178355. lajstromszámú szabadalom • Szappan-alapú kenőanyag kompozíció elsősorban élelmiszeripari gépek és gépalkatrészek kenéséhez
3 „ rt* tí <*** Mik ' 4 sokkal, illetve szerves és szervetlen bázisok keverékével képezett szappanok vizes oldásához segédoldászesekként etilén-oxid-származékokat használnak fel. Az eljárás hátránya, hogy a szappanképzéshez és a szappan oldásához egyaránt költséges, nehezen beszerezhető anyagokat igényel. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az élelmiszeripari gépek és gépalkatrészek kenésére eddig kevéssé alkalmasnak minősített alkálifém-szappanokból (például kenőszappanokból stb.) kiváló minőségű, a korábbiakban felsorolt követelményeknek minden tekintetben megfelelő kenőanyag-kompozíciókat alakíthatunk ki könnyen hozzáférhető, olcsó oldásközvetítők és egyéb segédanyagok felhasználásával. A találmány tehát elsősorban élelmiszeripari gépek 15 és gépalkatrészek kenésére alkalmazható, a kompozíció összsúlyára vonatkoztatva 0,3—60 súly'%-ban legalább 0,05 súly%, célszerűen 0,2—0,4 súly% elektrolittartalmú alkálifém-szappant tartalmazó vizes kenőanyag-kompozíciókra vonatkozik. A találmány sze- 20 rinti kenőanyag-kompozíciókat az jellemzi, hogy az alkálifém-szappanon kívül a szappan súlyára vonatkoztatva-- legalább 2,5 súly",, vízben oldható, többértékű fémionokkal komplexet képező ismert amin- és/vagy foszfát-vegyüleíet, célszerűen nátrium-pirofoszfátot, — 22 -60 súly1/,, etanolt,- 2,5 -45 súly/u glicerint, — 2,5—15 súly% cukrot, előnyösen nádcukrot vagy répacukrot,- 0—30 súly" ,, acetont, és 0 -3 súly" ,, formaldehidet tartalmaznak 7 és 10,5 közötti pH-értékű, vizes oldat formájában. A találmány szerinti kenőanyag-kompozíciókban 35 szappan-komponensként bármilyen ismert alkálifémszappant, például hagyományos összetételű kenőszappant, 10—20 szénatomos telített zsírsavakból, illetve 10 20 szénatomos telítetlen zsírsavakból képezett alkálifém-szappant stb. felhasználhatunk. Különösen 40 előnyösen alkalmazhatjuk a növényi olajok, például lenolaj, napraforgóolaj, szójaolaj és/vagy repceolaj alkálifém-bázisokkal, így nátrium-hidroxiddal, nátrium-karbonáttal, nátrium-hidrogénkarbonáttal, illetve a megfelelő kálium-vcgyületekkel végzett eiszappanosí- 45 tása során képződő alkálifém-szappanokat, amelyek lőtömegükben 16—18 szénatomos telítetlen zsírsavak alkálifém-sóiból állnak. Az alkálifém-szappanokkal szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy a kompozíció megfelelő oldékonyságának biztosítására 50 legalább 0.05 súly" „ elektrolit-fölösleget tartalmazzanak. A hagyományos módon előállított kenőszappanok minden esetben tartalmazzák a szükséges elektrolitfölösleget. A szükséges elektrolit-fölösleget az elszappanosításhoz felhasznált alkálifém-bázis mennyiségének 55 megfelelő megválasztásával egyszerűen biztosíthatjuk. A találmány szerinti kompozíciók a szappan súlyára vonatkoztatva. legalább 2,5 súly/í komplexképző anyagot (amin- és/vagy foszfát-vegyületet) tartalmaznak. A komplexképző anyag mennyiségének felső 60 határát lényegében az adott komplexképző vízben való oldhatósági határa szabja meg. Komplexképzőként az ismert szelekton-típusú anyagokat (így etilén-diamin-tetraacetátot), továbbá hexametafoszfátokat is felhasználhatunk, különösen előnyösen alkalmazhatunk 65 