178515. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cementklinker előállítására
3 178515 4 salak jobb elválasztása révén ezen kívül a kapott cementklinker tulajdonságai kedvezőbbek, hogyha 1. az alkalmazott kiindulási anyagot hőkezelés előtt dezintegrátorban mechanikai-kémiai kezeléssel 5 aktiváljuk, például Hinz, V.: „Silikate”, II. kötetében (VEB Verlag für Bauwesen Beilin, 1971) vázolt módon, és 2. a kiinduióanyagot elégetés helyett ferdén elhelyezett szinterező dobban hőkezeljük. Az ún. szinte-10 rező dobban a kiindulási anyagot a találmány szerint 900—1250 célszerűen 1000—1100 °C közötti hőmérsékleten 3—20 percig, célszerűen 3—10 percig előnyösen 5 percig hőkezeljük. 15 A találmány szerinti eljárás egy kedvező megoldása szerint a mindenkor alkalmazott kiindulóanyaghoz adalékanyagot adagolunk, ha a kiindulóanyag természeténél fogva ásványtani összetétele miatt, nem alkalmas a kívánt kUnkerminőség előállítása. 20 Adalékanyagként figyelembe jöhet például: kvarchomok (Si02), mészkő (CaC03), vagy A1203 • Fe203. Megjegyzendő, hogy ezen adalékanyagok hozzáadásánál a szinterezési idő meghosszabbodik, és a szinterezési hőmérséklet is magasabb, például 1250 °C-ot 25 is elérheti. A szinterezett terméket ezután adott esetben ismert módon szeparáljuk, hogy a klinkeranyagot a hamutól és a salaktól elválasszuk. A találmány szerinti eljárás további lépéseként, a 30 kapott szinterezett terméket ismét aktiváljuk, éspedig a fentiekben leírtakhoz hasonlóan, ismert mechanikai-kémiai eljárással, dezintegrátorok, például verőpálcás malom segítségével. Az eljárás további részleteit kiviteli példával 35 szemléltetjük. A csatolt ábrán a cementklinker előállítására alkalmas berendezésnek egy egyszerűsített vázlatát mutatjuk be. Az ábrán 1 laboratóriumi dezintegrátort alkal- 40 mázunk a mindenkor elégetendő kiindulóanyag, például olajpala kisebb részmennyiségének finom aprítására. Az 1 dezintegrátoriioz a dezintegrált nyersanyag szerkezeti vizsgálata céljából 2 röntgenberendezést és 3 elektronikus adatfeldolgozó berendezést 45 kapcsolunk. A rajzon 4, 5, 6 és 7 a kiindulóanyag, így az olajpala valamint az adalékanyagcár, például szilíciumdioxid, kalciumoxid illetve A1203 és Fe203 tárolóbunkereit szemlélteti. A vizsgált kiindulóanyagot a vizsgálat végrehajtása és az adatoknak az so adatfeldolgozó berendezésbe való továbbítása után a 4 tárolóbunkerbe továbbítjuk. Mind a négy tárolóbunkerhez közös 8 dezintegrátor kapcsolódik, amely a 9 adagolófúvókán keresztül a ferdén elhelyezett 12 szinterező dobba a 55 kiindulóanyag finomra aprított keverékét és az adalékanyagokat továbbítja. A 10 fűtőolaj-tárolótartály szolgál arra, hogy a 12 szintereződob fűtésére alkalmazott 11 járulékos olajégőt olajjal táplálja. A 12 szintereződob 14 hőérzékelővel van felsze- 60 reive, amely a 10 olajtároló tartállyal van összekapcsolva. Másfelől mind a 4 tárolóbunker, mind a 10 tárolótartály a 3 elektronikus adatfeldolgozó berendezéssel funkciós kapcsolatban áll. A funkciós kapcsolatok a rajzon szaggatott vonallal vannak jelölve. 65 A 12 szintereződob a 13 felfogó és a 15 kihordóberendezéssel van ellátva, amelyet a 16 szeparálóberendezéshez, például-egy levegőszeparátorhoz vagy egy centrifugához kapcsolódik. A 16 szeparátorhoz 17 és 18 szállítóberendezés kapcsolódik ezek előnyösen szállítószalaggal vannak ellátva. A 18 szállítóberendezés az égésmaradékok hamu- és salak alkatrészeit egyéb célokhoz elszállítja, a 17 szállítószedcezet a 16 szeparáló berendezésben a többi égésmaradéktól elválasztott cementklinkert a találmány szerinti 19 dezintegrátorba továbbítja A dezintegrátor ürítőszerkezete az ábrán 20-al van jelölve. A vázolt berendezés működése a következő: A bevitt nyersanyag példáid olajpala egy kis részét az 1 laboratóriumi dezintegrátorban aprítjuk és a 2 röntgenberendezésbe vezeljük. Itt történik az őrölt anyag szerkezeti elemzése és az eredményeket a 3 adatfeldolgozó berendezésbe továbbítjuk. Ez az adatfeldolgozó berendezés szabályozza egyrészt a nyersanyag és az adalékanyag mennyiségét, amelyet a 8 dezintegrátorba, majd a 4 illetve az 5, 6 és 7 tárolóbunkerből a szintereződobba vezetünk, másrészt annak az olajnak mennyiségét szabályozza, amelyet all olajégőhöz kell vezetni abból a célból, hogy a tüzeléshez szükséges minimális hőenergia termelése biztosítható legyen. Az adatfeldolgozó berendezésnek nemcsak a szállított nyersanyag fűtőértékétől függően kell az adalék olaj mennyiségét meghatározni, hanem ezen felül meg kell határoznia a bekeverendő adalékanyagok mennyiségét is. Ez a mennyiség szintén függ a nyersanyag ásványi komponenseinek változó összetételétől. Ezenkívül a nyersanyag és az olaj mennyiségét a 12 szintereződobban elért hőmérséklettől függően is szabályozzuk. A 12 szintereződobból távozó égésmaradékot, amely egyrészt hamuból és salakból, túlnyomó részben azonban körülbelül 65—75 súly%-ban cementklinkerből áll, a 13 felfogó edényben összegyűjtjük és a 15 ürítőberendezésbe vezetjük, ahol lehűtjük és az anyagot közvetlenül a 16 szeparátorhoz vezérük. A szeparátorban a lényegesen nehezebb fajsúlyú cementklinkert a könnyebb hamu- és salakkomponensektől centrifugálással vagy pedig levegőbefúvatással, ún. levegőszeparátorban, elválasztjuk. Az égésmaradék hamu- és salakkomponenseit a 18 szállítóberendezés segítségével elvezetjük. A cementklinkert a 17 szállítóberendezéssel a 19 dezintegrátorhoz vezetjük és por alakú cementté őröljük, a kapott anyagot a 20 ürítőberendezésen keresztül valamely töltő- és csomagoló-berendezésbe, vagy adott esetben rögtön egy betonfeldolgozó gyárba továbbítjuk. A dezintegrátorban történő őrlés közben a por alakú cement aktiválódik, ezáltal a belőle előállított beton nyomószilárdsága lényegesen megnövekszik. A következő kiviteli példában a találmány szerinti eljárást adatokkal ellátva szemléltetjük. 47,63% éghető komponenst 52,37% hamut tartalmazó és 2500 kcal/kg alsó fűtőértékű olajpalát szintereződobban kezdünk. A kívánt céltermék a szintereződob égésmaradéka, PZ 275 cement (vagyis meg2
