178870. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szivárgó építésére
5 178870 6 vezetékrész egy-egy perforált 9 csőből (3. ábra), és egyik végéhez megfelelően csatlakoztatott 10 csőtartó és -csatlakoztató testből áll. A 9 cső célszerűen azbesztcement-anyagú, NA 200 mm-es nyomócső„ A 10 csőtartó és -csatlakoztató test részletesen a 8—10. ábrákon látható. A felülnézetben téglalap alakú, betonanyagú test felső részében íves, félkör alakú 11 horony van, amelynek r sugara közel azonos a 9 cső külső felületének sugarával, célszerűen annál valamivel nagyobb. Erre azért van szükség, hogy a 11 horony belső és a 9 cső külső felülete közé 14 rugalmas anyagot lehessen iktatni, amelyet a 8—10. ábrákon szaggatott vonallal jelöltünk. A 14 rugalmas anyag 11 horonyba helyezése előtt a horony felületét ragasztóval (pl. ARALDIT-ragasztó) célszerű bekenni. Erre azért van szükség, hogy a földnyomás hatására a 9 csövek ne törjenek el a merev, rideg betonanyagból készült 10 csőtartó és -csatlakoztató testen való felfekvésük helyén. A 10 csőtartó és -csatlakoztató test d szélessége — vagyis x hossztengely (1. ábra) irányú mérete — kb. a 9 cső átmérőjével azonos, e szélessége pedig a kezelhetősége (az 1 árokba leengedése) figyelembevételével van megválasztva, ugyanígy az m magassága (8. ábra) is. NA 200-as dréncső esetén a 10 csőtartó és -csatlakoztató test célszerű méretei : e = 50 cm, d = 20 cm, m= 20 cm, r = 12 cm. A 10 csőtartó és -csatlakoztató testben, a 11 horonytól kétoldalt két-két 12 és 13 átmenő lyuk van kialakítva, célszerű átmérőjük pl. 10 mm. A 11 horonyhoz közelebb eső 12 lyukakon 15 kötőzőeszköz, pl. 1 mm átmérőjű pontvonallal jelölt lágyvashuzal fűzhető át, amelynek segítségével a 9 cső 14 rugalmas anyaggal, például gumi- vagy terfilszalaggal beburkolt végrésze a 10 csőtartó és -csatlakoztató testhez van kötözve. A 13 átmenő lyukak rendeltetésére a későbbiekben még visszatérünk. A 14 rugalmas anyagot gumi — vagy TERFIL (geoszövet) — szalag alkothatja. A 9 cső egyik végére aló. ábra szerinti 14 szalag, a másik végére a 17. ábra szerinti 14a szalag erősíthető fel. A 14 és 14a szalagok célszerű s hosszúsága pl. 76 cm, z szélessége 10 cm lehet, a 14 szalagnál a középen kiugratott rész pl. 5 cm szélességű. E kiugratott rész a 8 vezetékrész elhelyezésekor a már fekvő cső és a lekerülő cső közötti hézagot felülről lefedi. A fentieken kívül egy-egy előreszerelt 8 vezetékrészhez tartozik a 10 csőtartó és -csatlakoztató testen felfekvő csővég lezárására szolgáló, egészében 16 hivatkozási számmal jelölt zárószerkezet is, amelyet részletesen a 14. és 15. ábrák tartalmaznak, 16 zárószerkezet feltüntetésétől azonban — a jobb áttekinthetőség érdekében — a 8—10. ábrákon eltekintettük, a 3. ábrán azonban feltüntettük. A 16 zárószekezetnek a 9 cső belső sugarát meghaladó r sugarú (célszerűen e sugár azonos a 10 csőtartó és -csatlakoztató test 11 hornyának j sugarával, 1. a 8—10. ábrát) 17 lemeze van, amelynek egyik felületéhez alul félköríves - célszerűen fából készült - 18 test, felette pedig — célszerűen ugyancsak fából készült - 19 keresztrúd van rögzítve, amelynek alsó síkja a 10 csőtartó és -csatlakoztató test felső felületén, all horonytól kétoldalt felfekszik (8—10. ábra), amikor a faanyagú 18 test a 11 horonyba illeszkedik. A 17 