178863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borok fémstabilizálására
MAGYAR NÉPKÖZTARS AS AG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1980. V. 08. (1126/80) 178863 Nemzetközi osztályozás: C 12 H 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. VII. 30. Feltalálók: Szabadalmas: dr. Oláh Lászlóné tudományos munkatárs, dr. Török Sándor tudományos Szőlészeti és Borászati főmunkatárs, Budapest Kutató Intézet, Kecskemét Eljárás borok fémstabilizálására 1 A találmány tárgya eljárás borok fémstabilizálására. A szőlőfeldolgozás és a borkezelések során nehézfémek kerülhetnek a borba. A fémek a bor egyes alkotórészeivel reakcióba lépve kicsapódhat- 5 nak és megzavarosíthatják a bort. A borok tisztaságának stabilizálása végett ezért a nehézfémeket el kell távolítani a borból. A nehézfémek eltávolításának világszerte ma is alkalmazott módszerét Möslinger dolgozta ki (Wein 10 und Rebe, 4.. 331. 1922.). Eszerint a borokhoz kálium-[hexacianoferrát(II)]-t (sárgavérlúgsót) adnak, ez a nehézfémekkel oldhatatlan csapadékot képez, amely derítéssel és szűréssel eltávolítható. Az ilyen, úgynevezett „kékderítési” eljárás során 15 először meghatározzák a bor „sárgavérlúgsó igényét”. A kezelendő bor mintáit lépcsőzetesen növekvő mennyiségű kálium-[hexacianoferrát(II)] adagokkal derítik, a keletkezett csapadékot kiszűrik, és minőségi vizsgálattal megállapítják, hogy az 20 egyes kezelési variációkban maradt-e fölöslegben kálium-[hexacianoferrát(II)J. A bor „sárgavérlúgsó igényét” az a legnagyobb kálium-[hexacianoferrát(II)] adag mutatja, amelyből nem maradt fölösleg a borban. 25 A stabilizálandó bortételeket azonban a tényleges igénynél hektoliterenként 1—2 grammal kevesebb kálium-[hexacianoferrát(II)] mennyiséggel kezelik, hogy elkerüljék az esetleges túlderítést. A borban maradt kâium-[hexacianoferràt(II)] fölösleg 30 ugyanis állás során elbomolhat és így rendkívül mérgező hidrogéncianid kerülhet a borba, ezért a fölöslegben való beadagolást mindenképpen elkerülik. A borban lehetnek komplex vegyületekben kötött fémek is, amelyek ezzel a kékderítési eljárással nem távolíthatók el. A kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel végzett kezelés után a komplex vegyületekben kötött fém egy része idővel felszabadul, és ezzel újra létrejön a fémes zavarodások veszélye. Tehát a kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel szabályosan és pontosan végrehajtott derítés sem garantálja a borok biztos fémstabilitását. A derítést megelőző vizsgálatok eredményeiből nem is ismerhető meg a bor tényleges fémtartalma, valamint a deríthető és nem deríthető fémek aránya sem. A derítési vizsgálat kizárólag a bor „sárgavérlúgsó-igényé”-ről tájékoztat. Ez pedig csak a _kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel az adott időpontban éppen deríthető fémek mennyiségétől függ. a komplex vegyületekben kötött, nem deríthető fémek mennyiségétől viszont teljesen független. A közismert és engedélyezett kékderítési eljárás hátrányai tehát a következők: az eljárással kapcsolatos vizsgálatok során nem derül ki, hogy a bortétel fémstabilitása kékderítéssel megteremthető-e, valamint a szabályosan végrehajtott kékderítés nem biztosíték a bor fém-stabilitására, mert a komplex ve-178863
