178518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ciklododekanon-oxim-éterek előállítására

3 178518 4 A találmány szerint előállított 0) általános kép­let® vegyületeket - kívánt esetben - ismert módon gyógyszerészetileg elfogadható savaddídós sóvá vagy kvaterner-ammónium-származékká alakíthatjuk ki. Az addídós sók előállitásáia használhatunk pddául Mdrogén-halogenideket, kénsavat, maleinsavat, fosz­forsavat, citromsavat, borkősavat, fumársavat, ecet­savat, propionsavat, metán-szulfonsavat, stb. Kvater­­ner-ammónium-vegyületek előállítására az (I) általá­nos képletű vegyületeket kvatemerezésre alkalmas alkil-halogenidekkel vagy metánszulfonsav-észterrel reagáltatjúk. Vizsgálataink során az ((I) általános képletű ve­gyietek több teszten bizonyultak biológiailag aktív­nak. Ezen biológiai hatások közül a legjelentőseb­bek: a spazmditikus hatás, a helyi érzéstelenítő har tás, nikotinletalitásgátló hatás, amelyet antiarrhyt­­miás és antiszerotonin hatás egészít ki. A nikotinletalitás-gátlást egéren STONE (Stone, C A et al. Arch. Intem. Pharmacodynamie 117, 419 (1958)] módszere szerint határoztuk meg, 10—10 állatból álló csoportokon, orális adagolással. Közöljük az orális adagolással nyert toxidtási értékeket is. 1. táblázat Vegyület (példa) LD50 (mg/kg) ED50 (mg/kg) Terápiás index 12. 650 130 5 11. 400 90 5 6. 900 180 5 1. 560 39 14,4 4. 680 46 14,8 16,2 7. 1100 68 2. 780 28 27,9 5. trihexyphe-800 10 80 nidil (Artane) 365 Terápiás index = 40 ÍD50 EDjo 9,13 À simaizom-görcsoldó hatást BROCK és társai (Brock, N., Geks, J., Lorenz, D.: Arch. Exper. Path, u. Pharmacol. 215, 492 (1952)] szerint határoztuk meg izolált patkány-fleumon. összehasonlító anyag­ként a papaverint alkalmaztuk. Az egyes vegyietek hatékonyságának jellemzésére a papaverinhez viszo­nyított relatív hatáserősségeket közöljük a 2. táblázatban: 2. táblázat Vegyidet (példa) Relatív hatékonyság 1. 1,4 4. 4,1 2. 1,6 5. 1,7 6. 0,9 11. 2,6 10. 2,9 Papaverin 1,0 A helyiérzéstelenítő-hatást TRUANT, D*AMATO (Truant, A P., d’Amato dt. Truant, A P., Wiedling, S.: Acta Chirurg. Acand. 116, 351 (1958)] módsze­rével vizsgáltuk patkány N. ischiadicusán. Referens anyagként lidocaint alkalmaztunk. Rögzítettük a jel­legzetes motor-paralízist mutató állatok számát és a hatás fennállásának időtartamát. A 3. táblázatban feltüntetjük a lidocainra vonatkoztatott relatív haté­konyságot és a 0,25%-os, illetve 0,5%-os koncent­ráló alkalmazásánál nyert hatástartamot. 3. táblázat Vegyület (példa) Relatív hatékonyság Hatástartam/perc 0,25% 0,5% 1. 0,77 45 95 4. 0,63 32 105 2. 0,67 23 57 5. 0,71 31 60 6. 0,52 60 134 11. 1,86 151 240 10. 2,00 76 104 12. 1,68 77 240 lidocain 1,0 24 28 ECjo (vizsgált vegyidet) Az (I) általános képletű vegyületeket, illetve sav­addídós sóikat vagy kvatemer-ammónium-származé­­kaikat a gyógyszerkészítésben alkalmazott vivő-, ada­lék- és segédanyagok felhasználásával önmagában is­mert módon, főleg helyi érzéstelenítő, antiparkinson és antiarrhytmiás gyógyszerré alakítjuk. A gyógy­szerforma egyszeri adagja 1—500 mg mennyiségben tartalmazza az (I) általános képlei vegyületeket, illetve savaddídós sóikat vagy kvatemer-ammóni um­­-származékait. Eljárásunkat az alábbi példákon mutatjuk be: 1. példa l-(dimetil-amino-propoxi-imino)­-dklododekán 2,4 g (0,1 mól) nátrium-hidrid 50 ml abszolút to­­luolos szuszpenziójához 85 °C-on állandó keverés közben hozzácsepegtetünk 19,73 g (0,1 mól) dklo­­dodekanon-oxim 200 ml abszolút toluóllál készült oldatát, majd 2 órán keresztül forraljuk. Ezt kőve­tően 13,3 g (0,11 mól) l-dimetU-amino-3-klór-pro­­pánt adagolunk a reakcióelegyhez. További 10 órai forralás után szobahőfokra hűtjük, 100 ml vízzel mossuk, majd ekvivalens sósavval extraháljuk. A 0°C-ra hűtött oldatot ezután ammónium-hidroxid vizes oldatával pH = 10 értékig lúgositjuk. Az olajo­sán elváló bázist diklóretánnal extraháljuk. Hozam: 21,2 g (75,07%) Hidrogén-fumarát o.p.: 116-118 °C Analízis a C2 iH3SN3Og képletre számolva: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom