178714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás luminescens kompozició előállítására
5 178714 6 maximuma 5760 Â körül van, és igen előnyösen alkalmazhatók kis nyomású higanygőz lámpáknál. A találmány szerinti temer rendszerekben a gadolinium és a terbium között is lehet energiaátadás. A találmány szerint egyidejűleg gadoliniummal és ter- 5 hiúmmal is aktivált temer rendszerek úgyszintén hatásosan lumineszkálnak és a terbiumra jellemző emisszióval rendelkeznek, amely több emissziós csúcsból áll. A legintenzívebb csúcs helye 5450 Á-nél van, és ezt előnyösen lehet alkalmazni10 katódsugárcsöveknél és olyan eszközöknél, amelyek a röntgensugárzást látható fénnyé és UV fénnyé alakítják át. A találmány szerinti terner rendszereket az önmagában ismert, általános eljárás szerint készítjük. Például úgy, hogy a kiindulási anyagok keverékét 500 °C és képződő rendszer olvadáspontja közötti hőmérsékleten izzítjuk. Az izzítás időtartama 1 óra és néhány nap között változhat. Az izzítást valamely flux jelenlétében vagy anélkül is végezhet- 20 jük. A felső hőmérséklet-határ a gyakorlatban 1200 °C körül van, amely a találmány szerinti terner rendszereknél különösen előnyös, szemben a hasonló célra ma is használt, szokásos lumineszcens 25 rendszerekkel. Azoknál a terner rendszereknél, amelyeket egyedül csak diszpróziummal és gadoliniummal aktiváltunk, az izzítást bármilyen atmoszférában végezhetjük. A cériummal és/vagy terbiummal aktivált rend- 30 szerek esetében szükséges, hogy az utolsó izzítást kissé redukáló közegben végezzük, hogy ezeket az aktivátorokat teljesen a háromvegyértékű alakra hozzuk. Kiindulási anyagként használhatjuk közvetlenül a 35 megfelelő fémoxidot, vagy olyan szerves vagy szervetlen vegyületeket, amelyek izzítás hatására ezek oxidjaivá alakulnak, mint például a karbonátok, oxalátok, hidroxidok, acetátok, nitrátok, vagy a foszfátok. 40 A találmány szerinti lumineszcens terner rendszerek előállításához célszerű a kiindulási vegyületeket finoman eloszlatott állapotban, a szükséges koncentrációkban alaposan összekeverni. 45 Elképzelhető az is, hogy a kívánt oxidokat eredményező vegyületeket oldatból, együtt lecsapatjuk, például vizes közegben. A változó alkalmazásoktól függően a találmány szerinti terner rendszereket finomra őrölhetjük, és 50 adott esetben más lumineszcens rendszerekkel is elkeverhetjük, hogy kívánt emissziót kapjunk. Ma például az a gyakorlat, hogy a találmány szerinti terner rendszereket finomra őröljük, és összekeverjük szerves vagy szervetlen eredetű kötőanyagokkal, 55 lumineszcens termékekkel és rendszerint a kötőanyag oldószerével. így olyan készítményt kapunk, melyből könnyen képezhetünk lemezeket, filmeket, bevonatokat vagy különböző alakú lumineszcens eszközöket. A kötőanyagra példaként megemlítjük a 60 szerves polimer kötőanyagokat, mint például a nitrocellulóz, polimetil-metakrilát, polivinil-klorid polietilén és klórszulfonát polietilén, a szervetlen kötőanyagokat, mint például a nátrium- és káliumszilikát, és más kötőanyagok melyek átlátszók és az 65 alkalmazott sugárzást számottevően nem nyelik el. A találmányt a lumineszcens terner rendszerek előállítási példáival valamint azok spektrumainak megadásával illusztráljuk, anélkül, hogy azt a példákra korlátoznánk. Továbbá a csatolt rajzok adatait az alábbiakban ismertetjük. Az 1. ábra a fent leírt ABC fázisdiagrammot ábrázolja. A 2. ábra azoknak a találmány szerinti lumineszoens terner rendszereknek emissziós spektrumát ábrázolja, amelyeket az 1. példában ismertetünk, és amelynek összetételét /Na3Ceo,7o, Tbo.îo (PO4)a/-al jellemezhetjük. Ez az emissziós spektrum alkalmazható a 2, 3, 4, 5, 11 és 12. példában leírt temer rendszerekre is. A 3. ábra az 1. példában leírt lumineszcens terner rendszerek gerjesztési spektrumát mutatja. A gerjesztési spektrum alkalmazható a 2, 3, 4, 5, 8 és 9. példában megadott temer rendszerekre is. A 4. ábra a 6. példában leírt lumineszcens terner rendszerek emissziós spektrumát mutatja, különösen azét, amelynek összetétele /Rb3Ceo,65 Tbo,3s(P04)j/-el jellemezhető. Az 5. ábra a 9. példában leírt lumineszcens terner rendszerek emissziós spektrumát mutatja, különösen azokét, amelynek összetétele /Na3Lao,3sCeo,65- (P04 )j /-vei jellemezhető. A 6? ábra a 6. példában leírt, találmány szerinti lumineszcens terner rendszerek gerjesztési spektrumát mutatja, különösen azokét, melyek összetétele /Rb3Ce06 s Tb0,3 5ÍPO4 )î h 1 jellemezhető. A 7. ábra a 10. példában leírt találmány szerinti terner rendszerek emissziós spektrumát mutatja, különösen azét, amelynek összetétele /Na3- La0 soGdo,so(PO'»)2/-€l jellemezhető. Á 8. ábra a 13. példában leírt találmány szerinti lumineszcens terner rendszer emissziós spektrumát mutatja, különösen azét, amelynek összetétele /K3 Lao,6 sCe0,3 s (P04 )a/-vei jellemezhető. A 9. ábra a 14. példában leírt találmány szerint lumineszcens terner rendszer emissziós spektrumát mutatja, különösen azét, amelynek összetétele /K3Ce0 65Tb0 35(P04)2/-el jellemezhető. Meg kell jegyeznünk, hogy a megadott spektrumok a példaként említett temer rendszerek bármely csoportjára alkalmazhatók, tekintet nélkül arra, hogy az általános képletben mennyi az X és y értéke. Továbbá a 2—9-ig terjedő ábrákon az abszcisszán az angströmben kifejezett hullámhosszat jelöljük, az ordinátán pedig az energiát, (,a rendszer gerjesztésének vagy emissziójának intenzitását). Végül megjegyezzük, hogy a lumineszcens terner rendszerekre megadott spektrumokat szobahőmérsékleten, UV gerjesztés mellett jegyeztük fel. 1. példa Elkészítjük az (Na3Cej_xTbx(P04)í/ általános képletű lumineszcens temer rendszereket, amelyekben x értéke 0 és 1 között változik. 3
