178365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás prosztaglandin-analógok előállítására
5 178365 6 formájában, körülbelül 0,01—50 |xg/testsúly kg/perc dózisban adják be. Az adagolást közvetlenül a szülés vagy abortusz után kezdik, és a kívánt hatás beálltakor fejezik be. A betegeknek utókezelés céljából a gyermekágyas időszak alatt intravénás, szubkután vagy intrapiuszkuláris injekció vagy infúzió formájában napi 0,01—2 mg/testsúly kg prosztaglandin-vegyületet adnak be. A kezeléshez ténylegesen felhasználandó dózis a beteg korától, testsúlyától és általános egészségi állapotától függően változik. Miként korábban közöltük, a PGE-vegyületek hatékonyan gátolják a zsírsavak epinefrin-okozta felszabadulását. Ennek megfelelően e vegyületek a kísétletes orvostanban emlősök, így emberek, nyulak és patkányok rendellenes lipoid-felszabadulással és nagy szabad zsírsav-szinttel járó megbetegedéseinek (például cukorbaj, érrendszeri megbetegedések és pajzsmirigy-túlműködés) in vitro és in vivo körülmények közötti tanulmányozására használhatók fel, a betegség kórokának felderítése, a betegség megakadályozása, a tünetek enyhítése, illetve gyógyítás céljából. A felsorolt ismert prosztaglandin-vegyületek emlősökön, köztük embereken és haszonállatokon (például kutyán és sertésen) jelentős gyomornedv-szekréciót gátló hatást fejtenek ki, ennek megfelelően a gyomor- és bélrendszeri fekélyesedés megelőzésére és a már kialakult fekélyek gyógyulásának serkentésére használhatók fel. E gyógyászati célra a vegyületéket intravénás, szubkután vagy intramuszkuláris injekció vagy infúzió formájában, körülbelül 0,1—20 mg/testsúly kg-os napi dózisban adják be. Az infúzió beadagolási sebessége körülbelül 0,1—500 |i.g/testsúly kg/perc lehet. A kezeléshez ténylegesen szükséges hatóanyagmennyiség a beteg korától, testsúlyától és általános egészségi állapotától, továbbá a kezelés módjától és gyakoriságától függően változik. Egyes PG-vegyületek a gyulladásgátló hatással rendelkező prosztaglandin-szintetáz-inhibitorok szisztematikus adagolásakor fellépő kedvezőtlen gyomor- és bélrendszeri elváltozások megelőzésére vagy visszaszorítására is felhasználhatók. E gyógyászati célra a prosztaglandin-vegyületeket a gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitorokkal együtt adagolják. A 3 781 429 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közöltek szerint egyes PGE- és PGA-vegyületek,köztük a PGE,, PGE2,PGE3,13,14-dihidro-PGE,. valamint a megfelelő 11-dezoxi-PGE- és -PGA-vegyületek orális adagolás esetén patkányokon visszaszorítják a vizsgált nem-szteroid-típusú gyulladásgátló anyagok fekélykeltő hatását. A prosztaglandin-vegyületek például az indometacin, fenilbutazon és aszpirin szisztemikus adagolásakor fellépő kedvezőtlen gyomor- és bélrendszeri hatások visszaszorítására alkalmasak. Ezeket a vegyületeket az idézett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás a vizsgált nem-szteroid-típusú gyulladásgátló anyagok között említi ; ugyanakkor ezek a vegyületek prosztaglandin-szintetáz-inhibitorok. A gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetázinhibitorokat, például az indometacint, aszpirint vagy fenilbutazont a szokásos módon és dózisban adják be a gyulladásos állapot enyhítésére és kezelésére. A prosztaglandin-vegyületet a gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitorralegyidőben, ugyanolyan vagy más módon juttatják a szervezetbe. így például ha a gyulladásgátló hatóanyagot orálisan adagolják prosztaglandin-vegyületet szintén orálisan adhatják be, eljárhatnak azonban úgy is, hogy a prosztaglandin-vegyületet kúp formájában, rektülisan vagy — nők kezelése esetén — intravaginálisan juttatják a szervezetbe. A nyújtott hatást biztosító intravaginális készítményeket többek között a 3 545 439 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. Abban az esetben, ha a gyulladásgátló hatóanyagot rektálisan adják be, a prosztaglandin-vegyületet szintén rektálisan adagolják, a prosztaglandin-vegyület azonban orálisan is beadható, sőt nők kezelése esetén intravaginális úton is a szervezetbejuttatható. Különösen előnyös az a kezelésmód, amikor a gyulladásgátló hatóanyagot és a prosztaglandinvegyületet azonos módon juttatják a szervezetbe, ekkor ugyanis e két hatóanyag egyetlen készítmény formájában is beadható. A fenti kezeléshez szükséges prosztaglandin-vegyület mennyisége számos tényezőtől, köztük a kezelendő emlős fajától, korától, testsúlyától, nemétől és általános egészségi állapotától, a beadandó gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintetáz-inhibitor jellegétől és dózistartományától, a betegnek a gyulladásgátló hatóanyag mellékhatásai iránt mutatott egyéni érzékenységétől, valamint a kezeléshez felhasznált prosztaglandin-vcgyü-' let jellegétől függően változik. Ismert, hogy az ugyanazon gyulladásgátló hatású prosztaglandin-szintctázinhibitorral kezelt emberek egy részénél kedvezőtlen gyomor- és bélrendszeri mellékhatások nem lépnek fel, míg másoknál a fellépett kedvezőtlen mellékhatások típusa és mértéke igen nagy mértékben változik. Az adott gyulladásgátló hatóanyaggal együtt adagolandó pros/taglandin-vegyület típusának és szükséges napi dózisának megválasztása — a kezelendő cgyedegyéni érzékenységének figyelembevételével — a gyakorló orvos vagy állatorvos szakismereteinek körébe tartozik. Egyes prosztaglandin-vegyületek az asztmás állapotok kezelésére is alkalmasak. Ezek a vegyületek hörgőtágító hatást fejtenek ki, vagy gátolják az antigén-antitest reakciók során a sejtekből történő mediátor- (például SRS—A- vagy hisztamin-) felszabadulást. E vegyületek tehát tüdőasztma, tüdőgyulladás, bronchitis, hörgőtágulás és emphysema esetén görcsoldókként és légzéskönynyítőkként használhatók fel. E gyógyászati célra a prosztaglandin-vegyületeket például orálisan (tabletták, kapszulák vagy folyadékok formájában), rektálisan (kúpok formájában), parenterálisan (szubkután. intramuszkuláris vagy intravénás injekciók formájában), bepermetezés útján (aeroszolok vagy permetezhető oldatok formájában) vagy beszippantás útján (szippantóporok formájában) juttatják a szervezetbe. Sürgős kezelést igénylő esetekben különösen előnyös az intravénás adagolásmód. A hatóanyagot napi 1—4, egyenként körülbelül 0,01—5 mg/testsúly kg-os dózisban adják be; a kezeléshez ténylegesen szükséges dózis a beteg korától, testsúlyától és általános egészségi állapotától, valamint a kezelés módjától cs gyakoriságától függően változik. A fenti gyógyászati célra felhasználandó készítményeken a prosztaglandinok mellett egyéb asztmaellenes szerek. például szimpatomimetikumok (izoproterenol, fcnilefrin, epinefrin és hasonlók), xantin-származékok (teofillin és aminofillin) és kortikoszteroidok (ACTH és prednizolon) is szerepelhetnek. Az asztmaellenes hatású prosztaglandinok felhasználásmódját a 3 644 638 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. Egyes prosztaglandin-vegyületek emlősökön, köztük 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3