178226. lajstromszámú szabadalom • Tartórendszer talajfelszín szilárdítására vagy talajfelszín menti műtárgyak kiképzésére
3 178226 4 rányos tulajdonsága abban van, hogy egyrészt nem elégítik ki a követelményeket, másrészt pedig alkalmazási területük is meglehetősen korlátozott. Célunk, hogy találmányunkkal tökéletesített és széles körben alkalmazható tartórendszert dolgozzunk ki. A találmány szerint ezt a feladatot azzal oldjuk meg, hogy a tartórendszerbe beépített szőnyeg mindegyik széle főleg vasbetonból készült két egymás fölött elrendezett modulelem vagy gerenda között van kihorgonyozva, amely modulelemek vagy gerendák közé a szőnyeg szélei be vannak szorítva és az egymás fölött elrendezett modulelemek vagy a gerendák érintkező felületei profilosan kialakítottak és az elemek kapcsolatát szilárdító, a közbeszorított szőnyegszélek tartóképességét növelő alakzáró kapcsoló elemeket alkotnak. Az alakzáró-kötőelemek legalább egy, a modulelemek vagy a gerendák hosszirányában elrendezett borda és ehhez illeszkedő horonyként vannak kiképezve; a modulelemek vagy a gerendák homlokoldali felületein is vannak alakzáró-kötőelemek kiképezve. A találmány szerinti tartószerkezetet a következő alkalmazási területeken lehet célszerűen felhasználni: kis szilárdságú altalajon épült partfeltöltések vagy gátak stabilizálására, téglafalak vagy más épületszerkezetek földnyomás elleni védelmére, támfalszerű építmények kialakítására, rakpartok és padozatok kiképzésére, kövezett útszerkezetek szegélyköveinek rögzítésére, útpadkák szilárdítására, valamint parti lejtők és egymást keresztező lejtők elcsúszás elleni biztosítására. A találmányt a továbbiakban a rajz segítségével részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti tartórendszerrel kiképzett rakodórámpa látszati képe metszetben, a 2. ábra a találmány szerinti modulelem látszati képe, a 3. ábra a találmány szerinti tartószerkezettel kiképzett partvédő műtárgy metszete, a 4. ábra kis teherbírású altalajon létesített töltés megerősítéséhez felhasznált szerkezet metszete, az 5. ábra töltéskorona megerősítéséhez használt szerkezet metszete, a 6. ábra kövezett útszerkezet szegélyköveinek rögzítésére használt szerkezet metszete, a 7. ábra lejtős talaj megcsúszás elleni biztosítására használt szerkezet metszete. Az 1. ábrán a találmány szerinti tartószerkezetnek egy olyan példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, melyet rakodórámpák kiképzésére lehet felhasználni. A rámpa két oldalán 1 vágányok és 2 talpfák vannak elrendezve. Az ábrán bemutatott példakénti kiviteli alaknál a tartószerkezet és így értelemszerűen a rámpa oldalfalai célszerűen betonból előregyártott lemezszerű 3 modulelemekből vannak összeállítva. A 3 modulelemek függőleges síkban egymásra rakva vannak elrendezve. A 3 modulelem kölcsönös vízszintes irányban és függőleges síkban elfoglalt helyzete egyrészt az egyes 3 modulelemek felső hosszanti oldalainak felületein kiképzett 4 bordákkal és az ezekhez illesztett, az egyes 3 modulelemek alsó hosszanti oldalainak felületein kiképzett 5 horonnyal van definiálva, ill. rögzítve, másrészt az egyes 3 modulelemekben kiképzett 6 függőleges furatokban elrendezett főkénl kör keresztmetszetű idomacélból kiképzett rudakkat van biztosítva. A 4 bordák és az 5 hornyok kiképzését és elrendezését részletesen a 2. ábrán tüntettük fel. A 3 modulelemekből összeállított, egymással párhuzamosan elrendezett falak közötti térben széleivel az egymás fölött elrendezett 3 modulelemek közé befogva egy korrózióálló fém- vagy műanyaghálóként kiképzett 7 szőnyeg van elrendezve. A 7 szőnyegek szélei az egymással érintkező 3 modulelemek között szilárdan rögzítve vannak. Az 1. ábrán jól látható, hogy a bemutatott rámpában elhelyezett két 7 szőnyeg három betöltött földréteg között helyezkedik el. A 7 szőnyegeknek a két oldalfal 3 modulelemei között kialakított szilárd kihorgonyzása révén az azonos szinthez tartozó 3 modulelemeket csak az oldalmagasságukkal meghatározott feltöltés oldalnyomása terheli. Ebben a jelenségben rejlik a találmány szerinti tartórendszer leglényegesebb előnyös tulajdonsága, nevezetesen az, hogy a műtárgy oldalfalait nem a műtárgyba betöltött földrétegnek lefelé a magasság függvényében növekvő nyomása terheli. Az ismert műtárgyaknál ugyanis a lefelé növekvő nyomás következtében a műtárgy fala a mélység növekedtével arányosan vastagodik, szemben a találmány szerinti egyenletes falvastagságú oldalfallal. Ez az előnyös tulajdonság egyrészt a 3 modulelemek előregyárthatóságában, másrészt a falazat meglepően kis vastagságában realizálódik. A 3 modulelemek beépítés szerinti alsó szélei mentén a műtárgyba került vagy kerülő víz eltávolítására 8 vízelvezető furatokat lehet kiképezni. A találmány szerinti tartószerkezet 3 modulelemének bővebb részleteit a 2. ábrán tüntettük fel, ahol jól látható a 3 modulelem felső szélén és egyik homlokoldali felületén kiképzett 4 borda, ill. az alsó hosszanti felületén és a másik homlokfelületén kiképzett 5 horony. Az 1. ábrán feltüntetett 6 függőleges furatokat a 2. ábrán páronként 6a és 6b függőleges furatonként jelöltük meg. A 6 függőleges furatok feladata a 3 modulelemek szerelésének és függőleges síkban való tájolásának megkönnyítése. így a falazat építése során a legalsó sor 3 modulelemeit egymással párhuzamos vonalak mentén rendezik el, majd felrakják a következő sorokat alkotó 3 modulelemeket. A második és további sorok felrakásánál a tájolást a 6a és 6b függőleges furatokban elhelyezett, főként körkeresztmetszetű idomacélból kiképzett vezetőrudakkal végzik. A falazat szerelése, ill. összeállítása során azonban a második sor 3 modulelemeinek felrakása előtt helyezik be a célszerűen a két falazat egymástól mért távolságával azonos szélességben gyártott vagy azonos szélességűre vágott első 7 szőnyeget. Magától értetődik, hogy a 7 szőnyeg behelyezése előtt a 3 modulelemek első sora közötti teret földdel fel kell tölteni. A feltöltést a rajzon apró pontokkal értelmeztük. A 7 szőnyegek elhelyezése és a földfeltöltés elvégzése az előbbieknek megfelelően soronként értelemszerűen követik egymást. A vékony és ezért viszonylag könnyű előregyártott 3 modulelemek és a szerelésnek a fentiekben ismertetett viszonylagos egyszerűségeként a találmány szerinti tartórendszerrel kiképzett műtárgyak építése rendkívül egyszerű és gyors a technika áliákhoz tartozó műtárgyakhoz képest, melyeknél a műtárgy lefelé vastagodó falát monolit szerkezetként vagy a helyszínen gyártott eltérő falvastagságú elemekből kell kiképezni. Mind5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
