178345. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szál képzésére nyujtással gázáramok segítségével
9 178345 10 hasson, és a főgázáramban egy különálló kölcsönhatási szakaszt képezzen. Ahhoz, hogy az egyes szálképző központok J1, J2 stb. szekunder sugarait a szálak képzéséhez fel tudjuk használni, a nyújtható anyagból levő szálakat, különösen üvegszálakat, amelyeket a 36 fúvóka kilépésénél képződő G üvegbuborékból kapunk, egyenként különállóan a sugaraknak a felső örvénypár között elhelyezkedő lamináris szakaszába vezetjük. A 19 terelőrúd fölött folyó áramok jelentős mennyiségű levegőt szívnak magukhoz, amint azt a 6. és 7. ábrákon nyilakkal jelöltük, a 32 sugár áramlása mentén. Ez az indukált levegő elősegíti az egyes G buborékok üvegszállá való nyújtását, és ez utóbbinak az örvények közötti lamináris szakaszba való bevitelét stabilizálja. Az örvénylő áramok ezt a szálat magukkal viszik, elősegítve annak nyújtását, amint azt az 5—7. ábrákon a 38 hivatkozási számmal jelöltük. A sugarak, amelyek a részben nyújtott szálat magukkal viszik, ezután lefelé haladnak, hogy behatoljanak a 15 főgázáramba, és így ezt a szálat is magukkal viszik a kölcsönhatási szakaszba, ahol az egymással ellentétesen forgó járulékos 42a, 42b örvénypárok kiegészítő nyújtást végeznek. Ezután a szálat egy rendszer, mint például a C' vezeték szájnyílása vagy az 1. ábrán látható fogadóeszköz 20 szállítószalagja fogadja be. Bár a hordozósugárban létrehozott nyújtás elegendő lehet a szálképzéshez anélkül, hogy a 15 főgázáramot alkalmaznánk, az esetek többségében előnyös, ha a hordozósugarak által végzett nyújtást csak mint primer nyújtást fogjuk fel, és egy második nyújtási lépcsőt is alkalmazunk a sugárnak a főgázárammal létrehozott kölcsönhatási szakaszában. Az ismertetett rendszer előnyös abból a szempontból, hogy a szálképző berendezés fő elemeit, úgymint az üveget betápláló forrást és a főgázáramot létesítő generátort szétválasztja, de ez utóbbit a sugarakat kibocsátó eszközöktől is elválasztja. Valójában sokkal könnyebb fenntartani az egyes elemeknél megkívánt hőmérsékletet, ha azok egymástól távol vannak elhelyezve, mivel a hőátadás az egyes elemek között ekkor csekély. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ezeknél a szálképző rendszereknél a nyújtható anyagból levő szálakat a főgázáram kölcsönhatási szakaszaiba nagyon pontosan meghatározott helyen vigyük be. Az elemek különválasztása ellenére a találmány a nyújtható anyag rendkívül pontos és precíz betáplálását teszi lehetővé, mivel az egyes hordozósugarakban létrejövő örvénypárok az áramlás nagy stabilitását biztosítják. Megfigyelhetjük, hogy az örvények csúcsai a 19 terelőrúd felületén helyezkednek el, és így ehhez a felülethez vannak „kötve”, stabil helyzetben. Az örvények így sokkal stabilabbak, mint hogyha csúcsaik a szabad térben helyezkednének el, és ebből adódik a nyújtható anyag betáplálásának nagy stabilitása. Másrészt, ha a G üvegbuborékok a sugarakat kibocsátó fúvókák megfelelő nyílásaihoz képest oldalirányban kissé el vannak tolva, ezt a hibát automatikusan ki lehet küszöbölni azáltal, hogy a felső sugárpár között egy kvázilamináris áramlás alakul ki, és ennek szintjén nagy mennyiségű levegő indukálódik. Ily módon az egyes sugarak kvázilamináris áramában stabil üvegbetáplálás biztosítható, és ebből következik, hogy az üveg betáplálása a nyújtás második lépcsőjénél, a kölcsönhatási szakaszban, ugyancsak javul. Bár a lamináris áramlási szakaszok kialakulása lehetővé teszi, hogy az üvegszálak bevezetését az egyes szálképzö központokban stabilizáljuk, az üzemi feltételek bizonyos változásai időről időre módosításokat tesznek szükségessé, azaz a szálképző központ egyes elemeinek üzemeltetésében módosításokat kell végrehajtani. Az előzőekben az 1 6. ábrákkal kapcsolatban ismertettünk több olyan szerkezeti elemet, amelyeknek segítségével ezeket a módosításokat végre lehet hajtani, és megállapíthatjuk, hogy ezek közül egyesek, például az 1. ábrán ábrázolt 26, 27, 28 csavarok vagy 30, 31 csavaremelök úgy üzemeltethetők, hogy a szálképzést nem kell leállítani, míg más szabályozószerkezetek alkalmazása, amelyekkel például a 19 terelőrúd helyzetét lehet változtatni a sugarakat kibocsátó nyílásokhoz képest, a 33, 34 eszközök segítségével, a berendezés pillanatnyi leállását teszi szükségessé. Mindezeket a szabályozórendszereket azonban úgy is ki lehet alakítani, hogy azokat a szálképzés folyamán lehessen üzemeltetni. Ilyen megoldásokat ábrázoltunk és ismertettünk a 13—22. ábrákkal kapcsolatban. A 10. ábra ugyanúgy, mint az 5. ábra, a szálképző berendezés három fő elemét, a fögázáramot létesítő generátort, a szekunder sugarakat kibocsátó szerkezetet és a nyújtható anyagot betápláló forrást, valamint a henger alakú 19 terelőrudat ábrázolja metszetben. Ezen a rajzon, valamint a 10a és 10b rajzokon az egyes méreteket és szögeket bekottáztuk, és a hozzá tartozó értékeket a következő táblázatokban adjuk meg, ahol a méretek és szögek megfelelő értékhatárait, valamint előnyös értékeit szerepeltetjük: I. táblázat Szálképző fej és nyújtható anyagot betápláló fúvóka Jel Előnyös érték (mm) Értéktartomány dT 2 1 — 5 lx 1 1-5 Ír 5 0 — 10 2 1-5 Dr 5 11. táblázat 1-10 Sugarak kibocsátása és a 19 terelő Jel Előnyös érték (mm, fok) Értéktartomány dj 2 0,5-4 lj 7 1 v, 5 3-7 Di 6 6-12 ]JD dj 0 +0,25-—0,5 aJB 10 0-45 Ljd 4 3-8 Amikor a sugarakat kibocsátó nyílás tengelye a 19 terelőrúd felső felületéhez érintőlegesen fut, akkor az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