azonban nátrium-pirofoszfátot. Az utóbbi vegyület -%**■ t«íj;K«j a kész kompozíció pH-ját a legkisebb értékben a savas irányba, így kedvezően befolyásolja a zavarosodáspont alakulását. A komplexképző szerepe az, 5 hogy a víz kalcium- és magnéziumsóinak komplexbe vitele révén megakadályozza az alkáliföldfém-szappanok kiválását a kenőanyag-kompozícióból. A találmány szerinti kompozíciókban felhasznált glicerin növeli a kenőanyag viszkozitását, elősegíti a 10 kenőanyag tapadását a kezelendő felületekhez, csökkenti a szappan habzását, ugyanakkor azonban — az olajos kompozíciókkal ellentétben — nem szennyezi az élelmiszeripari gépekre, illetve gépalkatrészekre jutó árukat. A találmány szerinti kompozíciókban felhasznált etanol egyrészt oldásközvetítőként hat, azaz elősegíti a szappan gyors oldódását a vizes közegben. Az etanol további kedvező hatása, hogy csökkenti a szappan habzását, elősegíti a kezelt felületek nedvesedését, fertőtlenít, és a kompozíció további komponenseivel (elsősorban a cukorral, valamint az adott esetben jelenlevő formaldehiddel) együtt korróziógátló hatást fejt ki. A találmány szerinti kompozíciókban felhasznált cukrok (előnyösen nádcukor vagy répacukor) jelen- 25 tősen fokozzák a szappan oldékonyságát a vizes közegben, és így nagymértékben csökkentik a kompozíció zavarosodáspontját és fagyáspontját. A cukrok továbbá növelik a kompozíció viszkozitását, elősegítik a kenőanyag tapadását, és a további adalékanyagokkal együtt 30 korrózióvédelmet biztosítanak. A találmány szerinti kompozíciók adott esetben acetont is tartalmaznak. Acetont célszerűen akkor adunk a kompozíciókhoz, ha a kiindulási anyagként felhasznált szappan el nem szappanosítható komponenseket is tartalmaz; ezeket az anyagokat ugyanis az aceton jól oldja. Az aceton további kedvező hatása, hogy csökkenti a kompozíció zavarosodáspontját, fedi a formaldehid- és szappanszagot, velük kellemes illatot alakít ki. Kívánt esetben a kompozíciókhoz formaldehidet is adhatunk. A formaldehid fertőtlenítő és antioxidáns hatást fejt ki, így — elsősorban a telítetlen zsírsavakból képezett szappanok esetén — növeli a kompozíció stabilitását. A találmány szerinti kompozíciókat a komponensek egyszerű összekeverésével is előállíthatjuk, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a kompozíció alapanyagát képező, meghatározott elektrolit-fölösleget tartalmazó alkálifém-szappant a kompozíció egy vagy több további komponensének jelenlétében állítjuk elő, és ezután keverjük a kapott elegyhez a kompozíció fennmaradó komponenseit. Az utóbbi esetben előnyös, ha a reakciót etanol jelenlétében hajtjuk végre, az etanol ugyanis gyorsítja az elszappanosodást. Az elszappanosítási reakció előtt, illetve közben a kompozíció további komponenseit is a reakcióelegybe adagolhatjuk; figyelembe véve azonban, hogy az elszappanosítást rendszerint 80 C° körüli hőmérsékleten végezzük, ahol a cukor már részlegesen karamellizálódhat, a cukrot célszerűen utólag keverjük az elegyhez. A cukrot előnyösen 65 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten adagoljuk be akár szilárd anyag, akár vizes oldat formájában. Előnyösnek találtuk, ha a cukrot vizes oldat formájában adjuk a kompozíció további komponenseihez. Ebben a vizes oldatban kívánt esetben a kompozíció egy vagy 2
