178751. lajstromszámú szabadalom • Velőűrszög
178751 4 A velőűr változó keresztmetszete miatt eddig olyan szögeket használtak, amelyek vastagsága a velőűr legszűkebb keresztmetszetéhez igazodott. Ez a legszűkebb keresztmetszetű velőűr szakasz a combcsont középső harmadában helyezkedik el. Amennyiben az ehhez • igazodó vastagságú szöget használják, az a velőűr följebb és lejjebb elhelyezkedő — nagyobb keresztmetszetű — szakaszát nem tölti ki, „harangozik” benne, és így nem tudja a kívánt rögzítési feladatot ellátni. Amennyiben a hagyományos velőűrszöget alkalmazzák, de azok keresztmetszete a velőűr legszűkebb belső átmérőjét meghaladó vastagságú, úgy az a beverés során a combcsont számára kedvezőtlen feszítő erőt fejt ki, sőt adott esetben a combcsont hosszirányú elrepedését is okozhatja. Az említett nehézségek miatt a combcsont tompor alatti töréseinél az egyébként számos előnnyel rendelkező veiőűrszögezést nem lehetett alkalmazni, és helyette a combcsont külső felületére helyeztek különböző rögzítéseket, pl. hosszú toldalékú combnyakszögeket, fix toldalékú combnyakszögekeí, szöglemezeket stb. Ezek azonban több okból is kedvezőtlenek, mivel egyrészt igen nagy műtéti feltárást kellett végezni - gyakorlatilag a beteg combját hosszirányban végig föl kellett vágni -, másrészt a műtét hosszú ideig tartott, az eredmények pedig nem voltak kielégítőek, és mind a műtét, mind az operációt követő időszak a betegeket erősen megviselte. A találmány célja olyan velőűrszög kifejlesztése, amely a hagyományos velőűrszögektől eltérően a combcsontok tompor alatti törései esetében is alkalmas a stabil rögzítésre, kis műtéti feltárást igényel, a szögezés pedig gyorsan és egyszerűen végrehajtható. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy combcsontok esetében, tehát változó keresztmetszetű velőűrmérettel rendelkező csontok esetében akkor lehet a szögtől stabil rögzítést elvárni, ha annak keresztmetszete alkalmazkodik a velőűr változó belső méretéhez, a keresztmetszetváltozás pedig oly módon van kialakítva, hogy az a combcsontot tovább ne károsítsa. A felismerés értelmében a velőűrszög külső palástfelületét hosszirányban elnyúló és szakaszosan csökkenő keresztmetszetű lamellákkal látjuk el, amely mind a velőűrszög „harangozását”, mind pedig annak a velőűr belsejében való elfordulását meggátolja. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti velőűrszög főleg combcsontok töréseinek operatív beavatkozással történő stabilizálására — amely szögnek a törött csont velőűijébe juttatható szára, a szár egyik végén a behatolást elősegítő elkeskenyedése, a másik végén a behatolást kiváltó erők fogadására alkalmas, adott esetben a szárhoz képest megnövelt keresztmetszetű és célszerűen a visszahúzást elősegítő kiképzéssel, pl. befűző nyílással ellátott fejrésze van, a szög szára a fejrész és az elkeskenyedő rész között megközelítőleg állandó keresztmetszetű és kör vagy sarkain legömbölyített poligon alakú, mely utóbbi esetben a szög hossztengelyével párhuzamos élek legömbölyített erősítő szegélybordákként vannak kialakítva, és a szegélybordák között a szár hosszirányában végigfutó kanelurák foglalnak helyet, a szög szára mentén pedig ugyancsak hosszirányban húzódó, a szög fejétől távolodva csökkenő keresztmetszeti mérettel bíró pengeszerű erősítő lamellák vannak elhelyezve - oly módon van kialakítva, hogy a szö<> szára mentén elhelyezett erősítő lamellák száma legalább három, az erősítő lamellák a szög szárához molekuláris ésfvagy mechanikus kötéssel kapcsolódnak, pl. nyúlványok segítségével a szög szárában elkészített furatokba vannak beerősítve, az erősítő lamellák a szög szárára merőlegesen vett keresztmetszetben radiális irányúak, hosszirányban keresztmetszet csökkenésük szakaszos, de az egyes szakaszokon belül folyamatos, a szög fejéhez legközelebb eső legnagyobb keresztmetszetű lamellaszakasznak a fej felé néző válla a szög hossztengelyével hegyes szöget zár be, a lamellaszakaszok száma legalább kettő, a szomszédos lamellaszakaszok találkozásainál pedig a szög hossztengelye felé visszaugratott lépcsők vannak kialakítva. A találmány szerinti velőűrszög további ismérve lehet, hogy a lamellaszakaszokat elválasztó lépcsőknél a szög fejéhez közelebbi megelőző lamellaszakasz végpontja a szög hossztengelyétől távolabb van, mint a szög fejétől távolabb eső szomszédos lamellaszakasz kezdőpontja. A szomszédos lamellaszakaszokat elválasztó lépcsőknek a szomszédos lamellaszakaszok kezdő- és végpontjai által meghatározott élének iránya a szög hossztengelyével hegyes szöget zár be. A legnagyobb lamella vállának a szög hossztengelyével bezárt szöge 45° és 85° közötti, előnyösen 60° és 80° közötti, e vállnak pedig a szög hossztengelyétől távolabbi sarka le van gömbölyítve. A szomszédos lamellaszakaszok közötti lépcsők élének a szög hossztengelyével^ bezárt szöge 40° és 80° közötti, előnyösen 50 és 70° közötti. A találmány szerinti velőűrszög célszerű kiviteli alakjánál az erősítő lamellák a szög szárának erősítő bordáihoz illeszkednek, és számuk előnyösen megegyezik az erősítő bordák számával. A találmány szerinti velőűrszög a korábbi hagyományos kialakításúakhoz viszonyítva számos előnnyel rendelkezik. Ezek legfontosabbja, hogy a velőűr változó keresztmetszetéhez jól tud alkalmazkodni, a csontot nem károsítja, és stabil rögzítést ad a csontrészek hosszirányú, oldalirányú, valamint elcsavatodás-jellegű relatív elmozdulásaiv szemben. , . Kedvező az is, hogy többszörös törés eseten is alkalmazható és spirális vagy hajlításos ékkitörés esetén könnyen és hatásosan kombinálható ^ szőve barát rozsdamentes acéldrótból készíthető es a csont köré font hurkokkal. Előny továbbá a műtét gyorsasága, ^ egyszerű technikája és az, hogy minimális nagyságú felta * kell csak végezni, sőt adott esetben anélkü is végrehajtható a tört részek összeillesztése és szöge zése. _ . Kedvező a találmány szerinti velőűrszög azér , mert a törési felület mentén ható erők nagy e létén oszlanak el, és így nem fordulhat elő sem fémanyag elgörbülése, sem annak fáradas m bekövetkező törése, sem pedig a csontbo v 5 l'i 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
