178226. lajstromszámú szabadalom • Tartórendszer talajfelszín szilárdítására vagy talajfelszín menti műtárgyak kiképzésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178226 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Bejelentés napja: 1974. VI. 21. (FO—699) Elsőbbsége: 1973. VI. 21. (7 308 792—6) Svédország Közzététel napja: 1981. VIII. 28. Megjelent: 1983. XI. 30. Nemzetközi osztályozás: E 02 D 29/02 5/76 E 02 B 3/16 B 63 B 21/00 HIVATAL Feltalálók: Broms Bengt igazgató, Vállinghy, Wager Oleg főmérnök, Bromma, Svédország Szabadalmas: AB Fodervävnader, Boras, Svédország Tartórendszer talajfelszín szilárdítására vagy talajfelszín menti műtárgyak kiképzésére 1 A találmány tárgya tartórendszer talajfelszín szilárdítására vagy talajfelszín menti műtárgyak kiképzésére, amely legalább egy, a talajfelszín alatt, a talajfelszínnel párhuzamosan vagy közel párhuzamosan elrendezett, korrózióálló fém- vagy műanyaghálóként kiképzett hajlékony, szövetszerű szőnyeget tartalmaz. Ismeretes megoldás földművek függőleges támfalainak és szádfalainak burkolására a 2.040.082 sz. NSZK közzétételi iratban leírt módszer. Ezen megoldás szerint a burkolandó homlokoldalra függőleges helyzetben vastag betonlapokat helyeznek el, amelyeket erőteljes, hosszú kihorgonyzó elemekkel rögzítenek. A kihorgonyzó elemek szabad vége a talajban van elhelyezve. Ez a kivitel kifejezetten függőleges lapok elhelyezésére vonatkozik. Ezek rendkívül bonyolult kialakításúak, nagyon anyagigényesek és szerelésük nagy munkaráfordítással és anyagfelhasználással jár. Egy további megoldás (1.784.317 sz. NSZK közzétételi irat) földművek homlokoldalait borító betonlapok kihorgonyzására alkalmas elemeket ismertet. Az elemek vége kiszélesedően van kiképezve és vagy a talajba, vagy egy nagyobb betontömbbe van ágyazva. Itt a kitűzött cél az, hogy túlterhelés alatt álló lapok helyzetét is biztosítani lehessen. Ezt a megoldást kisebb hajlásszögű rézsűk esetén nem lehet alkalmazni egyrészt, mert ilyen erőkifejtésre nincs szükség, másrészt mert túlzott anyag és munkaerőfelhasználást igényel. Amint látható, ezen megoldások alkalmazási területe rendkívül korlátozott. Az ismertetett hagyományos, rendkívül drága, erősen 2 megvasalt és vonórudakkal kihorgonyzott különféle tám- és szádfalakat a talajfelszín alatt, a talajfelszínnel párhuzamosan vagy közel párhuzamosan elrendezett, korrózióálló fém- vagy műanyaghálóként kiképzett 5 hajlékony, szövetszerű szőnyegekkel ellátott, a talajfelszín szilárdítására alkalmazott ismert tartórendszerekkel helyettesítik. Ezek alkalmazási területe világszerte rohamosan növekszik és különféle természetes vagy mesterségesen feltöltött talajalakzatokat védenek 10 csúszás ellen. Egy ilyen fajta, a Szovjetunióban elterjedt rézsübiztosítási módszer, amelyet Frolov 1957-ben ismertetett (Markó Iván: Földművek védelme, 1975; ismerteti a 112. oldalon). Ennél a megoldásnál a rézsűre 30—50 cm- 15 es szűrőágyazatot helyeznek, ennek felszínét hullámosán tömörítik, majd 3 cm vastagon cementhabarcscsal lesímitják; erre kerül a 30 cm vastag helyben csömörölt betonburkolat. A 130 cm széles táblákat bitumennel itatott falévek választják el egymástól. 20 Ennek a megoldásnak hátránya, hogy rendkívül munka- és anyagigényes. Ennél fejlettebb megoldás szerint az említett ágyazatra előregyártott beton- vagy vasbeton elemekből — lapokból — állítanak elő ún. „szőnyegburkolat”-ot. Ezt a partba lehorgonyzón 25 gerendához erősítik. Ennek a megoldásnak is hátránya a rendkívül nagy anyagfelhasználás, a hosszadalmas előkészítő munka és a súlyos előregyártott elemek előállítása és elhelyezése során szükséges rendkívül nagy munkaráfordítás. 30 Az ismert, szőnyeggel ellátón tartórendszerek hát-178226
