178225. lajstromszámú szabadalom • Polivinilacetát-alapú, oldószertartalmú, ragasztóként alkalmazható kompozíció vagy kitt

MAGYAR

NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

LEÍRÁS

SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY

178225

írI

Bejelentés napja: 1979. IX. 12. (FE—1054)

Nemzetközi osztályozás : C 09 J 3/14

w

Közzététel napja: 1981. VIII. 28.

C 08 L 31/04 C 08 L 75/04

ORSZÁGOS

•

TALÁLMÁNYI

Megjelent: 1983. XI. 30.

HIVATAL

Feltalálók :

Szabadalmas :

Dr. Szegő Ferenc vegyészmérnök,

58%

Ferrokémia Ipari Szövetkezet,

Lauter Eleonóra vegyészmérnök,

20%

Budapest

Makk Antal vegyészmérnök.

14%

Kainráth Józsefné vegyésztechnikus,

5%

Mester Erzsébet vegyésztechnikus, Budapest

3%

Polivinilacetát-alapú, oldószertartalmú, ragasztóként alkalmazható kompozíció vagy kitt

1

A találmány tárgya polivinilacetát-alapú, oldószertartalmú kompozóció, mint ragasztó vagy kitt.

Ismeretes, hogy a polivinilacetátot mint jó ragasztó, hézagkitöltő és általános felületkezelőszert, elterjedten alkalmazzák.

Az alkalmazási területek igénye szerint változik ezeknek a polivinilacetát-kompozícióknak az összetétele, és általában az alábbi, funkcionálisan különböző anyagokból tevődik össze:

1. kötőanyag, vagyis maga a polivinilacetát ;

2. oldószer, illetve oldószerelegy, amelyben a polivinilacetát oldva van;

3. töltőanyag;

4. segédanyagok.

A polivinilacetát kötőanyag mellett kisebb-nagyobb mennyiségben nitrocellulózt is szoktak alkalmazni, ami a vízállóságot és tapadószilárdságot növeli.

Oldószerként észtereket, ketonokat, klórozott szénhidrogént vagy aromás szénhidrogént, illetőleg azok elegyét alkalmazzák.

Töltőanyagként a legkülönfélébb anyagok, így alkáliföldfémek karbonátjai, szulfátjai, fa forgács stb. jöhetnek számításba.

A polivinilacetát oldószeres oldatának hátránya, hogy szálhúzó, ami az elkészült ragasztóanyag felhasználása során előnytelen tulajdonságként jelentkezik. A tubusolt ragasztóból a ragasztandó felületre kinyomott anyag hosszú szálakat húzva nehezen szakad el a tubustól. Az ecsetes felkenésnél ugyancsak hátrányos ez a szálhúzóság. Némileg csökkenti e hátrányos tulaj-2

donságot, ha alacsonyabb polimcrizációs fokú polivinilacetátot alkalmazunk. Ez esetben azonban az jelent hátrányt, hogy az alacsonyabb K értékű polimerizációs fokú polimerizátum által képezett ragasz- 5 tófilm lágy, és magasabb hőfokon (50 C felett) egészen lelágyul. További előnytelen tulajdonsága, hogy jó oldhatósága folytán koncentrált ragasztó oldatot kell készíteni a megfelelő viszkozitás érdekében, főleg akkor, ha tubusolható ragasztó készítése a cél.

10 A szálhúzóság csökkentésére, valamint a hőállóság és keménység fokozására különféle töltőanyagok alkalmazásával is próbálkoztak. Ennek a módszernek közismert hátránya, hogy a töltőanyag jelenléte csökkenti a ragasztás szilárdságát. Az oldószerelegy komponen- 15 seinek megfelelő megválasztásával el lehet ugyan egy optimumot érni, amely a szálhúzóságot csökkenti, de egyértelműen kielégítő megoldást ezen a módon sem lehet találni.

Célkitűzésünk olyan polivinilacetát alapú ragasztó- 20 készítmény előállítása volt, amelyben oldószeres polimerizációs eljárás útján nyert, alacsony polimerizációsfokú gyantát lehet felhasználni, ugyanakkor a ragasztó polimer-tartalma ne haladja meg a 34%-ot, ennek ellenére sűrűnfolyós testes készítményt nyerjünk, mely 25 ne legyen szálhúzós; továbbá az oldószer elpárolgása hamar következzék be, a filmképző anyagok oldószervisszatartó képessége kicsi, a kialakuló ragasztófilm kemény, elasztikus legyen, ezenkívül jó szakítószilárdsággal és a különféle szerkezeti anyagok minél széle- 30 sebb köréhez jó tapadó képességgel rendelkezzék.

178225