178100. lajstromszámú szabadalom • Kapocs fakötésekhez
3 178100 4 A találmány szerinti kapocs egy célszerű kiviteli alakjánál a felhajlított oldalak legnagyobb része párhuzamosan van kialakítva. Ez az összekapcsolt munkadarabokban egyenletes szorítóerőt biztosít. A kapcsok azonban szélesedő résszel is el vannak 5 látva. Ez az átmeneti szakasz viszonylag rövid, és célszerűen a kapocs elülső végénél van kialakítva. Egy másik kiviteli alaknál a kapocs elülső vége viszonylag széles, párhuzamos falú szakaszként van kialakítva, és az átmeneti szakasz ezt követően van 10 elhelyezve. A kapocs másik, nagyobbik része keskenyebb, párhuzamos oldalfalú részként van kialakítva. A hasonló típusú kapcsoknál problémát szokott okozni a kapcsológépekben történő alkalmazás. A 15 kapcsok magassága ugyanis nem teljesen egyenletes, így egy adott berendezés táljában történő elhelyezés rendszerint gondot okoz. Az egymáshoz illesztett kapcsok ugyanis nem teljesen egyenes vonalban sorakoznak, ami a tárba helyezést gyakorlatilag 20 megakadályozza. Ennek a jelenségnek a kiküszöbölése érdekében a találmány szerinti kapcsokon vezetőperemek van-, nak kialakítva, és a vezetőperemek alsó felületei a kapcsok hátlapjától pontosan azonos távolságra 25 vannak. A vezetőperemeket a sajtolás során lehet kialakítani, és ezzel biztosítható, hogy az egyes kapcsok hátlapja és a következő kapocs vezetőperemének alsó felülete között mindig azonos távolság legyen. Ez lehetővé teszi, hogy a kapcsokat tárak- 30 ba töltve hozzuk forgalomba, és a tárak minden nehézség nélkül betölthetők a kapcsológépekbe. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 35 1. ábra a találmány szerinti kapocs egy kiviteli alakjának távlati képe, a 2. ábra a találmány szerinti kapocs egy másik kiviteli alakjának távlati képe, a 3. ábra a találmány szerinti kapocs egy gazdasá- 40 gosan gyártható kiviteli alakjának távlati képe, a 4. ábra a találmány szerinti kapocs élének metszete, az 5. ábra a 6. ábrán bemutatott kapocs 5—5 metszete, a 45 6. ábra az 1. ábrán bemutatott kapocs felülnézete, a 7. ábra az 1. ábrán bemutatott kapocs oldalnézete, a 8. ábra az 1. ábrán bemutatott kapocs két 50 munkadarab összekötésekor, a 9. ábra a találmány szerinti kapcsokkal feltöltött tár felülnézete és a 10. ábra a 9. ábrán bemutatott tár oldalnézete. 55 A találmány szerinti megoldás legegyszerűbb kiviteli alakját a 2. ábrán mutatjuk be. Az itt látható kapocs 10 gerincrészét párhuzamos 11 oldalak határolják. A kapocs alsó részénél a 10 gerincrész kiszélesedik, és 12 ékes szakaszt alkot. A 12 ékes 60 szakaszt a 13 oldalak határolják, amelyek a 11 oldalaktól eltérően nem párhuzamosak, hanem széttartók. A 13 oldalak a 11 oldalak folytatásaként vannak kialakítva. A 10 gerincrész 12 ékes szakasza és az azt határoló 13 oldalak képezik az 65 úgynevezett átmeneti szakaszt. Az átmeneti szakasz mindig a bevezetés irányában szélesedik és a beütés során biztosítja a szoros kötést. A kapocs ugyanis így először szélesebb szakaszon fogja meg a munkadarabokat, majd a már befogott anyagot az átmeneti szakasz segítségével az egymáshoz közelebb fekvő oldalak közé vezeti. A kapocs beverése után a kötés teljesen egyenletes, biztonságos szorítóerőt biztost. Az 1. ábrán a találmány szerinti megoldás egy másik kiviteli alakja látható. A kapocs 10 gerincrészét itt is nagyrészt párhuzamos 11 oldalak határolják. A 12 ékes szakasz és a 13 oldalak itt is átmeneti szakaszt alkotnak. Az átmeneti szakasz azonban nem a kapocs végén van, hanem itt azt még egy párhuzamos falú szakasz követi. A 10 gerincrésznek ez a 15 része ismét párhuzamos 14 oldalakkal van határolva. A 10 gerincrésznek az átmeneti szakaszt követő 15 része szélesebb, mint az átmeneti szakasz előtti rész. A 2. ábrán bemutatott kialakítás elsősorban puhafák összekötésénél alkalmazható. Keményfa részek összekapcsolásakor azonban az a veszély áll fenn, hogy a széttartó 13 oldalak kihajlanak a 11 oldalakkal együtt, ami a kapocs beverését nehezíti, vagy teljesen megakadályozza. A deformálódott ka? pocs ugyanakkor alkalmatlanná válik megbízható kötés kialakítására. Az 1. ábra szerinti kiviteli alak már igen jól megfelel keményfa alkatrészek összekötésére. A bé^s vezető rövid párhuzamos szakasz ugyanis elejét veszi az esetleges kihajlásoknak a beverés során. Másszóval a 14 oldalak lefogják a 13 oldalakat és így a bevezetés során a kihajlás nem történhet meg. Az 1. ábrán bemutatott kapocs esetén a 11, 13 és 14 oldalak azonos magasságúak. A 3. ábrán látható kapocs 13a és 14a oldalai alacsonyabbak, mint a 11 oldalak. Ez a kialakítás elsősorban az előállítás szempontjából előnyös, ugyanis az ilyen formájú munkadarab egyszerű négyszögletes lemez-^ bői állítható elő egy lépésben, sajtolással. A négyszögletes kiindulási anyagnál ugyanis a kiszélesedő 15 részhez csak csökkenő magasságú 13a és 14a oldalak készíthetők. A 3. ábrán látható megoldás 11a vezetőperemmel van ellátva. Ennek szerepére a későbbiekben még részletesebben visszatérünk az 5,, 9. és 10. ábrák kapcsán. Általában a kapcsok bevezető élei szögben letörve vannak kialakítva. Az élek metszete a 4. ábrán látható. A 14 oldal vastagsága a 15b élnél erősen lecsökken. A 14b él vastagsága általában 10—20%-a a 14 oldal, illetve a 10 gerincrész vastagságának. A 14b él A letörési szöge célszerűen 60°. A rajzokon bemutatott kiviteli alakok mind kétt, 16 kivágással vannak ellátva. A 16 kivágások összes területe — mint elmondottuk — legalább 30%-a a 10 gerincrész teljes felületének (beleértve a 12 és 15 részeket is). A 16 kivágások száma legalább kettő, és közöttük megfelelő szilárdságú, a 10 gerincrész hossztengelyével párhuzamos tengelyű 17 lemezrész van kialakítva. A 3. és 5. ábrákon a kapocs 10 gerincrésze, illetve a 15 rész íves kialakítású. Az ív a 11 oldalak felől nézve domború. Ez a kialakítás azért 2
