178100. lajstromszámú szabadalom • Kapocs fakötésekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178100 Bejelentés napja: 1976. V. 11. (SE—1831) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1975. V. 12. (576 882) Nemzetközi osztályozás: F 16 B 2/00, E 04 B 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VII. 28. Megjelent: 1982. XII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Kramer Francis Jacob technikus, Edgewood, Rothfuss Robert George tech- Senco Products, Inc., nikus, Bellevue, Kentucky, Wise William Clifford technikus, Pleasent Plain, Cincinnati, Ohio, Ohio, Amerikai Egyesült Államok Amerikai Egyesült Államok Kapocs fakötésekhez 1 A találmány tárgya kapocs fakötésekhez, lapos gerinccel és U-szelvénynek megfelelően felhajlított oldalakkal. j A faiparban különböző darabok összekapcsolás sánál gyakran alkalmaznak kapcsokat. Ezekkel akár 5 tompa illesztésű, akár ferdén lelapolt darabok összeköthetők és viszonylag erősen rögzíthetők. Az erre a célra alkalmazott kapcsok rendszerint U-szel­­vényű darabok, amelyeket az összeerősítendő és egymáshoz szorított munkadarabokba ütnek be, ha- 10 sonlóan a szögekhez. A beverés után a kapocs oldalfalai szorosan tartják a két darabot és így létrehozzák a kötést. Számos ilyen kapocs elhelye­zéséhez először hornyot kell fűrészelni az össze-' erősítendő munkadarabokba. 15 A faiparban alkalmazott kapcsok egy részét ékes kivitelben alkalmazzák. Ezek a megoldások azon­ban a szélesebb végükön rendszerint jobb kötést biztosítanak, mint az ellenkező oldalon. Ha a kap­csot a munkadarabokba beütöttük és a kötést 2o megvizsgáljuk, általában azt találjuk, hogy a dara­bok szorosan illeszkednek. Ha azonban az összekö­tött darabokat megfordítjuk, és a beütéssel ellen­kező irányból nézzük a kötést, azt tapasztaljuk, hogy a kapcsolat viszonylag laza. 25 További hátránya az ismert kialakításoknak, hogy a bevezetés során leváló forgács a munkada­rabokat gyakran elrepeszti vagy felhasítja. Ennek elkerülése érdekében a gerincrészben kivágásokat kell kialakítani, amelyek helyet biztosítanak a be- 30 2 ütéskor leváló forgácsnak, és így azok nem feszítik szét hely hiányában a munkadarabot. Ezen túlme­nően a leváló forgács csökkenti a fában a kapocs beütése közvetkeztében fellépő feszültségeket is, így tovább csökken a repedések keletkezésének veszélye. A találmány szerinti kapoccsal az ismertetett megoldások hátrányainak kiküszöbölése a célunk. A kitűzött feladatot a találmány szerinti ka­poccsal úgy oldjuk meg, hogy a lapos gerincrésszel és U-szelvénynek megfelelően kialakított oldalakkal ellátott kapocs gerincrészének szélessége a hosszten­gely nagyobb része mentén állandó értékű, de a behajtás irányában szélesedő része is van, és a felhajlított oldalak párhuzamosak, kivéve a széléül sedő részt, ahol az oldalak széttartóan, átmeneti szakaszként vannak kialakítva. A gerincrészben legalább két kivágás kell legyen oly módon, hogy közöttük a kapocs hossztengelyé­vel párhuzamos hossztengelyű lemezrész maradjon. A kivágások összes területe a gerincrész területének legalább 30%-a keli legyen. Ha a kapocs gerincrészén ilyen nagyságú kivá­gást egy helyen hoznánk létre, a gerincrész mecha-3 nikai szilárdsági nagymértékben romlana. Ennek következtében a kapocs a beütés során könnyen deformálódna, és a létrehozott kötés minősége nem lenne megfelelő. Ezért szükséges legalább két kivjPJ gást kialakítani. 178100

Next

/
Oldalképek
Tartalom