178888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alaktestek öntésére kationosan polimerizálható szerves anyagokból

178888 6 nők, oxigéntartalmú spiro-vegyületek, trioxán, dio­­xolán stbo A gyűrűs éterek mellett megemlítjük a gyűrűs észtereket is, mint például a /3-laktonok (pl. propio­­lakton), a gyűrűs aminokat (pl. 1,3,3-trimetil-azeti­­din), valamint a gyűrűs szerves szilikonokat, mely utóbbiak például a IX általános képlettel — ahol a két R” csoport, amelyek lehetnek azonosak vagy eltérők, egyvegyértékű szerves csoportot jelent, például metil- vagy fenilcsoportot, q pedig egy 3 és 8 közötti egész számot jelent — jellemezhető vegyü­­letek lehetnek. Gyűrűs szerves szilikonok például a hexametil-trisziloxán, az oktametil-tetrasziloxán, az oktametil-tetrasziloxán stb. A találmány szerinti el­járással előállított termékek nagy molekulasúlyú ola­jok és gyanták. A formaldehidnek a találmány szerinti eljárásban felhasználható, hőrekeményedő, szerves kondenzá­ciós gyantái a következők: karbamid típusú gyanták, például a (CH2=N-CONH2)x • H20, (CH2=NCONH2)xCH3COOH és (CH2 =NC0NHCH2 NHCONHCH2 OH)x a fenol-formaldehid típusú gyanták, például a X és XI képletű - ahol r és s egész számokat jelöl, amelyek értéke 1 vagy annál nagyobb —, valamint a XII és XIII képletű vegyületek. Ezen túlmenően használhatók még a melamin-tio­­karbamid gyanták, melamin, karbamid-aldehid gyan­ták, krezol-formaldehid gyanták és ezek kombinációi egyéb karboxil-, hidroxil-, amino- vagy merkapto­­tartalmú gyantákkal, ilyenek a poliészter, az alkidok és a poliszulfidok. Egyes esetekben — a halóniumsó és a szerves anyag kompatibilitásától függően - a halóniumsót a szerves anyagba történő beépítését megelőzően fel­oldhatjuk vagy diszpergálhatjuk egy szerves oldószer­ben, például nitro-metánban, acetonitrilben, metilén­­-kloridban vagy más oldószerben. Azt tapasztaltuk, hogy a halóniumsónak a szerves anyaghoz viszonyí­tott aránya széles határok között változhat, mint­hogy a só lényegében inert, hacsak nem aktivált. Jó eredmények érhetők el például, ha a halóniumsót legalább 0,1 súly%-ban alkalmazzuk (a polimerizálha­tó készítmény súlyára számítva). Mindazonáltal en­nél kisebb és ennél nagyobb mennyiségek is alkal­mazhatók, és ez olyan tényezőktől függ, mint például a szerves anyag jellege, a kívánt polimerizáci­­ós idő, stb. A találmány szerinti eljárás lefolytatásakor a térhálósítható készítményt úgy állítjuk elő, hogy érintkezésbe hozzuk a diaril-jodónium-sót, a katio­­nosan polimerizálható szerves gyantát, valamint a rézsó és a redukálószer (pl. aszkorbinsav) redox rendszerét. A reaktív fröccsöntést a találmány szerint előnyö­sen úgy hajtjuk végre, hogy a térhálósítható készítmény összes komponensét még közvetlenül az öntőformába való befecskendezés előtt összeke­verjük. A térhálóátható készítmény komponenseit két egymástól elkülönített forrásból adagolhatjuk, hogy ezáltal biztosítsuk a diaril-jodónium-só, a rézsó 5 és a redukálószer elkülönítését, mielőtt a teljes keve­réket az öntőformába fecskendeznénk. így például az egyik tartályba bemérjük a diaril­­-jodónium-sóból és az epoxigyantából álló A kompo­nens, a másik tartályba pedig a redukálószert, a rézsót és az epoxigyantát tartalmazó B komponens­ként szolgáló keveréket. A térhálósítható készítmény ezután úgy alakítható ki, hogy hirtelen érintkezésbe hozva, nyomás alatt összekeverjük az A és B kom­ponenseket — a keverék 25 °C-on mért viszkozitása előnyösen 500—2500 centipoise -, majd a kapott keveréket nyomás alatt hirtelen befecskendezzük egy fűtött öntőformába, amelynek hőmérséklete a térhálósítás kívánt sebességétől függően 80-200 °C, vagy annál magasabb. Amennyiben a kapott keverék viszkozitása a feldolgozhatóság határain belül esik, dolgozhatunk alacsonyabb hőmérsékleten is. Az olyan paraméterek, mint például a használt beren­dezéstől és a keverék komponenseinek a jellegétől függő hőmérséklet, nyomás és viszkozitás, szakembe­rek által változtathatók. A fűtési idő az öntőformá­ban 20 másodperc (esetleg kevesebb) és 5 perc (eset­leg több) között lehet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a diaril-jodó­­nium-sót, rézsót és redukálószert tartalmazó katali­zátor kellő hatást biztosító mennyisége az alacsony hőmérsékleten vulkanizálható szerves gyantakészít­mény súlyára vonatkoztatva 1 súly% és 35 súly% között változhat. A találmány szerinti eljárásban a merev vagy flexibilis habok képzésére felhasználható illékony szerves oldószerek közül példaként megem­lítjük a következőket: aceton, hexán, triklór-fluor­­-metán, n-pentán, 2-metil-hexán, diklór-metán, 1,1,2- -triklór-trifluoretán, metilalkohol, etilalkohol, metil­­-etil-keton stb. Szigetelőhabok előállítása céljából a habosítható keverék megfelelő formákba, illetve foglalatokba önthető (pl. hűtőszekrény ajtóba stb.). Az alkotó­részek alapos összekeverése elősegíti az egyenletes hab gyártását. Ezt a szakmában általánosan használt mechnikus keverőberendezések alkalmazásával érhet­jük el, Olyan esetekben, amikor flexibilis habot akarunk előállítani, a fent ismertetett epoxigyantát polikap­­rolaktonokkal vagy bármilyen hidroxil végcsoporttal rendelkező poliészterrel kombinálhatjuk abból a célból, hogy a habokat ezáltal még flexibilisebbé tegyük. A hidroxil végcsoporttal rendelkező polikap­­rolaktonok jellegzetes képviselői a Niax poliolok, melyek gyártója az Union Carbid Corporation. Fel­használhatunk továbbá egy rész epoxigyantára vo­natkoztatva 1-60, előnyösen 1-50 rész hidroxil végcsoporttal rendelkező poliésztert is. A térháló­sított epoxigyanta filmek vagy habok flexibilizá­­lására a találmány szerinti eljárásban felhasznált hidroxil végcsoporttal rendelkező poliészterek közé tartoznak még a XIV általános képletű vegyületek is, amelyek képletében t egész számot jelent, amely­nek átlagértéke 1 és 100 között van. Mint már említettük, a találmány szerinti térhálósítható készítmények felhasználhatók merev vagy flexibilis testek gyártására, illetve bevonatok­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom