178600. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek burkolására
3 1786UU 4 nem biztosítható ezen rétegekkel, hogy az így kialakított bevonat tapadóképessége rendkívül jó. Ha az első borítóréteget viszont feltekercselt anyagból alakítjuk ki, a hibahelyek elkerülése érdekében rendkívül fontos, hogy különlegesen jó minőségű hőre lágyuló nyersanyagot használjunk fel a szalag készítéséhez. Ez viszont kizárja a kevésbé drága hulladékanyag, illetve osztályos anyag felhasználását a burkolóréteget alkotó szalag készítéséhez. A jelen találmánnyal olyan eljárás kidolgozása a célunk, amellyel egyszerűen és gazdaságosan lehet hibahelyek nélküli borítóréteget kialakítani. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a csövek burkolása során, amikor a cső palástjára először korrózióvédő, majd borítóréteget viszünk fel, a találmány szerint a korrózióvédő réteg felhordása után a borítóréteget poliolefint tartalmazó anyagból készítjük és közvetlenül a korrózióvédő rétegre extrudáljuk. A találmány szerint az első hagyományos korrózióvédő réteget az ismert módon alakítjuk ki és a második, borítóréteget visszük úgy fel az első rétegre, hogy mind a mechanikus kopás és szakadás, mind az esetlegesen jelenlevő lyukak és hibahelyek káros hatása kiküszöbölhető. A megddás lényege az, hogy a borítóréteget közvetlenül az első réteggel ellátott csőszakaszra extrudáljuk lemez, illetve szalag vagy cső alakban. A borítóréteg polidefmből, például polietilénből vagy polipropilénből készült és hevített, lágy állapotban visszük fel a csőre. A találmány szerinti megoldás egy célszerű foganatosítási módjánál az extrudált poliolefin réteg egy részét alkotja a kombináltan extrudált anyagnak, amikor is a réteg alsó része kis sűrűségű polietilénből készül, míg a fölső részt nagy sűrűségű polietilén alkotja. Egy másik célszerű foganatosítási mód alkalmazásakor a csőre felvitt első réteget legalább részben epoxigyanta porból alakítjuk ki a hevített csőre történő felvitel, megkötés és kezelés során, amikor is egy vékony korrózióvédő filmréteget nyerünk, amelyre ezután extrudáljuk közvetlenül a kombinált borítóréteget. Ennek belső része etilén és akrilsav kopolimeijéből van, külső része pedig polietilént, célszerűen nagy sűrűségű polietilént tartalmaz. Az epoxigyanta a csövön igen jól tapadó korrózióvédő réteget képez, a rá felhordott kopolimer pedig kémiailag reagál az epoxigyanta nem tökéletesen kezelt részeivel és ezáltal ezeken a helyeken is erős kötés alakul ki. A polietilénnek a kopolimerrel együtt történő extrudálása jó kötést biztosít a két borítóréteg között, aminek eredményeként a kész bevonat minden egyes rétege rendkívül erősen kötődik a másik réteghez, illetve az acélcső palástjához. A találmány szerinti eljárás alapvető előnye, hogy minden kiviteli alak esetében az első rétegben esetleg kialakuló hibahelyek igen jól tapadó anyaggal vannak bevonva és a közvetlen extrudálás következtében teljesen befedik a hibás felületeket. A kombinált extrudálás alkalmazása azért rendkívül előnyös, mert míg a poliolefin réteg önmagában tartalmazhat hibahelyeket, gyakorlatilag kizárt, hogy ezek a hiba helyek ugyanazokon a pontokon legyenek, mint ó másik rétegben esetleg levő hibahelyek. A polidefin réteget cső alakban is extrudálhatjuk közvetlenül a bevonandó cső palástjára, de az extrudálás történhet szalag formában kibocsátott és azonnal a csőre tekercselt anyaggal is. A bevonat készítése során természetesen a cső hossztengelye mentén forog és az extrudáló fúvókához képest hosszirányban is a menetemelkedésnek megfelelően elmozdul. A találmány szerinti eljárással lehetővé válik, hogy az extrudált külső polidefin réteg és a korrózióvédő első réteg között tökéletes tapadás jöjjön létre. Ezen túlmenően az eljárással csökken a korrózióvédelem költsége, minthogy nem szükséges az összes hibahely feltétlen megszüntetése az első korrózióvédő rétegben, sőt az erre felvitt műanyag rétegben sem. Ugyanakkor a teljes korrózióvédő bevonat által biztosított védelem jobb, mint a hagyományos megoldás szerinti. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során először célszerűen por alakú epoxigyantából alakítjuk ki az első korrózióvédő réteget. Kialakítható azonban a korrózióvédő réteg hőre lágyuló tapadó anyagból vagy butil bázisú és nyomásra tapadó anyagból is. Ha epoxigyantából készítjük az első réteget, a csövet fel kell melegíteni és a felmelegített csövet kell az epoxigyanta porral érintkezésbe hozni, hogy a gyanta részecskék a cső palástjára tapadhassanak. A réteg teljes kötését és a cső palástjára történő tapadást további hevítéssel lehet biztosítani. Ha az első réteget hőre lágyuló tapadó anyagból készítjük, a csövet ugyancsak melegíteni kell, hogy a bevonatréteget lágy, aktivált állapotban lehessen tartani, mialatt a második poliolefin réteget a cső felületére extrudáljuk. Ha az első réteget butil bázisú, nyomásra tapadó anyagból készítjük, ez szobahőmérsékleten felvihető a cső palástjára, előnyös azonban a szobahőmérsékletnél valamivel magasabb hőmérsékletet alkalmazni és az eljárás során ezt a hőmérsékletet fenntartani. Mint mondottuk, a külső poliolefin réteget közvetlenül az első korrózióvédő rétegre extrudáljuk meleg és lágy állapotban. A poliolefin lehet cső alakú vagy szalag formájú. Az extrudálást végezhetjük úgy is, hogy a poliolefin réteget kombináljuk egy másik anyaggal, és az összetett szalagot tekercseljük a csőre. Az összetett szalag külső rétege az erős és szívós, valamint kopásálló, hőre lágyuló anyag, míg az belső rész legalább egy réteg hőre lágyuló ragasztóanyagból áll. A kombinált borítóanyagot közvetlenül az extrudálás után tekercseljük a korrózióvédő réteggel bevont csőre, amíg a belső részen levő ragasztóanyag lágy állapotban van. Az egyes menetek célszerűen egymáson átlapolva vannak elhelyezve. Az összetett burkolóréteg együttes extrudálása jól ismert techndógjai megddás. Két vagy több különböző hőre lágyuló anyagból több rétegű burkdat extrudálása jól ismert például a TAFPI MONOGRAPH REPORT NO. CA—43 6. fejezetéből (1973). Az összetett burkdóanyag közvetlenül az extrudáló fúvókából történő kiáramlás előtt vagy után alakul ki. Ha a rétegeket a fúvóka után egyesítjük, ezt a fúvókától számított néhány milliméter távdságon belül el kell végezni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
