178118. lajstromszámú szabadalom • Induktor elektromágneses öntőkokillához

MAGVAK nEpkOztar&asAg SZABADALMI LEÍRÁS 178118 Bejelentés napja: 1978. XII. 04. (SchE-663) Elsőbbsége: 1977. XII. 05. (14820(77) Svájc Nemzetközi osztályozás: B 22 C 21/00, B 22 C 21/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1983. I. 31. Feltaláló: Szabadalmas: Dr. Meier Hans-Anton fizikus, Sierre, Svájc Schweizerische Aluminium AG.. Neuhausen am Rheinfall, Svájc Induktor elektromágneses on tőkoki llálioz 1 A találmány tárgya induktor elektromágneses ön tők okillához. Szögletes tusók folyamatos öntésénél régóta is­mert jelenség, hogy a tuskók elvileg sík felületei általában homorúak a dermedés lefolyása után. Ez 5 a homorú felület főként a hosszabb hengertuskók oldalainál jelenik meg, és kialakulása többek között a tuskó méreteitől, az ötvözettől és az öntési sebességtől függ. Egy 300 x 1000 mm méretű mag­nézium-tartalmú alumínium-ötvözetből 5-8 cm/perc 10 sebességgel öntött tuskónál az oldallapok maximális behajlása eléri az 5-10 mm értéket. A tuskók oldallapjainak a síktól való ilyen eltérése annál is kevésbé kívánatos, mert a tuskók hántolása során megnövekszik a hulladék mennyisége, ezenkívül pe- j 5 dig a homorú felület a hengerlés során megnehezíti az anyag egyenesben tartását is. A leírt ismert jelenségnek a dermedési folyamat adja magyarázatát. A dermedés akkor játszódik le, amikor a tuskó elhagyja az öntőkokillát vagy 20 másnéven krisztallizátort. A dermedés során a körkeresztmetszetű tuskó alakváltozása lényegében egyenletes, ugyanakkor a szögletes tuskók derme­dése aszimmetrikusan megy végbe. A szimmetrikus dermedés a körkeresztmetszetű 25 tuskóknál azért jöhet létre, mert a középütt levő fémolvadékot körben határoló megdermedt ötvözet­réteg vastagsága lényegében minden irányban azo­nos. A megolvadt részt körülvevő dermedt réteg tehát körben egyenletes vastagságú, és így a to- 30 vábbi dermedés során a kialakuló feszültségek lényegében kiegyenlítik egymást. Ahogy tehát a dermedés előrehalad és a megdermedt kéreg vastag­szik, a feszültségek és a dermedési deformációk lényegében egyenletesen alakulnak ki. Szögletes tuskók öntése esetén azonban a hűtési viszonyok nem szimmetrikusak A hűtési folyamat lényegesen intenzívebb a kokilla sarkainál, ahol a belül levő fémre sokkal erősebb hűtőhatás irányul, a sarokban összefutó hűtött kokillafalak felől. Ezért a szögletes tuskók belsejében megdermedt fémréteg a kerület mentén nem egyenletes vastag­ságú. A megszilárdult kéreg nyilvánvalóan a kokilla sarkainál a legvastagabb és az oldalfalak közép­részeinél a legvékonyabb. Ilyen viszonyok kozott a dermedési zsugorodás természetesen nem egyen­letesen játszódik le, és a legnagyobb zsugorodást a legvékonyabb kéreg közelében jön létre. Ily módon tehát a zsugorodás mértéke az oldalfalak középrészénél a legnagyobb, azaz az oldalfalak ho­morúak lesznek. Az egyenetlen zsugorodás és ennek következté­ben a homorú oldalfalak kialakulásának megaka­dályozására régóta készítenek olyan öntőkokillákat, amelyek keresztmetszete az oldalfalak mentén domború. Ezekben a kokillákban az öntött tuskó kezdetben domború oldalfallal rendelkezik, és a dermedés során létrejövő zsugorodás következtében egyenesedik ki. Az ilyen kokillákban öntött tuskók keresztmetszete tehát lényegében szabályos négyszög. 178118

Next

/
Oldalképek
Tartalom