178225. lajstromszámú szabadalom • Polivinilacetát-alapú, oldószertartalmú, ragasztóként alkalmazható kompozíció vagy kitt

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178225 írI Bejelentés napja: 1979. IX. 12. (FE—1054) Nemzetközi osztályozás : C 09 J 3/14 w Közzététel napja: 1981. VIII. 28. C 08 L 31/04 C 08 L 75/04 ORSZÁGOS • TALÁLMÁNYI Megjelent: 1983. XI. 30. HIVATAL Feltalálók : Szabadalmas : Dr. Szegő Ferenc vegyészmérnök, 58% Ferrokémia Ipari Szövetkezet, Lauter Eleonóra vegyészmérnök, 20% Budapest Makk Antal vegyészmérnök. 14% Kainráth Józsefné vegyésztechnikus, 5% Mester Erzsébet vegyésztechnikus, Budapest 3% Polivinilacetát-alapú, oldószertartalmú, ragasztóként alkalmazható kompozíció vagy kitt 1 A találmány tárgya polivinilacetát-alapú, oldószer­tartalmú kompozóció, mint ragasztó vagy kitt. Ismeretes, hogy a polivinilacetátot mint jó ragasztó, hézagkitöltő és általános felületkezelőszert, elterjedten alkalmazzák. Az alkalmazási területek igénye szerint változik ezeknek a polivinilacetát-kompozícióknak az össze­tétele, és általában az alábbi, funkcionálisan különböző anyagokból tevődik össze: 1. kötőanyag, vagyis maga a polivinilacetát ; 2. oldószer, illetve oldószerelegy, amelyben a poli­vinilacetát oldva van; 3. töltőanyag; 4. segédanyagok. A polivinilacetát kötőanyag mellett kisebb-nagyobb mennyiségben nitrocellulózt is szoktak alkalmazni, ami a vízállóságot és tapadószilárdságot növeli. Oldószerként észtereket, ketonokat, klórozott szén­­hidrogént vagy aromás szénhidrogént, illetőleg azok elegyét alkalmazzák. Töltőanyagként a legkülönfélébb anyagok, így alká­liföldfémek karbonátjai, szulfátjai, fa forgács stb. jöhetnek számításba. A polivinilacetát oldószeres oldatának hátránya, hogy szálhúzó, ami az elkészült ragasztóanyag felhasz­nálása során előnytelen tulajdonságként jelentkezik. A tubusolt ragasztóból a ragasztandó felületre kinyo­mott anyag hosszú szálakat húzva nehezen szakad el a tubustól. Az ecsetes felkenésnél ugyancsak hátrányos ez a szálhúzóság. Némileg csökkenti e hátrányos tulaj-2 donságot, ha alacsonyabb polimcrizációs fokú poli­vinilacetátot alkalmazunk. Ez esetben azonban az jelent hátrányt, hogy az alacsonyabb K értékű poli­­merizációs fokú polimerizátum által képezett ragasz- 5 tófilm lágy, és magasabb hőfokon (50 C felett) egé­szen lelágyul. További előnytelen tulajdonsága, hogy jó oldhatósága folytán koncentrált ragasztó oldatot kell készíteni a megfelelő viszkozitás érdekében, főleg akkor, ha tubusolható ragasztó készítése a cél. 10 A szálhúzóság csökkentésére, valamint a hőállóság és keménység fokozására különféle töltőanyagok alkal­mazásával is próbálkoztak. Ennek a módszernek köz­ismert hátránya, hogy a töltőanyag jelenléte csökkenti a ragasztás szilárdságát. Az oldószerelegy komponen- 15 seinek megfelelő megválasztásával el lehet ugyan egy optimumot érni, amely a szálhúzóságot csökkenti, de egyértelműen kielégítő megoldást ezen a módon sem lehet találni. Célkitűzésünk olyan polivinilacetát alapú ragasztó- 20 készítmény előállítása volt, amelyben oldószeres poli­­merizációs eljárás útján nyert, alacsony polimerizációs­­fokú gyantát lehet felhasználni, ugyanakkor a ragasztó polimer-tartalma ne haladja meg a 34%-ot, ennek ellenére sűrűnfolyós testes készítményt nyerjünk, mely 25 ne legyen szálhúzós; továbbá az oldószer elpárolgása hamar következzék be, a filmképző anyagok oldószer­visszatartó képessége kicsi, a kialakuló ragasztófilm kemény, elasztikus legyen, ezenkívül jó szakítószilárd­sággal és a különféle szerkezeti anyagok minél széle- 30 sebb köréhez jó tapadó képességgel rendelkezzék. 178225

Next

/
Oldalképek
Tartalom