származék, valamint a Via általános képletű diklórecetsav-származék és az 1,1-diklór-etilén reakciója során az V általános képletű tetrahalogénmetánt, illetve a Via általános képletű diklórecetsav-származékot sztöchiometrikus mennyiségben adagolhatjuk, előnyösen azonban fe­leslegben alkalmazzuk őket, például körülbelül 0,5-2-szeres moláris feleslegben, az V általános képletű tetrahalogénmetán oldószerként is szolgál­hat. Az V általános képletű tetrahalogénmetán és a VI általános képletű vegyület, valamint a Via álta­lános képletű vegyület és az 1,1-diklór-etilén reak­.1 cióját katalizátor jelenlétében valósítjuk meg. Kata­lizátorként a periódusos rendszer VIII. főcsoport­jába és a Via., Vila, és Ib mellékcsoportokba tartozó fémek felelnek meg, például a vas, kobalt, nikkel, ruténium, rádium, palládium, króm, molib­­dén, mangán és réz. Ezeket a fémeket elemi alakban vagy vegyületek alakjában alkalmazhatjuk. Ezeknek a fémeknek alkalmas vegyületei például az oxidok, halogenidek, szulfátok, szulfitok, szulfidok, nitrátok, acetátok, citrátok, karbonátok, cianidok, és rodanidok, valamint ligandumokkal, így foszfi­­nokkal, foszfitokkal, benzoinnal, benzoil- és acetil­­acetonátokkal, nihilekkel, izonitrilekkel és szén­­monoxiddal képezett komplexek. A katalizátorként alkalmas fém-vegyületek példáiként megnevezzük az alábbiakat: réz(II)oxid, vas(III)oxid, réz(I)-, réz(II)-, vas(II)- és vas(III)­­bromidok és mindenekelőtt -kloridok, valamint a ruténium, ródium, palládium, kobalt és nikkel klo­­ridjai, réz(II)szulfát, vas(II)- és vas(III)szulfát, réz(II)nitrát és vas(III)-nitrát, mangán(III)acetát, réz(ll)acetát, réz(II)sztearát, vas(III)citrát, réz(I)­­cianid, ruténium(II)diklór-trisz-difenilfoszfin, ró­­dium-trisz(trifenilfoszfin)-klorid, króm- és nikkel­­acetilacetonát, réz(II)acetilacetonát, vas(III)acetil­­acetonát, kobalt(II)- és kobalt(III)acetilacetonát, mangán(II) acetilacetonát, réz(II)benzoilacetonát, vaskarbonil-ciklopentadienil-komplex, molibdénkar­­bonil-ciklopentadienil-komplex, krómtrikarbonilaril­­-komplexek, ruténium(II)acetáto-komplex, króm- és molibdénhexakarbonil, nikkeltetrakarbonil, vaspen­­takarbonil, kobalt- és mangánkarbonil. Alkalmazhatjuk a fentiekben megnevezett fémek és fém-vegyületek és/vagy egyéb adalékanyagok ke­verékeit is, így rézport az említett réz-vegyületek egyikével kombinálva, rézpor és lítiumhalogenidek, így lítiumklorid vagy izocianidok, így terc-butilizo­­cianid keverékeit, vaspor és vas(III)klorid keveré­keit, adott esetben szénmonoxid hozzáadásával, vas(III)klorid és benzoin keverékeit, vas(II)- vagy vas(III)klorid és trialkilfoszfltok keverékeit, vas­­pentakarbonil és jód keverékeit. Előnyösek a vas(II)- és vas(III>sók és -komp­lexek, valamint a vaspor, mindenekelőtt azonban a rézpor, réz(I)- és réz(II)-sók és -komplexek, így a réz(I)klorid, réz(II)klorid, réz(I)bromid, réz(II)­­bromid, réz(II)acetilacetonát, réz(II)benzoilacetonát. réz(II)szulfát, réz(II)nitrát és réz(I)cianid. Különösen előnyös a rézpor, réz(I> és réz(II)­­klorid, illetve -bromid, valamint azok keverékei. A fentiekben megnevezett katalizátorokat álta­lában körülbelül 0,01—10mól%, előnyösen 0,1-5 mól% mennyiségben alkalmazzuk a III álta­lános képletű vegyületre illetve az 1,1-diklóretüénre vonatkoztatva. A reakciókat valamely szerves oldószerben va­lósítjuk meg. Alkalmas szerves oldószerek az olya­nok, amelyekben a katalizátorok kielégítően oldód­nak vagy azok, amelyek a katalizátorokkal komp­lexeket képezhetnek, amelyek azonban közömbö­sek a kiindulási anyagokkal szemben. Az ilyen oldószerek példái az alkilnitrilek, különösen a 2—5 szénatomos alkilnitrilek, így az. acetonitril, propio­­nitrü és butironitril, az 1- vagy 2-szénatomos alk­­oxi-csoportot tartalmazó 3-alkoxi-propionitrilek, így 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom