178804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1- hidroxiaporfin-származékok előállítására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 178804 Bejelentés napja: 1978. XII. 21. (WA-356) Uniós elsőbbsége: 1977. XII. 22. (P 27 57 281 sz.) Német Szövetségi Köztársaság Nemzetközi otztiiyozá»: C 07 D 221/18 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. VU. 30. Feltalálók: Szabadalmas: dr. Hartenstein Johannes vegyész, Stegen-Wittental, dr. Satzinger Gerhard ve- Warner-Lambert Company, gyész, Denzlingen, Német Szövetségi Köztársaság Morris Plains, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Eljárás 1-hidroxiaporfin-származékok előállítására 1 A jelen találmány tárgya eljárás 1-hidroxiaporfin-származékok előállítására. Az irodalomban már ismertették a 7-hidroxi- 1,2,3,4-tetrahidroizokinolinok oxidativ úton végbemenő fenolos gyűrűzárási reakcióit, mely reakciókkal aporfin vegyületek állíthatók elő. így például az a képletű (+)codamint ólomtetraacetáttal oxidálva a (±)-4ct- és -4j3-acetoxi-0-acetil-taliporfin nyerhető [lásd Chem. Pharm Bull., 23, 2578 (1975)]. A (+)-codaminnak vanadiltrifluoriddal metiléndiklorid/TFA-ban való oxidációja [lásd S. M. Kupchan et al., J. Org. Chem., 41, 4049 (1976)] „termékek komplex keverékét” adja, melyből csak a b képletű (±)-thalicmidint, 38%-os kitermelésben, tudták izolálni. Kétségtelen, hogy a codaminnak egy borán komplexét felhasználva a (+)-thalicmidin kitermelése megnövekszik 80%-ra, azonban ez az eljárás ez után még két további reakciólépést igényel. A 2 625 116 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás strukturálisan analóg tetrahidroizokinolinoknak egy oxidativ cildizációs reakcióját ismerteti, mely reakciónál oxidüószerként vanadiltrifluoridot használtak, de ezzel a reakcióval olyan aporfin származékok nyerhetők, melyek a 4-helyen mind hidroxilezve vannak. A vanadiltrifluorid felhasználásával nem csak oxidativ gyűrűzáródási reakció, hanem ezzel egyidejűleg a gyűrű-rendszer nem-aromás részében hidroxilezés is végbemegy. Ez a reakció a jelen esetben is várható volt. Meglepő módon azonban azt tapasztaltuk, hogy a 7-hidroxi-1,2,3,4-tetrahidroizokinolin-származékok vanadiltrüdoriddal könnyen és teljes mértékben oxidálhatok anélkül, hogy a nitrogénatomra egy 5 védőcsoportot bevinnénk, és az ily módon történő oxidációval olyan 1-hidroxi-aporfinokat nyerünk, melyek a gyűrűrendszer alifás részén nem tartalmaznak hidroxilcsoportot. Ez azért előnyös, mert a vanadilklorid olcsó és mivel szerves oldószerekben igen 10 jól oldódik, nagyüzemi felhasználáskor különösen könnyen kezelhető. A jelen találmány szerint valamely I általános képletű 1-hidroxiaporfin-származék, ahol 15 R1, R3 és R4 jelentése, (mely ugyanaz vagy különböző) valamely 1-4 szénatomos alkil-esoport, vagy R3 és R4 együtt alkothat egy 1—4 szénatomos 20 alkilén hídrészt, és R2 jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy valamely adott esetben halogénezett 1-4 szénatomos alifás acilcsoport, 25 előállítására úgy járunk el, hogy valamely II általános képletű vegyületet, ahol Rl, R2, R3 és R4 jelentése a fenti, trifluorecetsav jelenlétében, legalább ekvivalens 30 mennyiségű vanadilkloriddal oxidálunk. 178804
