178738. lajstromszámú szabadalom • Szállítóber fekvőbetegek szállítására és átfektetésére különösen kórházi betegszállítás céljára

21 17*738 22 oldalirányú megvezetést a 162 fogasléccel kap­csolódó 161 fogaskerék (lásd a 10. ábrát) és az ezzel szimmetrikusan elrendezett, a 180 fogasléccel kap­csolódó fogaskerék biztosítja. Adott esetben ezeken a fogaskerekeken kívül - a jobb megvezetés érde­kében — lehet még egy, a 143, 175 öntvényekbe csapágyazott, szabadonfutó, szintén a 162, 180 fogaslécekkel kapcsolódó fogaskereket is beépíteni, amely például a 12. ábrának a rajz síkjában, és a 10. ábrában a rajz síkja mögött van elrendezve. A 40 szalag, valamint a felső 37 lemez és ezzel együtt a 35 fektetőszint közötti relatív sebesség mérésére a 37 lemezbe egy 186 mérőberendezés van beépítve, amely a fényvisszaverődés elvén alapul. A fény irányulhat akár a szállítószalag felső, akár annak alsó szakaszára is. A 40 szalag belső felületét egymástól egyenlő közökben felfestett csíkokkal lehet kialakítani, amelyek a 186 mérőberendezés előtt elhaladnak, úgyhogy a mérőjel impulzusszerű kimenőjelet hoz létre, s az impulzussűrűség arányos a relatív sebességgel. Ezt a mérőjelet azután a szalagok relatív sebességének szabályozására is fel lehet használni. A 186 mérőberendezésnek a rajzon nem ábrázolt csatlakozókábelei egy, a 78 oldalfalon belül levő lemezhez vezetnek, majd egy — szintén nem ábrázolt — csatornán át az alsó 38 lemez alulsó felületére erősített 187. 188 vezetősínekkel vannak összekötve. A 47, 48 görgők között 189 csúszóérint­kezők (lásd all. ábrát) vannak, melyeken keresztül az áram a 36 tartószerkezethez, valamint egy önma­gában ismert (rajzunkon nem ábrázolt) kijelző és szabályozószerkezethez jut el. A 13. ábrán a 78 oldalfalat és a hozzá csatlakozó szerelvényeket lát­juk abban az állapotban, amint a 181 burkolat (lásd a 12. ábrát) le van róla véve. Az ábrán látható, hogy a 176 profilszakasz felső 178 karja egy függőleges 190 karban folytatódik, amely egyszer­smind a 185 vezetőgörgő ütközője is. Ezt az ütközőt csak biztonsági okokból alakítoftuk ki. Normál körülmények között a 35 fektetőszint elmozdulási útszakasza úgy van lehatárolva, hogy a 35 fekte­tőszint végállásában a 190 kar egy olyan 191 végálláskapcsolót működtet, amely a 180 fogasléccel átellenben, a 175 öntvény belső oldalára van sze­relve. A berendezés függőleges irányú állíthatóságának kialakítása esetén célszerű, ha a 35 fektetőszint hosszirányú 56, 57 oldalai közelében olyan beren­dezést építünk be, amely akkor ad jelet, ha a fektetőszint már érinti a hordágyat, ágyat stb., majd arra teljes egészében felfekszik. Egy ilyen berendezés például elektrooptikai elven felépített szerkezet le­het. Különösen kedvező az, ha a hosszanti 49, 50, 52, 53 élek közelében — az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példák esetében csak a 35 fektetőszint hosszanti 57 oldala közelében - elő­nyösen pedig a 39, 78 oldalfalak végeinél nyo­mógombos kapcsolókat alakítunk ki, amelyek a 35 fektetőszint alsó felületére gyakorolt nyomás esetén jelet indítanak. Ezzel elérhető az, hogy ha a fek­tetőszint viszonylag puha ágyra fekszik fel, a fekte­tőszint lesüllyesztése nem fejeződik be előbb, mint kellene. Ilyen nyomógombos 192 kapcsolót látunk a 13. ábrán. Kialakítása szerint egy 193 lemezre