178863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borok fémstabilizálására
3 178863 4 gyületekben kötött fémek egy része visszamarad a borban, és később kicsapódva zavarosságot okoz. Az eljárás hiányosságainak a következménye, hogy kékderített és ezért stabilnak vélt, palackozott borok utólag megzavarosodhatnak és így eladhatatlanná válnak. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása, amellyel a borok tartósan és biztosan stabilizálhatok. A találmány eljárást biztosít az ismert kékderítéssel nem stabilizálható borok stabilizálására. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy ha a borhoz az ismert módon meghatározott „sárgavérlúgsó-igény”-hez képest fölöslegben adunk kálium-[hexacianoferrát(II)]-t, a reagens fölöslegének hatására a komplex kötésben levő nehézfémek felszabadulnak, ionos alakba kerülve reakcióba lépnek a kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel és kicsapódnak az oldatból. Azt tapasztaltuk, hogy a borban előforduló nehézfémek közül a cinknek, a réznek és a mangánnak általában nagyobb az affinitása a kálium-[hexacianoferrát(II)]-höz, mint a vasnak. Ezért a kálium-{hexadanoferrát(II)] először általában a cinket, a rezet és a mangánt távolítja el a borból és csak utána a vasat. Az a bor tehát, amelyet vasas kiválások ellen kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel megfelelően stabilizáltunk, általában egyéb nehézfpmsós kiválásokkal szemben is stabilis. A bor fémstabilitásának megállapítása végett ezért elegendő a vasstabilitás vizsgálata. A találmány tárgya tehát eljárás borok fémstabilizálására, amelynek értelmében úgy járunk el, hogy a kezelendő borhoz a „sárgavérlúgsó igény”-hez képest fölös mennyiségű kálium-[hexacianoferrát(II)]-t adunk, a bort 12-24 órán át állni hagyjuk, majd a kálium-[hexacianoferrát(II)] fölösleget tartalmazó borhoz valamilyen nehézfémsót adunk hektoliterenként 1-2 g kálium-[hexacianoferrát(IÍ)]-vel egyenértékű fölöslegben, végül kívánt esetben a nehézfémsó fölösleget ismert módon, kékderítéssel eltávolítjuk. Az eljárás hatékonysága növelhető, illetve a vas kicsapásához szükséges kálium-[hexacianoferrát(II)j és a nehézfémsó mennyisége csökkenthető a bor redukálásával. A redukálást kénessavval, cseppfolyós kéndioxiddal vagy káliumpiroszulfittal végezhetjük el. Ekkor úgy járunk el, hogy vastalanítás előtt a bor szabad kénessavtartalmát a fenti anyagok valamelyikével, 30-50 mg S02/liter értékre állítjuk be. Hasonló hatást érünk el, ha a bort a kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel végzett kezelés előtt 25- —85 °C-ra fölmelegítjük. A kálium-[hexacianoferrát(II)] szükséges mennyiségét sorozatderítéssel állapítjuk meg. A kálium-fhexadanoferrát(II)] fölösleget tartalmazó borhoz nehézfémsóként előnyösen dnkszulfátot adunk, literenként 1—4 mg dnknek megfelelő fölöslegben. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint úgy járunk el, hogy a stabilizálandó bor mintáival sorozatderítést végzünk oly módon, hogy az egyes mintákhoz növekvő mennyiségű kálium-[hexacianoferrát(II)]-t és minden mintához azonos mennyiségű derítőanyagot adunk, a mintákat 1-3 órán át pihentetjük, majd a csapadékot kiszűrjük, meghatározzuk a szűrt minták vas-tartalmát, a sorozatból kikeressük az elérni kívánt vastartalomnak megfelelő kálium-[hexacianoferrát(II)] mennyiséget, ezt a stabilizálandó borhoz adjuk, a bort 12-24 órán át pihentetjük, ezután a csapadékot kiszűrjük, végül a leszűrt borban maradt kálium-[hexacianoferrát(II)]-t valamilyen, fölöslegben alkalmazott nehézfémsóval, előnyösen dnkszulfáttal kicsapjuk és a bort újra leszűrjük, és kívánt esetben a nehézfémsó fölöslegét ismert módon, kékderítéssel eltávolítjuk. A vastartalom meghatározását célszerűen Capt módszerével végezzük (Annuaire Agricole de la Suisse, 62., 265., 1961.), A találmány szerinti eljárással a borban ionos és komplex kötésben levő nehézfémek teljes mennyisége kicsapható vagy egy kívánt érték alá csökkenthető. Az így kezelt borokban állás során sem figyelhető meg csapadék kiválás. A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa Kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel szabályosan stabilizált (kékderített) bor savtartalma 14 mg/liter, ezt kívánjuk lOmg/literre csökkenteni. A bortétel alsó és felső rétegéből mintát veszünk, és az egyes mintákkal lépcsőzetes próbaderítést végzünk oly módon, hogy 100—100 cm3 borhoz növekvő mennyiségű kálium-fhexacianoferrát(II)]-t és azonos mennyiségű bentonit derítőanyagot (kereskedelmi forgalomban levő Derítőn szuszpenzió), adunk. A derítési variációkat az alábbi táblázat tartalmazza. Déri- Kálium-[hexaciano- Derítőn tési Bor ferrát(II)] SZUSZ-vari- cm3 (g/hl) penzió ádó (g/hl) 1. 100 0 60 2. 100 3 60 3, 100 6 60 4. 100 9 60 5. 100 12 60 6. 100 15 60 Egy órás pihentetés után a mintákat megszűrjük, majd Capt-féle módszerrel meghatározzuk a minták vastartalmát. A következő vizsgálati eredményeket kaptuk: Alsó minta Felső minta vastartalma vas tartalma (mg/liter) (mg/liter) 1. Derítési variáció 14 13 2. Derítési variáció 12 12 3. Derítési variáció 10 9 4. Derítési variáció 8 8 5. Derítési variáció 6 ó 6. Derítési variáció 3, 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