lemez legfelső részéhez 20 fül van rögzítve (célszerűen vaslemezhez vasanyagú fül hegesztéssel). A 20 fülhöz felhúzószervet, célszerűen kenderkötelet rögzítünk, amelynek segítségével a 16 zárószerkezet az 1 árokból felhúzható. A 11. és 12. ábrákon egy szintkiegyenlítő 21 alátéttestet tüntettünk fel felülnézetben és oldalnézetben. A 21 alátéttest f szélessége kisebb, mint a 10 csőtartó és -csatlakoztató test d szélessége (pl. célszerűen a fele annak), és ez utóbbi alatt úgy helyezhető el, hogy a 21 testben kiképzett 22 átmenő lyukak egyvonalba kerüljenek a 10 testben kialakított 13 átmenő lyukakkal. A 21 alátéttest e hosszúsága azonos lehet a 10 test ilyen méretével, h magasságát pedig a durva gépi földmunka elérhető pontosságának függvényében pl. 5 cm-re célszerű választani. Célszerűen g magasságú 21 alátéttestek is tartoznak a készlethez^ és pl. g=2f lehet (10 cm). A fedésbe hozott átmenő 13,22 lyukakon pontvonallal jelölt 22a huzal fűzhető át, amelynek segítségével a 10 és 21 testek egymáshoz kapcsolhatók, és az egész 8 vezetékrész az 1 árokba bocsátható. A fentiek szerint előreszerelt 8 vezetékrész 9 csövének felső részén kialakított perforációkat (NA 200-as ac. nyomócső esetén három sorban 10 mm-es perforációkat készítünk) oly módon védjük meg az árokban bekövetkezhető szennyeződéstől, hogy a 9 cső perforációkat tartalmazó felső részét még az árokba engedés előtt letakarjuk és az 1 árokban végrehajtott csőcsatlakozás után a takarószalagot eltávolítjuk. Célszerűen 30 cm szélességű, egy-egy 9 cső hosszával azonos hosszúságú, öntapadó, „RUBAN” szigetelőszalagot alkalmazunk, amelyhez felhúzószerkezetet, célszerűen kenderkötelet erősítünk. Miután a gépi földmunkával kiemelt árok tényleges fenékszintjét ellenőriztük, az ennek megfelelő számú 21 alátéttesttel (11 — 13. ábrák) ellátott 8 vezetékrészt kenderkötelek segítségével biztonsági munkaállványról az 1 árok fenekére eresztjük, úgy, hogy a 9 cső szabad vége egy, már az 1 árokban levő 10 csőtartó és -csatlakoztató test 11 hornyába illeszkedjék. A 8 vezetékrész szintbeállításával egyidőben a terepszinten száraz betonkeveréket készítünk (pl. 1,50 m hosszú 9 csövek esetében 50 kg S54-es cementet keverünk össze kb. 0,2—0,3 m3 kaviccsal). A száraz betonkeveréket amelyet az 1. és 2. ábrán 23 hivatkozási számmal jelöltünk - lapáttal juttatjuk a 2 árokfenékre, a perforált 9 cső alá. A magasság pontos beállása és ellenőrzése után a 8 vezetékrészt tartó leeresztő kenderköteleket visszahúzzuk, és a száraz betonkeverék leadását mindaddig folytatjuk, amíg el nem éri a 10 csőtartó és -csatlakoztató test felső peremének, gyakorlatilag a perforációkat ideiglenesen lezáró szalag (RUBAN-csík) széleit. Ekkor a szalagot a hozzáerősített vékony kenderkötél segítségével a 9 csőről lerántjuk, így annak perforációi szabaddá válnak. Az árok fenekén — a szivárgó adottságaiból következően - mindig jelenlevő víz hatására a 23 száraz betonkeverék megköt. A 4. ábrán nagyobb méretarányban tüntettük fel az 1. ábrán a2-vel jelölt szakaszt, a száraz betonkeverék belapátolását megelőző fázisban. Itt a 8 vezetékszakasz 9 csövének mindkét végéhez 10 csőtartó és -csatlakoztató test van rögzítve, a szerkezetet ezekkel felszerelve engedtük le az 1 árokba, és a 9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