erő­sített 194 kapcsológombja és egy 195 ütközőrúdja van, amely a 176 profilszakaszban függőleges irány­ban elmozdíthatóan van megvezetve, alsó végén pedig az alsó 41 szalag alsó oldalán túlnyúló 196 gombhoz csatlakozik. Amikor a 35 fektetőszint az ágyhoz ér, a 196 gombra nyomás hat, ennek következtében a 197 rugó összenyomódik és egy előre meghatározott nagyságrendű nyomóerő mellett a 195 ütközőrúd felfelé halad. Így a 197 emeltyűn keresztül a 194 kapcsológombot működteti. A 41 szalag a 40 szalagot nemcsak súrlódásos kapcsolat útján tudja magával vinni. Olyan megoldás is elképzelhető, hogy a szalagok egymással forma­­záróan kapcsolódnak. így például a 40 szalagot, valamint a 41 szalagot külső felületükön fel lehet érdesíteni, vagy a szalagok haladási irányára ferdén barázdákat lehet kialakítani. Gyártástechnológiai szempontból különösen kedvező az, ha a 40 szalag és az alsó 41 szalag - mindkét hosszirányú szélük mentén — fogasszalagként, tehát kifelé álló fogakkal vannak kialakítva. Ezt a 14. ábrán mutatjuk be. A szalag 44 felső szakaszának kiálló 199 fogai a 43 szalagszakasz 200 fogaival kapcsolódnak. Ebben az esetben az alsó 41 szalag meghajtását természetesen a 46 hajtódob (lásd a 12. ábrát) helyett a szokásos, fogasszíjjakhoz konstruált meghajtószerkezet végzi. A 40 és 41 szalagok formazáró kapcsolatának kialakítására szolgáló további kedvező megoldást a 15. és 16. ábrákon mutatunk be. Ennek megfelelően a két szalag - amint a 15. ábrán a 40 szalag révén bemutatjuk - mindkét szélén, a filmekhez hasonló perforációval van kialakítva és egy 201 betét segít­ségével — amely lehet például acélszalag — mere­vítve vannak. A 201 betéten levő perforációk hely­zete megegyezik a hozzárendelt szalag perforá­ciójával. A 40 szalag alsó 43 szakaszának és az alsó 41 szalag 44 felső szakaszának összekapcsolása az alsó 38 lemezen levő fogazott elemek révén történik, melyek fogai a két 41, 44 szalagszakaszon keresztül kapcsolódnak egymással. A kapcsolóelemet a 16. ábrán, egy célszerű kiviteli példa kapcsán mutatjuk be. A 204 fogasszalagot, amely a 38 lemezen levő 205 kimélyítésben foglal helyet, a 206, 207 terelőgörgők vezetik. Az alsó 41 szalag, alsó 44 szakaszának belső oldalán van kiképezve egy 208 nyúlvány, tehát a szalag fogai legalább a 40 szalag 203 nyílásaiba nyúlnak. A felső 37 lemezen belül van egy 209 kimélyítés, amely megakadályozza azt, hogy a fogak végei lekopjanak. Ha ezt a megoldást alkalmazzuk, akkor - hasonlóan a 14. ábrán bemu­tatott kiviteli példához - a 46 hajtódobot szintén el lehet hagyni, helyére viszont egy olyan, tüskékkel ellátott dobot lehet szerelni, amely az alsó 41 szalag meghajtására szolgál. Korábban is utaltunk már többször arra, hogy a beteg átfektetésénél - a „B” helyzetben - meg­felelő intézkedések foganatosítására van szükség. Ebben a helyzetben a 35 fektetőszintet - miközben a szállítószalag rögzített helyzetben van - a már lefektetett beteg alól ki kell húzni úgy, hogy elkerüljük az ágyneműnek és a beteg ruházatának a 37, 38 lemezek közé történő betüremlését. Erre példát a 17. ábrán láthatunk. A fektetőszint úgy van kialakítva, hogy a 37, 38 lemezek 210, 211 tarto­mányai a lemeztest vastagságához képest el vannak vékonyítva, s ezáltal a 212, 213 bemélyedéseket 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom